A múlt árnyékában

relytek hely

Beatrixet átöleltem, és rögtön elindultam abba az irányba, amerre a rejtélyes alak futott. Ahogy az erdőben futottam a saját lépteimen kívül nem hallottam semmit sem. Egy tisztáshoz értem, ahol egy elhagyatott kunyhó állt. Oda sétáltam az ajtóhoz, ami tárva-nyitva volt. Ahogy beléptem, hirtelen egy megemlékezés helyen találtam magam. Egy nő képe volt elhelyezve a dobozok elé, körülötte gyertyák, és virágok sorakoztak.

Barbara Eathen emlékére.

Nem tudtam ki lehettet az a Barbara, de jobbnak láttam, hogy, ha lefotózom a telefonommal. Ahogy ez megtörtént, ajtó nyikorgásra lettem figyelmes, majd halk léptekre. Gyorsan a dobozok mögé bújtam. Ahogy kilestem, ott volt újra az alak, aki letérdelt az oltár elé, és egy darabbik úgy maradt, majd kiment az erdőbe. Ahogy tiszta lett a levegő, én is kimentem, és hazarohantam. Beatrix éppen anyummal beszélgetett, amikor haza értem. Beatrixot felhívtam a szobámba, hogy elmondjam mit találtam.
- Na sikerült kiderítened valamit?
- Igen, és most már legalább eltudunk indulni egy úton, mert van egy nyomom.
- Micsoda?
Ekkor megmutattam a képet, amit készítettem az elhagyatott házban. Ahogy vizsgálgatta a képet, hirtelen nem tudta feldolgozni az információt amit mutattam neki. Döbbenve ült le az ágyamra. A kép továbbra is a kezében volt.
- Ezt hol találtad?
- Az erdőben van egy elhagyatott ház, ami tulajdonképpen egy megemlékezés hely Barbaráról. De ha jól látom te ismered őt.
- Igen ő az anyukám. Ott volt az 1978-as bulin amit Dzsenni is mesélt, és akkor volt ő annyi idős, mint mi. Aztán mikor megszült, rá négy évre öngyilkos lett. Szóval, ha ezen a vonalon indulunk el, minden féleképpen el kell mennünk a régi otthonomba, de nem tudom, hogy mikor lesz elég lelki erőm hozzá.
- Nyugi, én is, és Dzsenniék is ott leszünk.
- Azt tudom, de nem biztos, hogy segít nekem. Na mindegy, most haza megyek, mert már későre jár.
- Rendben. Azért örültem, hogy egy kicsit együtt töltöttük a délután.
- Én is.
Beatrix átölelt, majd lassan hazament. Hétfőn újra találkoztunk a Stúdióba. Maxi éppen készült egy kiselőadással nekünk, ugyan is picit kutatott a hétvégén.
- Szóval a hétvégén egy kicsit kutatgattam, mivel ez a 1978-as buli, lehet, hogy nekünk sokat fog segíteni. Ezen a bulin ügye volt egy gyilkosság. Nos a holttest Clarissian Hope volt, aki jóban volt Barbara Eathennel, Antonio Whitetal, Olivér Stephannal, és Alexandra Bridge-el. Ezekben a nevekben egy a közös, még pedig mi, hiszen mindenkinek ott volt az egyik szülője az esetkor. Ez ügye E-hez köthető. Antonio nem lehetett a tettes, hiszen ő nyomozta ki az esetet, és Barbara sem lehetett, hiszen ő 2004-ben öngyilkos lett. Szóval ketten kiestek a gyanúból, illetve a többiek is, mivel a cikkek alapján látták az eseményeket. Próbáltam Antonió kutatatásait előszedni, de semmi információ nincsen, hogy ki volt az akkori E. Szóval lehet, hogy a mostani E ugyan az, mint aki megölte Dszennifer anyukáját, és, ha megnézzük, mikor mutatkozott meg, akkor mindig ott volt mind két lány.
- Ez nem teljesen igaz Maxi, mivel pénteken egyedül mentem el egy elhagyatott helyre, ami Barbarának volt egy megemlékezési helye, és ott is ott volt E.
- Akkor egyedül csak én nem találkoztam vele, mivel nekem semmi közöm hozzá. Tehát a gyilkos titeket jól ismer, mibel találkozott veletek, viszont velem még nem.
- Vagy csupán szerencséd volt eddig, de jó a következtetésed, viszont biztos egyik szülő sem az, mivel ők is szemtanuk voltak.
- Jó, de akkor ki lehetett.
- Nem tudom. – Válaszoltam, majd az ablak felé tekintettem. Egy hasonló lányt pillantottam meg, mint Niki. Nem tudtam, hogy most csak képzelgek, vagy valami csodafolytán Niki életben van, de ki akartam deríteni az igazságot. - Egy perc s jövök, csak most kiderítek valamit. – Követtem a lányt, aki nagyon hasonlított Nikire. Odamentem hozzá, majd köszöntem neki, mint, ha ismerném.
