Bizonytalan voltam Colin ajánlatával kapcsolatban. Tudom, hogy szinte minden estét együtt töltöttünk,de szezonnak vége. Túl kockázatos, feltűnő lenne, ha én is velük utaznék. Vajon mit gondolna a családja? Ugye tudják, hogy jövök?
Utoljára az esküvőm napján voltam ily ideges. Nem tudom meddig tudom még ezt így folytatni, de napról napra jobban elveszem az érzéseimben. Én igyekeztem, nagyon is, azonban már nem tagadhatom. Sosem szűntem meg szeretni Colin Bridgertont. Félek, közeleg a napja, mikor újra összetöri a szívem. Egy újabb utazással vagy egy másik nővel. Viszont véget vetni sem tudok a dolgoknak. Túl jó ez így. Még sosem voltam ily boldog. Colin karjaiban szépnek érzem magam. Philip sem tudta elhitetni velem, hogy ennyire vágyik rám.
A megbeszéltek szerint érkeztünk a birtokra, és karácsonyig itt is maradunk. Hintónkból kiszállva az egész Bridgerton család fogadott minket. A gyerekek örömükben elszaladtak a ház valamely zugába játszani, hogy vacsoráig ne is találjunk rájuk. Violet közben elmondta a szobabeosztást.Gyermekeimet En szobájába helyezte el. Véleménye szerint, nagy öröm lesz nekik, hogy éjszakára sem kell elválniuk.
-Pen, mit szólna, ha megmutatnám a kertet? Közben megnéznénk a gyerekeket, ha jól hallom, kint játszanak valahol.
-Örömmel, Colin.
Amint egy növényi labirintushoz értünk, Colin hevesen megcsókolt. A szoknyámba markolva, a combomig húzta.
-Colin! A gyerekek!
-Semmi baj, a gyerekek fent vannak.
-Akkor miért..?
-Mert hiányoztál. Egy hete már, hogy nem csókoltalak, nem tartottalak a karomban.
-Mr. Bridgerton! Ön oly romantikus.- hecceltem nevetve.
-Mond Pen, én nem hiányoztam?
-Hogyan kérdezhetsz ilyet? Hiányoztál, minden este.
-Csak este? Mert én csak rád tudtam gondolni éjjel-nappal.
-Nocsak, Mr Bridgerton. Önben van potenciál.
-Pen! Te ingerelsz engem?! Mindjárt kihámozlak ebből a szürke kis ruhácskádból.
-Talán baj van vele? Utazásra tökéletes.- a karjába emeltem a combom, szoknyám felcsúszott, felfedve, hogy nincs rajtam harisnya.
-Penelope!
-Tudod, sokszor megesik velem, hogy rád gondolok és megfeledkezem magamról.
-Kérlek! Engedd meg! Hiányzik az ízed, már egy hete nem kóstoltalak.- térdelt elém. Megmarkoltam az állát. -Kérlek, Istennőm! -hüvelykujjammal végig simítottam ajkain.
-Nem.- válaszomra felnyüszített. -Keresni fognak. Már így is soká maradtunk el.
-Mm, Pen..- folytatta - Este lopózz ki, gyere a szobámba. Ígérem, nem bánod meg. Sok kimaradt időt kell bepótolnunk.
-Meggondolom. -láttam a huncutságot a szemében. Gyorsan elkaptam kezem, mielőtt elkaphatta volna ajkaival.
-Addig is. -szoknyám alá nyúlva, megnedvesítettem ujjaim, majd szétkentem ajkain. -Elégedj meg ezzel.
-Nem elég! Belőled sosem lesz elég!
Visszasétálva a házba, senki sem említette eltűnésünk. A délutánt kipakolással és Eloissal töltöttem, aki arról panaszkodott mennyire fél a báltól, mert tudja, édesanyja ismét kerítőt fog játszani.
-Hidd el Ellie, nem olyan rossz, ha van veled valaki.
-Hiszen te is magad vagy és boldogulsz.
-Ez igaz, de néha hiányzik valaki, akivel megoszthatom a mindennapjaim. A gyerekekkel közös pillanatokat, vagy csak este a nagy üres ágyat.- merengtem el, Colinra gondolva.
