Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Rena sokszor álmodozott az apukájáról és szeretett volna vele apa-lány dolgokat is csinálni, de ez nem törtéént meg sosem. Még veszekedni is akart vele, szerette volna ha legalább egyszer dühös lesz rá amiért késet otthonról vagy amiért randizni megy és aggódott volna miatta. Ezeket nem élhette át, de szemtanúja lehet ahogy a húgával ezt teszi.
"Apa 22 éves vagyok! Azzal találkozom akivel akarok és amikor akarok!" felelte Chiaki idegesen. Hisz apja továbbra ia meg akarja mondani neki kivel és mikor lehet, de Chiakinak már elege van, hisz felnőtt nő mégsem tehet semmit anélkül, hogy apja tudna róla.
"Amíg az én házamban élsz addig nem!" mondta Seiji és Chiaki egy szót sem szólt vissza, pont úgy ahogy egyik fiú testvére sem.
"Chiaki egy rab? Esetleg valami hasonló?" kérdezte Rena aki éppenhogy megérkezett, de hallotta a vita végét és eszébe sem jutott annyiban hagyni.
"Te ne szólj bele." mondta Seiji, mire Rena dühös lett.
"Miért? A húgomról van szó, szóval jogom van közbe szólni." felelte Rena és életében először állt apja előtt így.
"De én vagyok az apja és tudom mi a jó neki." felelte Seiji Rena szemébe sem nézve.
"Akkor miért nem engeded el? Egy felnőtt nőről van szó, azt tesz amit akar ahol akar és amikor akarja." mondta Rena és szeme sem rebbent az apja ellen. A három másik testvére csodálattal nézték nővérüket, hisz ők sosem mertek vissza szólni apjuknak.
"Egy lánynak az apja mellett van a helye." mondta Seiji gondolkodás nélkül. Rena pedig egy percre meglepődött és nem tudott mit szólni.
"Bocsánat ezt nem tudtam, mert én nem voltam az apám mellett." mondta Rena fájdalmasan, mert ez eléggé megütötte és Seiji sem tudott mit mondani, hisz a lányának igaza volt.
"Nem tilthatod meg Chiakinak, hogy kivel találkozzon és azt mikor tegye." zárta le a beszélgetést Rena. "És bocsánat, ha nem tisztelettel beszéltem feléd, de mint tudod nekem az apám nem tanította meg hogyan kell vele beszélni."
Chiaki, Yuuma ée Seiki gyenge az apjával szemben, viszont Seiji pedig Renával szemben gyenge. Ayanoról és Ryukoról már nem is beszélve, hisz tőlük retteg, mert tudja a hibáit és nem tud velük szembe szállni.
Chiaki mégha hálás is volt nővérének, bűntudatot érzet amiért miatta kellett veszekednie az apjával akivel egyébként sincs jó kapcsolata. És Rena helyzetébe belegondolva még inkább rosszul érezte magát, hisz ő az apja szeretetében nőtt fel, míg Rena azt sem tudja milyen az. Viszont Chiaki erről mit sem tehet, de attól bántja a dolog.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Sosem akartad megkeresni az igazi szüleidet?" kérdezte Rena a semmiből Izanát.
"Nem. Miért?" felelte Izana gondolkodás nélkül.
"Mert a szüleid. Nem vagy kíváncsi milyenek?" kérdezte Rena.
"Nem lehetnek túl jó emberek, ha elhagyták a saját gyereküket." mondta Izana.
"Igaz, de akkor is." folytatta tovább Rena a témát.
"Nincs ebben semmi de. Nincs szükségem olyan emberekre akik cserben hagynak, főleg, hogy itt vannak nekem a testvéreim." mondta Izana komolyan.
"Jogos. Egyébként sem kedvelném őket." felelte Rena.
"Miért kedvelnék valaki olyat aki sosem akart téged és elhagyott?" mondta Rena és a válaszán Izana elmosolyodott és puszit adott a barátnőjének.
"Ha egyszer-" kezdte Rena, de nem pontosan tudta mit is akar mondani. "Ha egyszer lenne egy családunk, sose hagyjuk el egymást, rendben?"
"Erre gondolnod sem kellene. Sosem foglak elhagyni." felelte Izana. Tudja mennyire bántsa Renát a veszekedése az apjával és mennyire fél attól, hogy egyedül marad. Hisz nem csak az apja volt az egyetlen akit elvesztett, de Yuut is.
"Szóval lesz családunk?" terelte a témát Izana.
"Nem tudom, legyen?" kérdezett vissza Rena, de már a gondolat is boldoggá tette, de nem csak őt, hanem Izanát is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
