A múlt árnyékában

White hálózat

Másnap a Stúdióba beérve az első óránk tánc volt. A tanár a névsorolvasáskor hiába szólította Nikit, nem volt sehol sem. Nagyon féltem, hogy mi történhetett vele. Gyorsan egy üzenetet dobtam neki, hát, ha csak elaludt, vagy beteg lett és azért nem jött.
- Ügye nem telefonozik az órámon?
- Nem tanár úr! – Válaszoltam, majd gyorsan a táskámba dobtam a telefonom, hogy aztán Miután ez me elkezdjem a bemelegítést. Elkezdtük gyakorolni a lépéseket, de nem tudtam koncentrálni, ezért sokat hibáztam ii, amit persze a tanár nem nézett jól szemmel. Miután vége lett az órának, rögtön a telefonomhoz nyúltam, hát, ha írt valamit Niki, de nem láttam semmit sem.
- Álljon csak meg! – Szólt utánam a tanár. Volt egy sejtésem, hogy mit akar, így fel voltam készülve, hogy mindennek el fog hordani, amiért nem teljesítettem jól az órán.
- Mit szeretne tanár úr?
- Tudom, hogy nem olyan könnyű most magának a dolga, hiszen nem tudja mi történt Nikivel, és ezért rosszul teljesít. Viszont ha kellen egy kis segítség, vagy csak ki akarja beszélni a gondjait, akkor nyugodtan forduljon hozzám.
- Köszönöm.
Meglepődtem az ajánlaton, hiszen a tánctanár nem éppen erről az oldaláról volt híres. Örültem, hogy áttudta érezni azt, hogy jelenleg milyen helyzetben vagyok. Ahogy az ének órára vártam, Beatrix is észrevette a rosszhangulatomat. Nem kérdezett semmit sem, hiszen tudta, hogy miért vagyok ennyire ki lelkileg. Ahogy ölelkeztünk, arra lettünk figyelmesek, hogy Dzsenni sikítva jön ki a WC-ből. Nem értettük, hogy mi a baja, olyan volt az arckifejezése, mint aki szellemet látott volna. Nem is faggattuk, mert látszódott rajta, hogy teljesen bepánikolt. Sápadtan ült le az egyik padra, rögtön hoztam neki vizet, hát, ha jobban lesz. Ahogy belekortyolt a  vízbe, rögtön elkezdett vissza állni a bőre az eredeti színbe.
- Mit láttál?
- Egy hullát a női mozsdóba. Elvan vágva a torka, de már vagy egy napja ottlehet,  mivel a vére elkezdett alvadni.
- Női holt test volt?
- Igen.
- Így nézett ki. – Mutattam egy képet Nikiről.
- Pontosan ugyan így.
Újra pittyent a telefonunk.

