Dupla vagy semmi

11.rész

FELIX SZEMSZÖGE:

A buliban történt akciójuk után haza vittem mind a kettőjüket, agyba dugtam őket(😏), majd lefeküdtem aludni én is. Nem tudtam elaludni, és hát este a csöndben és a sötétben a legjobb gondolkozni. Olyan megynugtató csak feküdni az ágyban, ahol senki sem zaklat, nem mondják meg mit csináljak. Ott a sötét szobában hirtelen eltűnik minden gondom, és csak én és a gondolataim vannak. Épp azon gondolkoztam mi is lenne velem nélkülük.... valószinű belehalnék a hiányukba. Igen, Hyunjin-t is épp annyira szeretem mint Cho-t. És erről jut eszembe. Nagyon régen voltunk már suliban, ami nagyon sok hiányzást jelent. Holnap úgyis kedd, be kéne mennünk, akkor is berángatom őket ha másnaposak. Mondjuk nekem is elégge fáj a fejem, de ha ők felkelnek nekik tuti ezerszer roszabb lesz, elvégre sokkal többet ittak mint en.
Nagy nehezen elaludtam végre, és az álmok világába léptem.

......

Reggel nem akartam felkelni, de az ébresztőórám keltett mindenkit, mert beállítottam hogy 6.30-kor csörögjön, ennyi idő alatt csak össze szedjük magunk és beérünk a suliba időben nem?

-Nyomd már ki azt a szaaaarrtt!!?- Ordított ránk hangosan Cho, amitől Hyunjin összerezzent.

-Mi a faszom eeez?- kezdett el nyavajogni Hyunjin is.

-Már ki is kapcsoltam.- nyomtam ki az órát, és döltem vissza az ágyba. - Ma bemegyünk a suliba. Nagyon sokat hiányoztunk, nagy a lemaradás, és ha így folytatjuk megbukunk.- Mondtam reggeli rekettes hangomon.

- Muszáh?...- Nyafogott tovább Hyunjin.

-Igen muszáj. Nem veszekszek erről, bemegyünk és kész.-

Ahogy hallom elfogadták a sorsukat, mert többet nem szóltak arról hogy be kell menniük ma tanulni.

-Valakinek van fájdalom csillapítója? Széthasad a fejem..- Szólalt meg az egyetlen lány a házban.

-Így jár az aki sokat iszik. - Mondtam röhögve, mire egy "most meghalsz te köcsög" pillantást kaptam a lánytól.

Kezébe nyomtam a fájdalom csillapítot, jelezve hogy nem gondoltam komolyan és szívesen adok neki.
Lassan össze szedtük magunkat, mindenki napra kész volt. 7.40 volt mikor elindultunk otthonról, de 8-ra már a suliban kellett volna lennünk, ennyit arról hogy időben beérünk.

Szóval sok kihagyás után az első napon is csak késve tudtunk megérkezni a suliba. Mikor beléptünk az épületbe sok megvető és csodálkozó pillantást kaptunk. Nem is értem azokat akik megvetnek azért mert hiányoztunk egy kis időt.
Beléptünk a terembe, és mielőtt leültünk volna elnézést kértünk mind a késésért, mind a hiányzásért a tanártól.
Leültünk a szokásos helyünkre, és halálra untuk magunk az óra közben. Amit a tanár magyarázott teljesen kínai volt számomra, látszik hogy sokat kihagytunk. Egy idő után már feladtam, és inkább az ablakon bámultam kifelé.
Gondolatmenetemből a csengő rántott vissza a valóságba, de örültem hogy végre vége ennek a pokolnak. Összepakoltam a cuccom, és a 2 barátommal indultam ki a teremből.

Már olyan közel voltunk az ajtóhoz, de nem is az osztályfőnököm lenne ha nem hívott volna vissza mind a hármunkat. Úgy érzem most kapunk a fejünkre rendesen...

- Igen tanárúr? - Kérdeztem meg én félve, mivel senki nem akart megszólalni.

- Van valami jó mentségetek a sok hiányzásra? Nagyon sokat kihagytatok, sok anyaggal vagytok lemaradva mindenből, amit nem könnyű bepótolni. És ha így folytatjátok meg kell hogy buktassalak titeket. Már csak 5 napot kell hiányoznotok ahhoz hogy meg is tegyem. Szóval, mit tudtok felhozni a mentségetekre? - A mondat végén szigorú szemmel mért minket végig.

Mind a hárman csak makogtunk össze vissza, mire most Felix-nek jutott eszébe a magyarázat.

- Nem akartam elmondani, de anyukám kórházba került, és őt ápoltuk. - Halkult el a mondta végére, és nézett a padlóra megjátszva a szomorúságot. Ha nem tudnám hogy valójában nem így volt még én is elhinném.

- Ez így volt. Csak nem szerettük volna ha mindenki megtudja.- Játszottam én is Hyunjinnel együtt a szomorút.

- Annyira sajnálom gyerekek. Én nem tudtam. Leigazolom az összes igazolatlan órát, így olyan lesz mintha nem is hiányoztatok volna. Ha kell korrepetálás jöhettek bármikor. Anyukádnak pedig gyógyulást. - És még mi jövünk ki belőle jól. Elképesztő vagy Lee Felix.

- Az orvosok azt mondják nem túl sok esély van arra hogy túléli, de köszönöm.
- Jól láttam hogy egy könycsepp esett le az arcáról?

- Tudok valamiben segíteni? - Kérdezte osztályfőnököm a síró Felixre nézve.

- Még pár nap pihenőnap jól jönne. Addig feltudnánk dolgozni az egészet, és tovább tudjuk ápolni anyukámat.- Nézett ránk a fiú, jelezve hogy nekünk is kéne pár pihenő nap.

- Ez csak természetes. Mind a hárman kaptok még egy hetet leigazolva, úgy jó?-

- Igen, jó.- Válaszoltuk mind a hárman egyszerre.

Elköszüntünk a tanártól és a folyosóra érve kitört belőlünk a nevetés.

- Ez eszméletlen volt.-

- Felix te egy zseni vagy-

- Azok igazi könnyek voltak?-

.....

Az a nap is eltelt, persze nagyon sok fura pillantást kaptunk hogy ennyi idő után újra itt vagyunk, és persze együtt. A két fiút már az első naptól kezdve kinézték a lányok maguknak, és mindig volt pár lány akik a közelükben voltak. Mivel nem akartuk hogy kitudódjon hogy egy hármas kapcsolatban vagyunk, ők csak lekoptatták a lányokat, én meg kénytelen voltam csöndben tűrni a sok cicababát a ket pasim körül.

___________________________________________

SZIASZTOK.
EZ A RÉSZ IS ELKÉSZÜLT, REMÉLEM TETSZIK MINDENKINEK.
AMIKOR VAN IDŐM HOZOM A KÖVETKEZŐ RÉSZT.
ADDIG IS PUSZI A POCITOKRA💋💋