𝐑 𝐄 𝐙 𝐀 𝐑

1

A koponyámban mintha méhek repdestek volna, annyira zúgott a fülem. Az oldalam perzselt, éreztem pontosan hol szorított a nagy tenyere. A nyakam fájt, az arcom biztos még piros volt a pofontól.

Vér. Az aszfaltot festette elöttem.

Néhány perc után sikerült mély és egyenletes levegőket vennem. Nyeltem egy nagyot.

Belerúgtam a férfi oldalába. Nem reagált. A koponyája körül csak nőtt és nőtt a vértócsa, a szeme hideg és fagyott volt. A lelkembe bámult, egy olyan semleges mégis meglepett módon.

Kellett egy pillanat, hogy meghalljam az idegen szavak, és felfogjam nekem szólnak.

- Что за хуйня?

Reflexből kaptam hátra a fejem, fel se fogtam mit csinálok. Egy nő állt a sikátor végén, a szeme köztem és a talpamnál heverő ember között cikázott, majd megállt a kezemen.

A pisztoly amit eddig markoltam, mintha százszor nehezebb lett volna a tekintetétől. Le akartam dobni, túl hideg volt az acél, szinte égetett. Mégis annyira lefagytam meg se bírtam moccani.

A kurva életbe megláttak.

A nő nagy lépésekkel, eltökélten indult el felém, a sokktól alig értettem mi történik.

- Meg tudom magyarázni! - a hangom szánalmasan és ijedten bukott ki belőlem, fel se ismertem. Nem így akartam hangzani.

Az egész helyzet abszurd volt, képtelen voltam észlelni mit is tettem. Az érzékszerveim elzsibbadtak, a környeztem elmosódott. Mintha egy három dimenziós test lettem volna egy két dimenziós világba zárva.

Az egyetlen dolog amit rendesen éreztem, az az arcom égése volt. A tenyere amivel rámcsapott amég élt, akkora lehetett mint az egész fejem.

A nő motyogott valamit az orra alatt, de nem értettem. Nyilvánvalóan egy helyi orosz lakos volt, akinek nem kellett volna rámtalálnia.

Bár tőlem biztos nyugodtabb volt.

- Az egész véletlen volt, esküszöm! Önvédelemből csináltam! - próbáltam valahogy magamat menteni, de ha nem értett angolul, hiába volt az egész.

Mellém ért. Fel kellett néznem rá. Az arckifejezése kiváncsi volt, nem ijedt. A holttest a földön teljesen elbűvölte, engem alig vett figyelembe.

Előre lépett, és a csendünket az utca zajain kívül egy loccsanás töltötte be. A fehér cipőjét rögtön befogta a vér.

Nagy férfi volt, sok folyt belőle.

A nő leguggolt, közelebbről megnézte a holtat.

- Ismerted ezt a férfit? - szólt hozzám angolul, de nem nézett rám.

- Nem.

Felállt. Mély levegőt vett, elbambult. Valamin nagyon gondolkozott, a szemöldöke egy pillanatban összerándult. Sokkal érdekesebb és valóságosabb látvány volt mint a halott férfi.

Addig a pontig életemben nem láttam élőben holtat, nemhogy megöltem volna valakit. Hányingerem volt, egyszerre fáztam és izzadtam is, mindent túl erősen mégis zsibbadtan éreztem. Túl sok volt a semmiből.

- Gyere velem - megragadta a jobb alkarom. Mintha villámot szórtak volna az újjai, megrezzentem tőle. Rögtön megszorítottam a pisztolyt.

- Tessék?

- Gyere. Velem.

- Ugyan miért? - közben ellöktem magamtól, hátrahőköltem. Körbenéztem, majd vissza rá.