A múlt árnyékában

A megfigyelő

A nevem Peter White. Kezdetben az életem átlagos volt. Mindig kerestem az utam, hogy mi legyek, ha nagy leszek. Amikor nyolcadikos lettem, akkor még nem tudtam eldönteni, hogy most hogyan tovább, ezért egy olyan közép iskolába jelentkeztem, ahol csak az érettségire kell koncentrálnom. Ebben a suliban voltak ének óráim is, ahol egyre jobban teljesítettem. Egyik nap az óra után a tanár bent tartott a szünetben. Kicsit féltem, hogy vajon mi történhetett.
-  Nyugi, nem csináltál semmi rosszat, csak lenne egy ajánlatom a számodra. – Nyugtatott.
- Mi lenne az? – Érdeklődtem.
- Mivel az elmúlt félévben kimagaslóan teljesítettél az ének órákon, és érzékelem, hogy nagyon tehetséges is vagy. Szerintem ezzel kéne foglalkoznod, és van egy hely, ahol tudnak is segíteni neked, még pedig az One Beat 21 nevezetű Stúdióról lenne szó, ami az ország egyik legjobb helye, s itt tudnád a legjobban elsajátítani az éneklés apró fortéjait.
- Köszönöm az ajánlatott, és élek a lehetőséggel. – Válaszoltam. Másnap már körbe is tudtam nézni a Stúdióba, valamint a jelentkezési lapot is ki tudtam tölteni. Ám ebben az évben még nem tudtam elkezdeni, mivel csak szeptembertől lehet menni, viszont mivel az ének tanárom ismeri az igazgatót, így engedélyezve volt, hogy heti egyszer-kétszer bemenyjek. Így ismerkedtem meg Beatrixxal, Maxival, és Dzsenivel. A nyáriszünetben volt, hogy együtt mentünk le a strandra. Nagyon jóba lettünk, aminek örültem is, mert legalább, ha elkezdődik a tanév, akkor már nem lesz ismeretlen a hely számomra, és lesznek barátaim is. Szeptemberben elkezdődött az első tanévem, ami izgalmasan indult. Az elsőnap megismerkedtem az osztálytársaimmal, és velük beszélgettem. A Stúdió után Beatrixxal találkoztam, mert mint kiderült, ő arrafelé lakik, mint én. A buszon egy kicsit beszélgettünk is.
- Milyen volt az első napod?
- Jó volt. Kicsit ismerkedtem a többiekkel, valamint a tanárokkal is. Neked milyen napod volt?
- Nem volt rossz. Tánccal kezdtünk, amit szeretek, csak a tanár kicsit kettyós, és nagyon sokszor szidott minket, de ugyan akkor meg rendesen megtanítja a lépéseket. Utána ének órám volt, ahol most elkezdtem egy saját dalon gondolkodni, mert félévkor az az egyik vizsga feladatunk.
- Ja igen. Nekem is lesz egy ilyen feladat, de most még nem tudom hogyan kéne.
- Ne aggódj, majd megtanítja neked a tanár, meg, ha kell, akkor segítek neked.
- Köszönöm. – Mosolyodtam el, amire Beatrix is elmosolyodott. Egy kicsivel hamarabb szálltam le, mint ő, és hazamentem. Felmentem a szobámba, és egy kicsit játszottama  gitáromon, amit még ötödikben kaptam, és azóta magamtól tanulgatom a használatát. Már viszonylag jól is megy. Anyáék szeretik hallgatni a dallamokat amiket játszok, és sosem szóltak, hogy ne zenéljek. Gyengéden pengettem a gitár húrjait, amikor a telefonom csippant egyet. Láttam, hogy Dzseni írt nekem. Válaszoltam neki, majd hívott is.
- Szia Peti, bocsi, hogy most hívlak, csak meg akartam kérdezni, hogy volna kedved találkozni a hétvégén?
- Szia Dszenni, én benne vagyok.
- Rendben. Akkor vasárnap találkozzunk a Sétálónál.
- Okés.
Ahogy letettem a telefont anya bekopogott a szobámba. Kék kosár volt a kezében amiben a szépen Összehajtott ruhákat tárolta. Már csak az enyémeim voltak benne, amiket természetesen nekem kellet berakni a szekrényben. Legalábbis az esetek 90%-ában. Ma pont olyan nap volt, hogy inkább anya megcsinálta ezt helyettem, ami álltalában azt szokta jelenteni, hogy akar velem beszélni valamiről.
- Nem akartam hallgatózni, de hallom, hogy vasárnap randid lesz?
- Igen. A Stúdióban megismerkedtem egy lánnyal, akit Dzsenninek hívnak, és most megkérdezte találkozunk-e.
- Mit fogtok csinálni?
- Lemegyünk a Sétálóra beszélgetni.
- Na ez egy jó program. Remélem, hogy jól fog alakulni minden.
- Én is. – Válaszoltam vissza egyszerűen. Ha bár szerintem szép lány Dzsenni meg aranyos is, de nekem inkább Beatrix tetszik, ha bár ezt senki sem tudja rajtam kívül. Most van is egy tervem, ami az, hogy közel kerülök Dzsennihez, hát, ha mond információkat Beatrixről, mert amikor Beatrixel beszélgetek, akkor azt érzékelem, hogy picit zárkózott, és nehezen mutatja meg az érzéseit, de tudom, hogy szimpatikus vagyok neki, mivel sokat beszélgetünk sok mindenről. Ahogy eljött a Vasárnap, kora délután kimentem a Sétálóra, ahol most volt egy kisebb buli is, ami az őszindító volt. Szerencsére nem volt annyira rossz az idő, így sokan voltak. Dzseni is lassan odaért. Öleléssel köszöntünk egymásnak. Ahogy a bódék között sétálgattunk sok mindenről beszélgettünk is. Elmentünk egy vattacukros stand mellett. Ahogy megéreztem az édes illatát, rögtön meg is kivántam.
- Kérsz egy vattacukrot?
- Aha. – Válaszolta mosolyogva. Leültünk egy padra, ahol megettük az édességet.
- Egyébként mióta is ismeritek egymást Beatrixxel?
- Hát már régóta. Egy oviba jártunk, és már az első nap óta jóba vagyunk. Persze minden kapcsolatban vannak hullám völgyek, ez nálunk sem volt máshogy, de mindig mindent megtudtunk beszélni.
- Ja értem. Az a lényeg.
- Ja, de egyébként úgy volt, hogy ő is lejön, csak aztán más lett a programja, és így sajnos nem tudott, pedig akart volna veled beszélgetni, de nem tudom miről?
- Hát azt én sem, de majd holnap úgy is találkozunk a Stúdióba, és akkor meg tudjuk beszélni, amit akart.
- Jaja.
- Tudsz subwayezni?
- Az micsoda?
- Elektromos gördeszka.
- Ja még sosem próbáltam.
- És van kedved, mert ott az egyik ismerősöm, akitől eltudjuk kérni.
- Rendben.
- Akkor várj meg itt, mindjárt jövök.
Ahogy a haveromhoz tartottam, végig azon gondolkodtam, hogy vajon mit akarhatott velem megbeszélni Beatrix. De nem sok időm volt ezen agyalni, mert viszonylag gyorsan odaértem a barátomhoz.
- Csá Peti. Te is lejöttél? – Pacsizott le velem.
- Szia Márk. Igen az egyik lány barátommal lejöttem beszélgetni.
- Na és alakulnak a dolgok?
- Haha, nagyon vicces vagy, de nem abból a szándékból találkoztunk, csak barátságból.
- Aha. Ismerlek már, mint a rossz pénzt, szóval...
- De most ezt komolyan mondom.
- Jó elhiszem. – Mondta, ha bár olyan leejtéssel, ami azt sugallta, hogy nem hisz nekem.
- Lehet egy kérdésem?
- Mit szeretnél?
- A subwayedet elkérhetem?
- Aha, de aztán egybe hozd vissza.
- Nyugi úgy lesz.
Ahogy ráálltam a deszkára, kicsit behajlítottam a lábfejem, hogy elinduljak Dzsennihez. Ahogy leléptem róla, rögtön felállt, és odasétált hozzám.
- Szóval annyi a lényeg, hogy amikor rajta állsz, akkor óvatosan meg döntöd a lábfejed, és akkor mész előre, ha csak a jobbat döntött meg, akkor jobbra fordulsz. Ha pedig meg akarsz állni, akkor kiegyenesíted a lábad, és meg fogsz állni.
- Aha értem, de nem fogok elesni ugye?
- Nem, mivel itt leszek melletted, és fogom a kezed, amíg nem érzed, hogy biztonságosan menni fog.
- Rendben.
Ahogy fellépett a deszkára, rögtön kicsúszott a lába alól, mert rosszul csinálta, de gyorsan elkaptam. Majd megfogta a kezem, és úgy lépett fel rá. Eleinte nagyon óvatosan ment, szinte csak egyhelyben voltunk, de ahogy haladtunk az idővel egyre jobban ment neki.
- Azt hiszem most megpróbálom önállóan is.
- Ha te mondod, akkor legyen úgy.
Elengedtem a kezét, majd elindult. Egész jól ment neki, viszont egy kicsit elbízta magát, és nem figyelt, ami miatt átesett az egyik padon. A fejét beverte a járda szegélybe. Rögtön odarohantam hozzá, de meg sem mozdult. Rögtön hívtam a mentősöket, akik amilyen gyorsan csak tudtak kijöttek a helyszínre, és elvitték Dzsennit a közeli korházba.

