Another World (Paul Street, Azahriah)

9

Reader szemszöge

Kicsit homályos volt minden, de hirtelen minden éles lett amikor az ajtó bevágódott.

Nem egészen tiszta, hogyan kerültünk fel Zsomborral ide, talán utánam futott.

Mindesetre gyorsan kellett cselekednem, mert az ajtó zárva, én pedig itt fekszek esetlenül és érzékeltem a levegő fogyását.

A nyakamra nézve láttam, hogy valami fekete cucc tekeredik köré. Nem maradt sok időm, próbáltam magamról leszedni, de egyre gyengültem, és az élesség egy pillanat alatt eltűnt.

Valaki próbált bejutni az ajtón. Vagy valakik? Már nem egészen tudtam a hangokat megkülönböztetni.

Ekkor pedig elengedte a nyakamat a szorítás, és a lény hátraesett. Egy poroltó vágódott a szörny fejéhez.

Nagy lélegzetet vettem, és az ajtóra néztem. Desh egy baseball ütővel a kezében lépett be, mellette elrohant Ati, és mellém guggolt.

-Jézusom, jól vagy?-nézett rám aggódva. Megsimogattam a nyakam, majd fellélegeztem mégegyszer.

-Igen, megvagyok-mosolyodtam el.

-Hé, srácok-kiáltott ránk Sanci-Én kurvára örülök, hogy túlélted [Neved], de elkéne egy kis segítség-nevette el magát idegesen.

Nos, igen, nagyon kaotikus képnek néztünk elébe. Pisti a poroltóval küzdött a szörny ellen, Desh az egyik csápját baseball ütővel basztatta, Sanci a lábával rugdosta a szörnyet aki épp a két kezét fogta le, Zsombor pedig akkor rontott be a szobába és dezodorral arcon fújta a lényt.

A dezodor láttán Atira néztem. Abban a pillanatban ő is rám.

-Arra gondolsz amire én?-mosolyogtam sejtelmesen.

-Ha a dezodorral kapcsolatos, akkor igen-bólintott.

-SANCI!-kiáltottam a fiúra.-Hol az öngyújtód?

-Baszki de okos vagy!-esett le neki is.-A konyhában.

Ekkor pedig összenéztünk Atival, és mindketten elkezdtünk rohanni az ajtó felé. Feltéptem az ajtót, olyan gyorsan, hogy a kezem is belefájdult.

Én kifutottam az ajtón, ám Ati már nem tudott kijutni, mert becsapódott az ajtó, a kilincs pedig lerepült mindkét oldalról.

-Bassza meg-ütött Ati az ajtóra.

-Minden rendben lesz, csak ne engedd ki az ajtón-mosolyogtam nyugtató arckifejezéssel.-Visszajövök.

-Ajánlom, bassza meg, ajánlom!-mutatta fel a mutatóujját, és bekönnyezett.

Bólintottam, majd futottam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Amikor meg akartam ragadni az öngyújtót, kirepült a falból egy könyv, majdnem fejbevágva engem.

Reflexeimnek hála, nem lett bajom.

Magam mögé néztem, és észrevettem, hogy a lény lassan jön le a lépcsőn, a felső szoba ajtaját, pedig a fiúk probálják kitörni. Kevés sikerrel.

Faszom. Faszom, faszom, faszom! Bassza meg!

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, aztán megragadtam az öngyújtót, és bekapcsoltam.

A szörny meghátrált egy pillanatra, de a következőben pedig az egyik csápját felém lendítette.

Az öngyújtó segítségével megégettem a csápot, amin maradandó sérülést hagyott.

Nem áll ellen a tűznek.

Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe? Abban a pillanatban pedig felgyújtottam az egyik fakanalat és karóvá törve a lénynek dobtam.

Ez feltartja egy darabig.

Amíg az szenvedett, én rohantam, hogy kinyissam a fiúk ajtaját. Rúgtam, mindent csináltam vele, aztán leesett.

-Desh, dobd át rajta a poroltót!-kiáltottam be.

Félreálltam, majd a következő pillanatban egy lyukat vágott az ajtóba a piros készülék. Mind kimásztak rajta.

-Nem áll ellen a tűznek!-magyaráztam nekik.-Gyújtsuk fel a faszba ezt, és kész!

-Komolyan?-nézett rám Ati.

-Tudom, ez az életünk, Ati, de ez nem lesz ameddig az a cucc él! Vagy ez, vagy az, hogy még élni fog és hiába költözünk el, követni fog minket!-próbáltam meggyőzni.

-Rendben-adta be a derekát.-De ígérd meg, hogy épségben megússzuk. Ha az emlékek nem, legalább mi.

-Ati-léptem hozzá közelebb.-Túléljük.-magabiztosan jelentettem ki. Majd megcsókoltam.

Szétválltunk, mi Atival, hogy megmentsük a kedvenc emlékeinket, addig pedig a többiek benzit és gyufát kerestek.

-Minden oké?-nézett rám Ati.

-Nem-ráztam meg a fejem, majd lehuppantam az ágyra. Tudtam, hogy nincs időnk lelkizésre, de ettől nehéz megválni.-Nem akarom felgyújtani ezt, de nincs más választásunk. Mármint ha ennek vége mihez kezdünk magunkkal?

-Hé, majd addig majd lakunk Pistinél-nevette el magát Ati. Mosolyogva néztem rá.

Már egy kis doboznyi cuccot összeszedtünk és nem is nagyon maradt más amit elvinnénk.

-De újrakezdjük, ugye?-félve pillantottam a fiúra.

-Mindenképp-bólintott.

Még bepakoltunk pár dolgot, majd kócos hajjal, kissé összeszedetlenül Pisti jelent meg az ajtóban.

-Megvan minden, márcsak a benzint kell kiönteni-nézett ránk.-Megvagytok?

-Igen-bólintott Ati.

-Akkor basszunk oda-dobott nekünk egy-egy donoz gyufát Pisti.

Atival egymásra néztünk, majd mindketten egyszerre mondtuk.

-Basszunk oda.

~~~~~~~~~

Sziasztok! Íme az utolsó előtti rész. A következő a finálé, utána pedig bónuszjelenet, amiben betekintést nyerhettek az ezek után történtekbe!
Puszillak és ölellek titeket!