Another World (Paul Street, Azahriah)

8

Ati szemszöge

Kis idővel később, olyan 10 perccel, [Neved] elkezdett ébredezni. Nagyot sóhajtottam, kurva nagy kő esett le a szívemről.

-Mi történt?-kérdezte az ölemben fekvő lány. Erőtlen volt.

-A lény lehúzott a lépcsőn, én pedig...

Flashback

Amikor megláttam, hogy a lény elkezdte lefelé húzni őt, cselekednem kellett. A reflexeim cserben hagytak, úgyhogy kerestem valamit, amivel le tudom ütni.

Sietnem kellett, mert a lény a lépcső felé kezdte húzni. Majd megláttam egy könyvet, és hirtelen felindulásból felvettem, és rohanni kezdtem.

Elkéstem, ők már a lépcső felénél jártak. Minden mindegy alapon, elhajítottam a könyvet, ami a szörny fejére érkezett. Az eltűnt, [Neved] pedig erőtlenül feküdt a lépcsőn. Amilyen gyorsan csak tudtam, odafutottam, és leggugoltam mellé.

-[Neved], Istenem jól vagy?-szólítgattam. Nem úgy tűnt, mintha könnyedén felfogná a szavakat.

-Ati-szólalt meg erőtlenül, halkan. Csendre intettem, majd óvatosan felemeltem.

Desh, Pisti, Sanci és Zsombor a kanapén ültek, amikor megláttak engem, mind egyszerre felálltak.

-Hol voltatok?-kérdeztem hitetlenül. Itt ülnek, és várnak, miközben [Neved] haldokol.

-Inkább ti hol voltatok?-kérdezte meg Desh, miközben átvette a lányt.

-Mi?-értetlenkedtem.

-Mindegy, majd keresünk rá magyarázatot-szólt közbe Pisti-Most egyenlőre lássuk el a lányt

[Innentől a hetedik fejezet vége]

-Ennyi-végeztem be. A lány csodálkozva nézett fel rám, majd végre megszólalt.

-Oké, mégsem sikerült legyőzni-nevetett fel óvatosan, erre pedig én is elmosolyodtam.

-Együtt kéne maradnunk, akkor talán legyőzhetnénk-gondolkoztam el, de a lánynak ideje sem volt válaszolni, már is beléptek a többiek.

Pár héttel később

-Szóval, mit tudunk?-kérdezte a csapat vezető, Pisti, miközben egy nagy fehér táblára rajzolgatott.

Három csoportba gyűjtöttük a dolgokat.

Első csoport: Lény tulajdonságai

-Csápokon mozog
-Dolgokat reptet a falból
-El tud minket választani egymástól, ha valaki egyedül van

Második csoport: Támadás idejei

Szinte mindig reggel, vagy estefele támad, ezek között sosem jelenik meg.

Harmadik csoport: Legyőzési lehetőségek

Bármivel, ha együtt vagyunk

-Ennyi-fejezte be [Neved], miközben felállt a kanapéról.

Na igen, update. Amióta utoljára tudtok rólunk, azóta sok minden történt. Nem jelent meg a lény, így mi is tudjuk, hogy le kellene lassan győzni. Ő is a fináléra készül, ahogy mi is. Pistiék garázsába elkészült a helyünk, ahol szinte minden volt. Pár napja ott gubbasztunk, hogy egy tervet készítsünk.

-Két csapatra fogunk megint oszlani-kezdett bele [Neved]-Az egyik csapatkapitány én leszek, a másik Ati. Azért döntöttünk így, mert mégis, mi vagyunk akik a legtöbbet tudnak róla. Az én csapatom a következő: Desh és Pisti, így értelemszerűen a többiek Atival mennek-rántotta meg a vállát, majd visszahuppant a kanapéra.

-Csak a szokásos csapat-mosolyodott el Pisti.

-Mit gondoltok, mikor fog megjelenni legközelebb?-tette fel az elgondolkodtató kérdést Sanci.

-Ez egy nagyon jó kérdés, de résen kell lennünk, ha nem akarunk meghalni-néztem rá.

A következő pár napban semmi sem történt igazából, mindenki aggódott, mivel ez most vagy nagyon jót, vagy nagyon rosszat jelent. Számunkra a második.

Mindenesetre igyekeztünk, hogy senki soha ne legyen egyedül, ezért mindannyian egy helyen aludtunk. Mármint nem csak egy házban, mindenki hálózsákban a nappaliban.

Most lehet hülyének néztek minket, de esküszöm nem vagyunk azok, oké?

-Akkor, mi legyen a vacsora?-huppant le a kanapéra Desh, kezében a telefonjával.

-Ó, meki!-kiáltotta neki Zsombor. [Neved] cinikusan megforgatta a szemeit.

-Szóval nem tetszik az amit én főzök?-tette karba a kezeit, a konyhapultnak nekidőlve.

-Bocsi [Neved] de elégge rosszul főzöl-rántott vállat Sanci.

-Ó, ezt nagyon meg fogod bánni!-lökte el magát a pulttól, és megfogott egy párnát, majd jó erősen a fiúhoz dobta.

-Hé!-háborodott fel, majd a lány felé repített egy párnát.

Én mosolyogva néztem, ahogy [Neved] mellé Desh is becsatlakozott és már ketten bombázták Sancit.

-Nem akarsz segíteni?-nézett kétségbeesetten Zsomborra Sanci.

-Kösz nem, megvagyok-röhögte el magát.

Amíg ők elvoltak, én kiléptem a konyhába vizet tölteni magamnak.

Sokszor elgondolkozom, hogy lehet ez az utolsó barátságos pillanatunk, és a következő percben minden elromlik. Ijesztő, hogy őszinte legyek.

Igaz, a lény sokkal közelebb hozott minket egymáshoz, és erősebb kötelék van közöttünk, de akkor is ez azért egy komoly téma. Bármikor történhet bármi.

-ATI!-hallottam egy kiáltást a nappaliból. Pisti volt az.

Kisiettem, hogy megnézzem mi van.

-Most komolyan?!-mutatott felháborodottan maga elé, ahol egy kiborult bevásárlási zacskó van, amit valószínűleg egyikük dobott le párnával.

-Basszus-nevettem el magam, majd segítettem neki felszedni mindent.

Amikor végeztünk, elkezdtük elpakolni a dolgokat. Eközben pedig egy erős csattanást hallottunk. Kinéztem a konyhából, és Zsombor valamint [Neved] már nem voltak ott.

Aggódva pásztáztam a környéket, amikor észrevettem, hogy Zsombort kilökik a felső szobából, és az orra előtt bevágják az ajtót.

-Bassza meg-tátogta.

-Minden rendben?-néztem rá kételkedve.

Ekkor pedig elment az áram.

~~~~~~~~~~

Sziasztok! Ezer bocsánat, hogy ennyi ideig tartott a következő rész, már igyekszem befejezni, és folyamatosan csinálni, de nem ígérhetek semmit.
Mindenesetre köszönöm, hogy még most is olvassátok, sok ölelés nektek, és közeleg a finálé!