Dupla vagy semmi

9.rész

CHO SZEMSZÖGE:

Felmentem felkelteni Hyunjint, majd a szobában kiraktam a Felixtől kapott képet.

-Olyan korán van még- nyöszörgött a még mindig fekvő Jinnie.

- Fél 10 van. Nincs egyálltalán korán.- Válaszoltam egyhangúan.

- Jó jó, értettem. - Fejére húzta a takarót és próbált tovább aludni.

Lehúztam róla a takarót és ráültem a csípőjére, majd elkezdtem csikizni. Később Felix is csatlakozott a "keltsük fel Hyunjint hadműveletbe".

-Najó, ennyi elég. Felkeltem már eléggé, köszönöm.- Mondta Jinnie a fuldoklásai közepette.

- Oké oké. - Mondtam majd még egy kicsit csikiztük majd végleg leszálltunk róla.

- Csinálok reggelit.- ezzel elindultam a konyhába, és elkezdtem csinálni a rántottát.

- Kész a reggeli!! - ordítottam fel az emeletre pár lerc múlva.

Megterítettem és vártam hogy a fiúk lejöjjenek, ami kis idő múlva meg is történt. Mind helyet foglaltunk és elkezdtünk enni.

- És egyépként Felix mikor jöttél haza? Nem is hallottam. - Kérdezte Hyunjin. Mi Felixel sejtelmesen össze néztünk.

- Lemaradtam valamiről? -

- Nem, semmiről. - Mondtam végül én pár perc csönd után.

- jobb ha nem tudja.- súgtam Lixnek.

- Egyépként hajnalban értem haza valamikor. Nem is emlékszem már  pontosan.- Majd egy újabb falatot kapott be.

- Ma is kéne valamit csinálni. Van ötletetek mit? - Néztem érdeklődve a két fiúra.

- Nincs. - Vágta rá Hyunjin.

- Elmehetnénk sétálni. Utánna megihatnánk egy kávét, most nyílt egy új kávézó pár útcányira.- Felelte Felix.

- Benne vagyok- mondtuk egyszerre Jinnievel.

Reggeliztünk, majd elvégeztük a reggeli teebdőinket akármennyire nem volt már reggel. Délután 1 órakkor sikerült elindulnunk. Kézen fogva sétáltunk némán. De nem az a kínos csönd volt.
Felix telefonjának a csörgése törte meg a csöndet.

- Hello...nem.....mondtam már hogy nem......érted egyálltalán mit mondok!?......békén hagysz valaha?.....szia....- Forgatta a szemét majd újra zsebébe rakta telefonját.

- Ki volt az? -

- Rose. - adta a tömör választ

- mit akart már megint? - Kérdeztem idegesen. Nagyon elegem van már abból a lányból. Miért nem tudja békén hagyni Felixet? Fogadja el hogy már nem az övé.

- Nyugi szerelmem.- Mondta Hyunjin majd végigsimított a kezemen.

Meglepődtem a beceneven, nem  hívott még így. Ugyanakkor jól is esett hogy így hív. Így legalább tudtam hogy igazán szeret. Ekkor tudatosult bennem hogy nagyon szeretem mindkettőjüket. Sosem akarom elveszíteni őket. Elég egy ölelés tőlük és már boldog vagyok. Elképesztő milyen boldog tudok lenni mellettük.

- Min gondolkozol ennyire? - lengette meg előttem kezét Jinnie.

- Semmin. - adtam most én a tömör választ.

- Itt is vagyunk. - húzott be Lix a kávézóba.

Leültünk egy asztalhoz, és oda hívtunk egy pincérnőt.

- Mit adhatok? -

Megnéztük az étlapot és mindenki eldöntötte mit kér.

- Én egy cappucinot kérek. - mondta először Lix.

- Én egy forrócsokit kérek. - mondtam én.

- még egy cappucino lesz. - Tette hozzá még hyunjin is.

- Hozhatok még valamit? - Kérdezte a nő, majd végigmérte a két fiút.

- Nem lesz más köszönjük.- szólaltam meg végül én. Csak menjen már innen istenem...

Elment leadni a rendelésünket, majd 10 perc múlva meg is érkezett mind a hármunk itala.

- 2 cappucino- kacsintott a két fiúra miközben oda adta nekik az italt.

- és egy forrócsoki. - nézett rám undorral.

- Ja és a két cappucino 50% kedvezménnyel van. De csak nektek. - jópofizott a fiúknak.

Álltam volna fel, de Lix vissza rántott a székbe.

- Hagyd. Nem éri meg. -

A lány elment, mi meg megittuk a kávénkat. Közben jót beszéltünk, és jól éreztem magam. Olyan jól éreztem magam, és olyan gyorsan telt az idő. Még is úgy maradtam volna még.

- Elnézést, záróra van. Kérem fáradjanak ki. - jött megint az a pincérnő.

- Megyünk máris. - mondtam, pedig úgy behúztam volna neki. Már nagyon idegesített, végig a fiúk körül volt.

- De ha a fiúk szeretnék, ők még maradhatnak. A konyhában már nincs senki...- Nézett perverz mosollyal Jinnire és Lixre

- Na azt már nem. - Húztam volna ki mind a két fiút a boltból.

- Ki vagy te hogy megmondod mit csináljanak? - Szól utánnam. Itt telt be a pohár.

- A barátnőjük vagyok hülye. -

- Mind a kettőnek? Kétlem. - Cinikusan nevetni kezdett.

Egyszerűen oda mentem elé és behúztam neki.

- Kételkedj máshol. - ezzel kiléptem a kávézóból, a fiúk meg meglepetten követtek.

- Ide sem jövünk többet. - nevette el magát Hyunjin.

Pár perc múlva már együtt nevettünk a halk útcákon. Este bagyon kihalt ez a városrész. Egyben nyugodt is, pont ezért szeretem.

Kb fél óra alatt haza is értünk, majd fürdés és evés nélkül lefeküdtünk aludni.

___________________________________________

SZIASZTOK.
NAGYON RÉGEN VOLT MÁR RÉSZ TUDOM, DE AMIKOR CSAK TUDOK HOZOK ÚJ RÉSZT.
REMÉLEM AZÉRT NEM VOLT OLYAN UNALMAS.
SZÉP ESTÉT/NAPOT MINDENKINEK