Egy részeg Colin zörgetett a bejáraton.
-Pen, beszélnünk kell.
-Részeg vagy. Talán máskor alkalmasabb lenne.
-William itthon van? - nézett fel az emeletre a hátam mögött
-Nem, valószínűleg még Elivel van a bálban.
-Eloisal?
-Nem fontos, inkább gyere, mielőtt felvered az egész házat.- próbáltam a szobámba terelni, mielőt bárki rajtakapna.
-Nos, hallgatom, Mr. Brigerton.
-Pen!
-Rendben, igerém nem szólalok meg.-csak mosolyogtam. Jól esik újra játszani kicsit, ez az egyik dolog, ami már nagyon hiányzott, a másik pedig az ölelése és a csókjai.
-Mondd, szereted őt?
-Williamat?
-Igen. Csak mondd ki. Tudnom kell, ha igazán szereted es ő viszont szeret, akkor esküszöm, hogy félre állok.
-Tessék?- nem értettem mégis mitől akar Colin elállni.
-Ha igazán boldog vagy vele, akkor nem harcolok tovább érted.
Colin tényleg részeg lehet. Mégis mikor harcolt ő értem? És miért? Hiszen nem is szeret engem. Bármely másik nőt megkaphatja, akit csak akar. A férfi büszkesége nem engedi, hogy elhadjam.
-Mégis mikor harcoltál te értem, Colin Bridgerton?
-Minden egyes nap! Igyekeztem bebizonyítani, hogy mennyire szeretlek és hogy mi öten milyen tökéletes egy család lennénk. Azt hittem karácsonykor végre révbe értük és hivatalosan is együtt lehetünk.
-Te szeretsz engem?
-Igen, és ha van egy keves esély is arra, hogy együtt legyünk, kérlek áruld el és vess véget az öt évnyi szenvedésemnek.
-Öt évnyi? És mi van Dianával? Mindenki azt mondja, hogy miatta húzódtál vissza a társadalomtól. Hogy nem birtad a szerelmed elvesztését.
-Így van, nem bírtam a szerelmem elvesztését. A bátyáimon kívül senki sem tudja, hogy miattad hagytam el Angliát, mert nem bírtam elviselni, hogy nem lehetsz az enyém. Lehet nem szép ezt mondanom, de sosem szerettem Dianát. Ő a lányom anyja, de csakis azért, mert vele probáltalak meg elfelejteni. De amint látod ez lehetetlen, mert minden gondolatom csak te vagy.
-Colin, én is szeretlek.Sosem felejtettelek el. Annyira igyekeztem, de hiába való. Elzártam az érzelmeim, hogy a családomra tudjak koncentrálni, de amint újra találkoztunk, már nem tudtam tagadni. Csak téged szeretlek. William olyan mintha az öcsém lenne. Igaz többször is kért, hogy legyek a felesége, de csak mert gondoskodni akart rólunk. - közelebb sétáltam Colinhoz.
-A mai bálon, megcsókolt.
-Tudom, láttam.
-Láttad?- hogy mindig rossz helyzetben találjuk egymást.- Akkor azt is hallottad amint megbeszéltük, hogy ez nem működik köztünk?
-Azt már nem, nem bírtam elviselni még a látványát sem, ahogy a karjaiban tart.
-Colin. Szeretlek.
-Én is, Pen. - átöleltük egymást és Colin máris az ajkaimra tapadt. - Annyira szeretlek, légy a feleségem.
-Előbb el kell mondanom valamit.- szünetet tartva a szemébe néztem, öyszegyüjtve a bátorságom. - Én vagyok Lady Wistledown.
-Sejtettem.
-Hogyan?
-Csak nem volt bizonyitékom.
-És nem is vagy dühös?
-Lehetnék, de már nem érdekel. A lényeg, hogy az enyém vagy és többet nem eresztelek el. - azzal Colin felkapott és az ágyamba cipelt. A kabátját félre dobta, fölém mászott és tovább csókolt.
-Ahogy látom, nem is vagy te olyan részeg.
-Egy pohárral ittam. A többi az ingemre került mikor összetörtem az üveget.
-Vessük hát le gyorsan, Mr. Bridgerton.
-Figyelmeztetlek, három hónap hosszú idő. -rántott magára, így az ölébe helyezkedhettem.
-Pont ezért van még valami, amit el kell mondanom.
-Te jó Isten! Mi jöhet még?
-Várandos vagyok.
