Már a kapunál álltunk amikor a fiú megtorpant.
-nem megyünk be? -kérdeztem a megszeppent srácot.
Egy ideig habozott de végül megszólalt.
-Nekem nem szabadna idekint kószálnom. -mondta. Hát ezt nem hiszem el! Ez most komoly?!
-Akkor most mi lesz? -kérdeztem a... Hogy is hívják?
-mindjárt jövök, maradj itt!-mondta.Mintha bárhová is tudnék menni.
Már vagy 15 perce itt állok, de semmi.
Végül lépteket hallottam.
A kalapos srác jött vissza, de nem egyedül.Egy kábé 40 éves férfival sétáltak felém.
Nagyon hasonlítottak egymásra, szerintem rokonok.-ő az. -mutatott rám a srác.
-Carl-szólalt meg. Szóval a neve Carl. -ugye nem mentél ki? -kérdezte a férfi.
-Nem! -vágta rá Carl, majd rám nézett. -itt találtam a kerítésnél, ugye? -nézett rám Carl, és ott bújkált egy ravasz mosoly az arcán. Ezt nem hiszem el! Most hazudjak? Abbam sosem voltam jó!
- igen! -nyögtem ki végül a választ.
-Be engedünk és el látunk. -felelte végül a férfi. -De!-Fordult Carlhoz.-A te felelősséged lessz ha bárkire is rátámad. -Ezt nem hiszem eel! Minek néz!? Valami vadállatnak?!
Már nyúlt hogy kinyissa az ajtót, de a férfi megállította.
-Még lenne 3 kérdés -mi a franc? Minek néz? -Hány kóborlót öltél meg? -kérdezte.
-nem számoltam, sokat. -válaszoltam.
-Hány embert? -kérdezte.
-egyet.. -mondtam-az apámat.
-miért? -kérdezte a férfi is és Carl is egyszerre.
-megharapták... nem akarta, hogy át változzon, ezért megkért, hogy lőjem le.. -mondtam és észre sem vettem hogy patakokban folynak a könnyeim.
A férfi beengedett.
-részvétem-mondta, és már ment is a dolgára, cchh seggfej.
-gyere ellátjuk a sebeidet. -intett hogy kövessem és úgy is tettem.
.......
Egy idős bácsi ellátta a sebeimet, utána Carl megmutatta a cellát ahol alhatok.
YOU ARE READING
The Walking Death(Carl Grimes ff.)
Adventure𝙰 𝚗𝚎𝚟𝚎𝚖 𝙻𝚎𝚊𝚑, 𝚊𝚣 𝚊𝚗𝚢𝚞𝚔á𝚖 𝚖𝚎𝚐𝚑𝚊𝚕𝚝, 𝚊 𝚋á𝚝𝚢á𝚖 𝚒𝚜.. 𝙹ó𝚕 𝚔𝚎𝚣𝚍ő𝚍𝚒𝚔 𝚞𝚐𝚢𝚎? :)