The Walking Death(Carl Grimes ff.)

part 1.

Egy apokalipszis közepe... Nagyjából
Átlagos nap.
Vadászatból sétálok haza. Az anyukám
és a bátyám otthon várnak.
Egy erdő szélén húztuk meg magunkat
a rohadt kóborlók elöl.

Egy mókusokkal teli oldaltáskával tartok haza. Mindig csak rohadt mókusok. Nem találok mást.
De valamit enni kell.

Már majdnem otthon voltam.
Már láttam a házat. De amit láttam
Az örökre bennem marad..

A házat kóborlók vették körül..
Az anyám teste megcsonkítva feküdt a teraszon kóborlók társaságában.
Nem sokkal később megláttam a bátyámét is..

Időm sem volt reagálni már észrevett egy kóborló.

Viszonylag gyorsan elintéztem egy késsel, mert ha a pisztolyomat használtam volna abból baj lett volna.

Óvatosan bemásztam a szobámba az ablakon keresztül.

Össze szedtem néhány cuccot.
Amikor a ruháimat pakolgattam
Megakadt a szemem az egyik nirvanas pólómon amit a bátyámtól kaptam.

Mondanom se kell.. Nagyon szomorú voltam.
Össze szorult a gyomrom, bedugult az orrom, és már nem bírtam tovább.
Sírni kezdtem.

Gyorsan kiszenvedtem magam az ablakon és futni kezdtem.

........

Már 3 napja csatangolok egyedül az erdőben. És ma reggel óta lépteket hallok magam körül, és sokszor érzem azt hogy valaki követ.

Most is éppen gyalogoltam étel és víz nélkül, amikor megint úgy éreztem valaki követ.

Reflex szerűen előkaptam a pisztolyom
Bebiztosítottam és az egyik fához szegeztem.

Nem, nem a fát akartam lelőni. Volt mögötte valaki.

-Gyere elő! -Mondtam elég komolyan.

Nem kellett kétszer mondanom.
Egy kalapos fiú lépett ki a fa mögül,
védekezően felemelve maga előtt a kezét.

-Ki a franc vagy, miért követsz?! -kérdeztem szegény srácot.

-Talán ha nem szegeznéd rám a pisztolyt
válaszolok! -mondta a srác.

Lassan elraktam a pisztolyt. De a tekintetem a srácon maradt.
Egy rossz mozdulat és lelövöm.

-Honnan jöttél? -kérdeztem egy hosszas kínos csend után.

-Ahol van étel és víz. -felelte tök nyugodtan. Hát ezt nem hiszem el.
Egy apokalipszis közepén hogy lehet ilyen nyugodt??
-El tudnánk látni a sebeidet.-mondta egy kis töprengés után.

Csak bólintottam, ő meg intett hogy kövessem.

Az úton nem szóltunk egymáshoz.
Egy börtönhöz értünk. Kicsit lepukkant volt, de nagyjából biztonságos.