- Szia Peti. – Köszönt vissza. Még a hangja is ugyan az volt, mint Nikié.
- Ismerted Nikoletta Bridget?
- Ő az ikertesóm. De sajnos a múlthéten meghalt. Reméltem, hogy észreveszel, és tudunk egy kicsit beszélni erről. Tudom, hogy nagyon közel kerültetek egymáshoz, és nahyon rossz neked, hogy elveszítetted, viszont ettől függetlenül, ha van kedved eljöhetsz a holnapi temetésére.
- Rendben. Majd elmegyek. Amúgy te is ide jársz?
- Igen, most kezdtem szeptemberbe.
- Akkor az hogy lehet, hogy nem láttalak a szünetekben?
- Mert nem igazán tudtam bejönni egy betegség miatt, de már meggyógyultam, így tudok jönni.
- És hogyan is hívnak?
- Letti Bridget.
- Jól kijöttetek Nikivel?
- Persze. Mindent megbeszéltünk, és segítettünk ott ahol a másiknak kellet. Viszont amikor megtudtam, hogy meghalt, akkor olyan volt, mint, ha önmagamat is elvesztettem volna, mivel ő volt az egyetlen olyan ember, aki megértett.
- Elhiszem, hogy nehéz, és bocsi, hogy ennyit kérdezősködtem, csak van egy dolog, amire próbálok rájönni, és kellenek az információk.
- Te tudod ki tette ezt?
- Még nem, de nem tud sokáig titkolózni a gyilkos, mert egyre több nyom van, ami elvezet hozzá.
- Mond el, hogy eddig mire jöttél rá.
- Azt nem tehetem, mert akkor téged is veszélybe sodorlak, amit nem akarok. Már így is sokan vagyunk ebben az ügyben benne.
- Hányan vagytok benne?
- Már csak négyen, de tényleg nem mondhatok többet. Bocsi.
- Már ez is valami, hogy ti rajta vagytok a dolgon, ha már más nem tud segíteni.
- Még a rendőrök is benne vannak, csak ők más úton mennek, mint mi, és lehet nincs is annyi információjuk, mint nekünk. És már most sokat mondtam neked.
- Letti gyere mennünk kell. – Szólt az osztálytársa, akivel táncra mentek. Nekem még nem volt órám, sem Beatrixéknek, így kitaláltam valamit, hogy elüssük az időket.
- Kéne egy rejtekhely, ahol E-vel kapcsolatos dolgokat tudnánk tárolni, mert már most sok infónk van, és, ha egymással összekötjük a dolgokat, lehet találunk valamit, ami mellet elsiklottunk volna.
- Ez remek ötlet. Szóval nekünk is lesz egy külön kis helyünk, illetve a gyilkosnak is.
- Honnan tudod, hogy a gyilkosnak is van külön helye? – Fogtam gyanút Dzsenni kijelentésén.
- Hát onnan, hogy mondtad azt az oltárt az erdő mélyén, és lehet, hogy az a rejtek helye is, ahol emléket állít az áldozatainak, és közben kiagyal egy újabb gyilkosságot.
- Ez mondjuk nem olyan nagy hülyeség.
- Hol lesz a rejtek helyünk? – Kérdezte Beatrix.
- Van a közelünkben egy elhagyatott ház, oda mennénk be, és az egyik szobát kialakíthatnánk.
- Okés.
- Akkor most már, hogy van egy kisebb szállásunk is, tényleg egy nyomozói csapat leszünk. – Válaszólta Maxi. Amire elnevettük magunkat.
- Ez valóban így lesz. Viszont Maxi lenne egy kis feladatod.
- Na mi?
- Kéne a korházi felvétel a rendőrségről.
- Micsoda? Lopjam el a bizonyítékot? Biztos hogy nem. – Tiltakozott.
- Nem kell ellopni. Itt a pendrive amire csak át másolod, és akkor lesz nekünk is egy példány. Illetve a kutató munkádat is el kéne hozzni.
- Rendben. Az megoldható. – Válaszolta, majd elindult a rendőrségre. Mielőtt elment volna elküldtem neki a címet, hogy oda találjon, ahogy meg van a feladatával.
- Amit Maxi meghozza majd az anyagokat délutánra, akkor összerakjuk a kis bunkert, mert kicsit ki kell majd pofoznunk, hogy ne legyen annyira romos a terület.
Így, hogy ötletelgettünk, gyorsan el is telt az idő. Amikor végeztünk az órákkal az említett helyszínre indultunk. A szobából mindent kidobáltunk, ami nem volt használható. Viszont egy-két asztalt, és egy kevésbé használt kanapét meg tudtunk tartani. A falak kicsit omladoztak már, de még pont volt annyi tartásuk, hogy lehessen szögeket beleütni. De mielőtt bármit is elkezdhetünk volna csinálni egy kocsi állt meg a ház elött. Egy férfi szállt ki belőle két festékes vödörrel, valamint egy levéllel a kezébe. Dzsenni kiment és behozta őket. A levél rózsavörös színű volt, amin egy fekete E díszelgett.

