Amikor az utcán átment a kedves.

Curriculum Vitae II.

Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásból, - volt úgy, hogy este kilenc órakkor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogy tudtam. Vizet árultam a Világ-moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi-pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árúsítottam a jobb sorban élő gyerekeknek. Kosarat, csomagot hordtam a vásárcsarnokban stb. 1918 nyarán Abbáziában üdültem a Károly király-féle gyermeknyaraltatási akció jóvolatából. Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt s ekkor én magam jelentkeztem a Gyermekvédő Ligánál - így rövid időre Monorra kerültem. Visszatérvén Budapestre, újságot árultam, bélyegekkel, majd kék és fehér postapénzzel kereskedtem, mint egy kis bankár. A román megszállás alatt kenyeresfiú voltam az Emke-kávéházban. Közben - öt elemi elvégzése után - polgári iskolába jártam. 1919 karácsonyán meghalt az anyám. Gyámommá az árvaszék sógoromat, a most elhunyt Makai Ödön doktort nevezte ki. Egy tavaszon és nyáron át az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein szolgáltam. Ekkor vizsgáztam magánúton a polgári negyedik osztályából. Ezután gyámom és Giesswein Sándor dr. Nyergesújfalura küldtek kispapnak a szaléziánusokhoz. Itt csak két hetet töltöttem, hiszen görögkeleti vagyok, nem katolikus. Innen Makóra kerültem, a Demke-internátusba, ahol rövidesen ingyenes helyet kaptam. Nyáron lakásért és ellátásért tanítottam Mezőhegyesen. A gimnázium VI. osztályát színjelesen végeztem, jóllehet, pubertárskori zavarok miatt több ízben öngyilkosságot kíséreltem meg, hiszen valójában sem akkor, sem előzőleg nem állott fölvilágosító barátként mellettem senki sem.