Vonzás törvénye /befejezett

~Buli van~

A lányokkal megbeszélve, egyeztünk meg abban, hogy este felé megyünk el. A bátyámnak írva hívtam meg őket a legközelebbi club-ba ahol egy régi ismerősünk dolgozik. Ő csak erre annyit írt, hogy megkérdezi a fiúkat is, és ha jönnek akkor indulás előtt írnak.

6 órával később

-Csajok indulhatunk?-néztem be a szembe lévő szobába, ahol a megtaláltam földön ülő barátnőmet-Mi történt?-simogattam meg hátat, mire rám kapta kisírt szemeit-Mi a baj? Nem akarsz jönni? Vagy fáradt vagy?

-Zayn.....-hajtotta le fejét, és kezdett újabb zokogásba-Zayn balesetet szenvedett és Khai is az autóban volt-mondta szipogva, és levegő után kapkodva.
-Jézusom, ugye jól vannak mindketten-öleltem át rászkodó testét.
-Minden rendben lesz akarsz jönni vagy maradjak veled?-mire csak fejét rázta.
-Inkább maradnék itt és pihenek. És igen hívott az orvos és jól vannak de nagyon meg ilyedtem azt hittem elveszítettem őket-suttogta maga elé-De érezétek magatokat jól, rendben? És üdvözlöm Kevint-mosolyodott el halványan.
-Át adom, persze de ha bármi van hívj és ha kell utazók veled Horvátba jó?-erre csak gyengén bólintott és segítettem neki felkellni-Pihend ki magad szűkséged lesz még az erődre és nagyon szeretlek-pusziktam meg utoljára homlokát, majd halkan bezárva az ajtót léptem ki, és mentem le a földszintre.

-Na, hogy van?-kérdezte a húga aggódva-Ugye nincs baja vagy bajuk?
-Nyugodj meg minden rendben, lefeküdt egy kicsit de mondtam neki ha kell valami csak hívjon fel és már jövünk is-öleltem át-Hai, és Iza készen vannak már,de menjünk, mert fél tíz van és az út lesz 15-20 perc is-engedtem el.
-Az autóban várnak-ragadta meg a kezem és húzott le a lépcsőn, majd bezárva a bejárati ajtót szálltunk be, de mindenki csöndben maradt a club bejáratáig. De egész út alatt, a saját gondolataiba merülve gondolkoztam.

Mindegyik barátnőmnek szinte már van családja, és elképesztő, hogy milyen jószívű emberek kerültek melléjük.
De viszont nagyon megfogott ez a dolog Gigivel kapcsolatban. Tudom mennyire fontos neki Zayn és a kislányuk Khai. Aztán ott van Iza is férjes. Ráadásul van egy aranyos kisfiúk. És ha már itt tartunk ne hagyjuk ki Bellát se. A barátjával eléggé kijönnek. Ráadásul, mint kiderült Marc magyar. Ami egy előny igazából, mert Bell nagyon szereti a külföldi embereket, országokat, hagyományokat. És ez közre is játszik, úgy látjuk. Egyébként kevés ilyen kedves, jó szívű srác van. És azt vettem észre, hogy ténylegesen szereti barátnőmet aminek kifejezetten örülök hiszen megérdemli a boldogságot úgy, mint a többiek is.

De ha már mindenkiről beszéltem akkor kicsit át térek magamra is. Szóval a szüleim franciák, és az egyetlen testvérem pedig f1 versenyző aki majdnem minden héten az életét teszi kockára, csak azért, hogy legalább pontokat gyűjtsön a csapatának.
Bevallom őszintén, soha nem voltam annyira oda ezért a sportért de mivel, hogy ilyen családban nőttem fel, azért tudtam egy s, más erről a sportról. De azt is elmondom, hogy jó testvérként mindig mindenben támogattam, és támogatom a bátyámat, hogy elérje az álmait. Viszont rajta kívül annyira senkivel nem álltam olyan szoros kapcsolatban, mint vele, akárkiről is legyen szó. A szüleimmel meg sohasem volt olyan jó kapcsolatom, mint például drágalátos egyetlen testvéremnek. Mindig is segítettek mindenben, mert úgy gondolták ő viheti valamire az életben. Így mióta ezt a szemembe mondták azóta nem is beszéltem velük, és bevallom nem is érdekel mi van velük. Hiszen én soha nem voltam nekik Úgy fontos. Nem beszélve arról, hogy 14 éves koromban pszichológushoz is kellett járnom, mert egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy nem kellek nekik. Persze azért sok mindent köszönhetek nekik. Felneveltek, pénzt adtak, csinálhattam akármit de egy dolgot nem kaptam meg tőlük. És az nem volt más, mint a szeretet.
2000. 11. 03.-án Rouen városában születtem pontosan hajnali 2-kor. Azt hittem, hogy az élet egy habos torta hiszen mindenem megvolt. Amikor betöltöttem a 17-et a bátyámhoz költöztem Milanóba. Ott fejeztem be a gimnáziumot, és jártam végig az Egyetemet. Majd 19 évesen kezdtem el modellkedni és azóta csinálom. A barátnőimet, mint, ahogy azt már említettem 12 éve ismerem szinte ők voltak a második támaszom Pierren kívül. Mind a 4-jük idősebb nálam szóval akár hozzájuk is mehettem volna de úgy érztem a testvéremnél jó helyem lesz.
És ez így is volt az. Az első kapcsolatomig ugyan is mikor találkoztam az akkori barátommal eléggé eltávolodtunk egymástól, de azóta folyamatosan javítottunk a helyzeten még ha nehéz is volt, és az is a mai napig. Viszont az 5-ös barátságunknak volt egy 6. tagja is akit bizonyos okok miatt tüntettünk el. Charlotte volt a neve. Mikor 19 évesek voltunk, akkor megismertem egy srácot akivel több találkozás, és randi után összejöttem. Azt hittem, hogy lesz az igazi de nagyot kellett csalódnom. Ugyan is mikor éppen mentem át hozzá, nála találtam Cha-t akinek állítólag volt barátja, de soha nem mutatta be nekünk. Így hát mit sem törődve velük szaladtam a lányokhoz haza, és meséltem el nekik mindent. Azóta nem láttuk, és nem hallottunk Charlotte felől. De jobb is így.