EGY KIS SZÍN AZ ÚJ BUNKEROTOKHOZ. SOK SIKERT A NYOMOZÁSHOZ. TI VAGYTOK A LEGJOBBAK. REMÉLEM TOVÁBBRA IS FOLYTATÓDIK EZ A JÁTÉK. ÉN NAGYON ÉLVEZEM. TI NEM?
E

- Remek. Szóval E tudja, hogy hol vagyunk, és hagyja hagy nyomozzunk. Ez két dolgot is jelenthet. Egy, hogy E nagyon jól ismer mindannyiunkát, amit eddig is tudtunk, és csapdába akar szorítani. Kettő, hogy E tudott erről a helyről, mielőtt ide jöttünk volna. De vajon honnan tud ennyi mindent rólunk, és hogy mit csinálunk éppen?
- Ez remek következtetés Beatrix, viszont kicsit hiányos a dolog, ugyan is E nem csak minket, ha nem a szüleinket, és ezt a várost is jól ismeri, szóval az egyszer biztos, hogy idevalósi. A kora pedig úgy nagyábból 20 és 30 közé lehet tenni, szóval egyetemista.
- De ha ez az E ugyan az, mint aki anno, akkor már bőven hetven felett kell lennie.
- Valóban Dzsenni, de mivan, ha ez az E betű nem a nevét, ha nem egy szektát jelez, akinek több tagja is volt, van és, ha nem teszünk pontot a végére, vagy is nem találjuk meg Nagy E-t, akkor még lesz is.
- Ezt most miből szűrted le Peti?
- Bizonyítani még nem tudom, de ez is egy lehetséges dolog. Főleg, hogy, ha ugyan az lenne, tudjuk hány éves lenne, és lehet már nem is él.
- Nekem ez a Letti nagyon gyanús. Oké, hogy ikertesó meg minden, de túlságosan is hasonlít Nikire. A beszéd stílusa, meg minden.
- Bármi is van, össze kell állítanunk ezt a szobát, mert a részletekben ott van a lényeg is.
Egy kicsit vártunk, majd Maxi megérkezett a felvételekkel, amiket a laptopjára rátöltött. Az újság cikkek sorrendben felvoltak tűzve egy táblára, amit a falra helyeztünk. Középen volt egy kép E ről egy maszkban, ahogy a korház kamerájába tekint. Körülötte pedig ott voltak az újság cikkek is, valamint egy másik táblán a szüleink képei, és informaciók velük kapcsolatban.
- Na itt vannak ezek a cuccok. Én most megyek haza, úgy, hogy, ha találtok infót, akkor holnap meséljétek el.
- Nekem is haza kell mennem, mert későre jár.
Dzenni és Maxi elindultak haza, amíg Beatrixxel elkezdtünk gondolkodni az összefüggéseken.