Dzsenni szemszöge:
Estefel éles fejfájásra ébredtem. A fejemhez akartam nyúlni, de ahogy hozzáértem, éreztem, hogy be van kötve. Nem tudom mi történt, és hogyan kerültem a korházba. Az utolsó pillanat az amikor Petivel együtt deszkáztunk, aztán képszakadás. Szakadt kint az eső. Ránéztem az órára negyed egy. Vissza akartam aludni, de nem tudtam a hangos villámlás miatt. Egyszer csak egy nagyobb koppanást hallottam az ablak felől, majd egy villanás erejéig egy vörös kézlenyomatott, és alatta egy E betűt láttam. Ilyedtemben felkiáltottam. Amire az egyik nővér odarohant hozzám.
- Minden rendben?
- Azt hiszem valaki van az ablakban. – Mutattam ahol a véres kéznyomatott láttam, de mar most láttam, hogy nincs ott semmi sem.
- Nincs itt senki sem, ezt biztosíthatom. Biztos csak rosszat álmodott. Pihenjen, mert most az a legfontosabb, hogy felépüljön.
A nővér mondatára csak bólintottam, mivel nem tudtam bizonyítani az igazam, mivel biztosan volt ott valaki, de vajon ki lehet ez az E, és mit akarhat tőlem?