Szeretni és szeretve lenni [HyunLix - Befejezett]

5.

Hyunjin mosolyogva simogatta a szőke izzadt tincseket, miközben Felix tekintetét kereste.

Amilyen rezzenéstelen arccal beszélt a szexről és amilyen szemérmetlenséggel csinált mindent az ágyban, most annyira zavarban is volt. Legalábbis Hyunjinnak úgy tűnt.

Ő tényleg csak beszélgetni akart, de ahogy Felix kendőzetlenül kimondott mindent, nem tudott másra gondolni, mint arra, hogy ő nem csak hallani akar arról, hogy miket tud megcsinálni másokkal.

Újra meg akarta tapasztalni Felix puha száját maga körül, érezni bensőjének forró lüktetését, hallani édes nyögéseit és magához ölelni felhevült, vékony, mégis izmos testét, miközben ezernyi csókkal borítja be mindenhol a puha bőrt.

Egészen idáig fogalma sem volt róla, hogy erre vágyott, de jobban élvezte mint bármi mást. Pedig valójában közölni akarta Felixel, hogy meg kellett volna állniuk egy alkalomnál, de a második után már tudta, hogy ez lehetetlen. A napi három is kevésnek tűnt.

Ő Felixel ellentétben tudott uralkodni magán. Rengeteg emberrel lefeküdhetett volna az évek alatt, de sosem vitte rá a lélek. Érzelmek nélkül nem.

Azt nem tudta volna megmondani, hogy mit érzett Felix iránt, de tudta, hogy továbbra is mellette akar lenni.

- Nem válaszoltál a kérdésemre - emlékeztette rá Felix, mikor végre sikerült felvenniük a szemkontaktust. - Miért nem mondtad, hogy meleg vagy?

- Sosem jött szóba - vonta meg a vállát. - Nem tartottam fontosnak kimondani. Teljesen mindegy, hogy kihez vonzódom, nem ez határoz meg engem.

- Tudom, de egyáltalán nem kellemetlen, mikor a többiek csajozásról beszélnek és mindenáron bele akarnak vonni a beszélgetésbe?

- Igazából szórakoztató - mosolyodott el. - De szerintem már mindenkinek leesett ennyi év után, hogy mi a helyzet velem, akkor is ha sosem mondam ki.

- Csak nekem nem - nevetett fel kínjában Felix, miközben oldaláról a hátára fordult Hyunjin karjaiban. - A tapasztalatodból ítélve volt már barátod.

- Volt - felelte tömören, mire Felix kérdőn felé fordult a fejével. - Majd egyszer mesélek róla - mosolyodott el halványan, miközben egy szőke tincset a másik füle mögé simított, majd inkább a mellkasára húzta őt és szorosan átölelte.

Felixnek leesett, hogy ezzel elcseszte a hangulatot. Kíváncsi volt, de nem kérdeződködött, amiért Hyunjin végtelenül hálás volt neki.

* * *

Másnap este Minho és Hyunjin volt a soron következő szakács páros.

Hyunjin Minhoval szeretett a leginkább együtt főzni, mert mindig hagytak teret egymásnak. Minho sosem szólt bele, hogy mit hogy kellene csinálnia és sosem voltak útban egymásnak, így egész kellemesnek ígérkezett az esti főzőcskézés, amíg Bangchan le nem tette magát az asztalhoz.

Hyunjin nem tudta miért, de feszéjezve érezte magát. Végül nem vergődött vele túlságosan, jót elbeszélgettek hárman, de valahányszor a legidősebbre nézett, úgy érezte, hogy az az életére akar törni, de minimum a lelkét akarja a pokol legmélyebb bugyrába levinni.

- Jut eszembe, Hyunjin - szólította meg őt Chan, mire kérdően fordult hátra a tűzhelytől -, segítenél átrendezni a szobám?

- A szobád? - kérdezett vissza meglepve. - Persze, de mit akarsz rajta rendezni?

- Az ágyamatt kellene egy másik falhoz átrakni - felelte, de Hyunjinnak itt még nem esett le a dolog. - Most a Felixel közös fal mellett van az ágy, át akarom az azzal szemben lévő falhoz rakni, a nagy szekrényt pedig az ágy helyére kellene áthúzni és akkor már az íróasztal oda is férne az ablak alá - magyarázta, de Hyunjin a mondat második felére már nem figyelt.