EGY MEGVAN. MARAD NÉGY. TARTSÁTOK A SZÁTOKAT, VAGY KÜLÖNBEN VÉGETEK.
E

Olvastam fel hangosan az üzenetet.
- Még is ki a franc ez az E?
- Nem tudom, de meg kell állítanunk. – Válaszoltam Dzsenni kérdésére.
- Az apám a rendőrségnél dolgozik. Megpróbálok vele beszélni.
- Nem Maxi, még nem vonjuk bele a rendőröket, mert a végén nagyobb baj lesz, mint ahogy azt gondoljuk.
- De ők is nyomozni kezdenek, ha kiderül, hogy egy hulla van a WC-be.
- Az oké, de nem tudhatják, hogy mi tudunk információkat.
- Most komolyan, egy gyilkos sakban tart minket?
- Maxi nyugi. Mi mind annyian félünk, de Petinek igaza van, ha ki tudódik, hogy mi kapcsolatban vagyunk E-vel, akkor mindannyian nagy szarban leszünk, és gondolom nem akarsz te lenni a következő hulla. – Állt mellém Beatrix.
- Dzsenni te mit mondasz?
- Én azt mondom, hogy ez egy olyan dolog, amiben nincs jó vagy rossz döntés, csak is rossz döntés van, viszont én is azon a véleményen vagyok, mint Beatrix, és szerintem ezt megtudjuk mi is oldani, főleg, hogy egy nyomozó van közöttünk. – Tekintett rám.
- Micsoda? – Értetlenkedett.
- Jaj ugyan mar, aki olvasott is egy cikket az 1978-as Halloweeni esetről, tudja, hogy Antonio White volt az aki megoldotta a gyilkosságot, és börtön mögé csukta a gyilkost. Azóta több cikk is megjelent róla kisebb nagyobb ügyek megoldásában, ám 2000-ben vissza vonult, hogy a családjával foglalkozzon, mivel született egy fia Peter White.
- Hű, ha Dzsenni te aztán jól össze tudtad rakni a dolgokat, csak egy valamit felejtettél el.
- Na mit?
- Azt, hogy attól, hogy az apám nyomozó volt, én még nem. Tény, hogy néha eljön belőlem ez az oldal, hiszen örököltem ebből egy kicsit, de én teljesen máshogy élem az életem, mint az apám.
- De várjunk csak, ha teneked ott van a véredben a nyomozói véna, akkor hogy nem tudod összerakni a dolgokat.
- Mert egy, nincsen összefüggés a dolgokban, csak ez a titokzatos E. Kettő azt tudjuk, hogy van valami közös a múltunkba ami miatt ez az E ránkszállt. Három én nem egy játékos vagyok, ha nem egy csapat játékos, tehát, itt nagyon fontos, hogy mi négyen tartsunk össze, és mint barátok legyünk őszinték a másikhoz, és akkor előrébb jutunk.
- Rendben. Akkor mi lesz a csapat nevünk? – Örvendezett Maxi.
- Legyen mondjuk az, hogy White hálózat. – Mondtam ki, ami egyből eszembe jutott. A többieknek is tetszett az elnevezés. Viszont nem sokkal ezután az egyik tanár is rátalált a hullára, aki teljes nyugodtsággal értesítette a rendőrőket, akik lezárták a Stúdó női WC-jét. Minket pedig hazaküldtek a tanárok. Mivel Beatrix tudta, hogy mennyire fontos volt nekem Niki, ezért inkább velem tartott, hát, ha ez segít nekem. Ami egy darabig be is vállt, de mikor haza értem, és ő is feljött a szobámba, hirtelen elkapott a síró görcs. Beatrix megengedte, hogy átöleljem.
- Tudom, hogy most nagyon nehéz neked, hiszen te nem csak egy ismerőst vesztettél el, ha nem egy olyan lányt, akit nagyon szerettél, és most úgy érzed, hogy hiba volt nem elmondani az elején neki az érzéseid, de nem tudtuk, hogy ez jön, de hidd el együtt közösen meg fogjuk oldani a dolgot, és bármi baj van, ott leszünk egymásnak.
- Köszönöm, hogy akkor amikor elsőnap odamentem a Stúdióba, akkor rögtön befogadtattok a baráti körötökben. Nem gondoltam, hogy valaha leszenek ilyen jó fej emberek az életemben.
- Szeretlek Peti.
- Én is téged.
Beatrix elmosolyodott, ahogy én is. Egymásra néztünk, amikor hirtelen egy koppanást hallottunk az ablak felöl. Ez nem volt újdonság számomra, mivel az egyik fa elég közel nőtt az ablakomhoz, és, ha egy kicsit is erősebb a szél mozgása, akkor mindig neki koppan az ablaknak. Beatgrix egy kicsit megijedt.
- Nyugi, már gondolkodunk, hogy kivágjuk a fát, mert állandóan neki koppan az ablakomnak.
- Ez nem a fa volt. – Válaszolta rémülten. Hátrafordúltam, hogy megnézzem mi lehetett az. Egy nőt láttam az ablakba, kinek olyan volt a kinézete, mint egy horrorban a gyilkosoknak. Elindultam az ablak felé, amikor hirtelen leugrott az ágról, majd elfutott az erdő rejtekébe.
- Mindjárt jövök. Várj meg itt.
- Én is megyek veled.
- Nem Beatrix. Ezt most egyedül kell elintéznem.
- Rendben. De ígérd meg, hogy vigyázol magadra.
- Ígérem.