Soma Koma Mátyus egy magyar országi hös japánba mha

elsö felyezet

Mátyus szemszőge 

Szokásosan az ébresztőmre Keltem nem mondhatnám hogy kellemes. kezd kicsit nyugtalanítani ez a folytonos csilingelés ilyen 80-nas telefon ilyen vezetékes hangja van.

Tudtam hogy ideje lenne fölkelni de kicsit lustálkodni akartam de közbeszólt valami mert nem vagyok túl büszke rá evvel vert meg a sors.

Vagyis jobban mondva nekem van egyedül ekkora pechem hogy képességek mellé még több személyiséget is kaptam és mindegyik kicsit más.

Bár mindegyik igaz más de egyszerűen őket lehetetlen kiismerni kész rejtvény vagyok na de mindegy térjünk vissza a történetre.

Felöltöztem és indultam a suliba zenét hallgatva és gondolataimba félig elmerülve vagyis figyeltem a közlekedésre de nem láttam hogy kik beszélnek hozzám és nem hallottam őket egyszerűen a saját világomban voltam elfoglalva és mentem a szokásos útvonalon mentem ami már a saját világomba elmerülve is kívülről tudtam csak néha föl kellett kapnom a tekintetemet hogy figyeljek a közlekedésre a piros lámpa zöld lámpa mikor kell felszállni most kell leszállni ilyenek.

Szóval miután odaértem az iskola kapujához fel hívtam anyukámat hogy beértem ő éppen a munkahelyén volt már.

Igaz repülve is mehettem volna suliba mert gyalog mentem és anya is szóvá is tette hogy miért nem repültem mert telefonomon mindig észreveszi hogy most repülök e vagy sem azt mondtam neki hogy elfelejtette mit csináltak velem nem tudom használni egyik képességemet és ennek az ára hogy nagy nehezen tudok csak pár óráig repülni mert utána elkezd veszettül fájni a szárnyam.

Vagyis érthető hogy keveset repülök és így nem fáj annyira a szárnyam bár igaz mindig visszahúzva vannak rajtam vagyis nem hívom elő így olyan mintha egy minta lenne a pulóveremen vagy a pólómon.

Szóval ja nem szokásom a repülés bár ha kibírod hogy egy órán át fáj a szárnyad akkor megértem hogy kedveled a repülést de én nem mióta fáj a szárnyam nem nagyon repülök.

Szóval anyával volt egy kis csetepaténk illetve ilyen veszekedés, vitatkozás szóval a szokásos mint mindig most is ügyeletbe értem be.

De kész állatkert volt ott vagyis hiába hogy nem használhatjuk még a képességeinket az általános iskolában az ilyen különcök mint én vagyis autistáknál ez éppen nagy rosszul van ha nem használják a képességüket olyan mintha egy gömb villámot egy üvegbe zárnánk és úgy helyezzék el a levegőbe hogy ne tudjon sehogyan se a földbe menni vagyis nincs földelés.

Nos ha ez van akkor bármelyik pillanatban eltörhet az üveg és a gömbvillám felturbózott ereje vagyis töltése egyszerre szabadul ki azt eredményezi hogy az egész felrobban. Nos az autistáknak a képességgel fojtás ez azzal jár hogy egy percben kitör az egész és olyan mintha most kezdeni tanulni az erejét.

Ez azt idézi elő hogy saját magában tesz kárt vagyis visszaüt a képesség. nálam nem ezt eredményezte. nálam ez egy ilyen blokkolt képesség. ez egy régi megoldás arra hogy a nem kívánt képességeket hogyan lehet eltávolítás nélkül használni vagyis birtokolni anélkül hogy tudná az illető hogy képesség birtokában van.

Szóval nem valami nagy durranás de ennek van egy hátulütője a blokkolt képességet azt eredményezi hogy valamelyik testrészed használat után fájni fog például mondjuk a lábad nálam a szárnyaimat követelte ez az elzárás.

A szüleim meg kértek egy ilyen profi orvost akinek van egy olyan képessége hogy blokkolni tudjon más képességeket. Szóval most röpképtelen vagyok bár ez kicsit leviszi a népszerűségemet a suliban de nem nagyon törődők vele.