A Sötét Éjjel Ragyogó Fénye |18+|

Part 1

Mi a depresszió? A depresszió egy betegség, egy elég súlyos betegség. Ahhoz, hogy valaki hivatalosan is depressziós legyen nagyon rossz állapotban kell lennie, nem? Nem lehetek én is depressziós! Nem biztos, hogy nem. Nem akarom magam megölni, nem sírok folyamatosan. Csak egyszerűen kedvtelen vagyok és néha könnyen felhúzom magam apróbb dolgokon is, de ez csak a forró vérmérsékletem miatt van. Én jól vagyok. Mondják ezt a depressziós emberek.

Én Jessica Grey, egy 20 éves sport tudománytan hallgató vagyok. 18 évesen költöztem el a szüleimtől egy kis lakásba a város szívében. Egyedül élek még egy kis háziállatom sincs jelenleg. A napjaim szinte ugyan úgy telnek, bejárok az egyetemi óráimra majd délután dolgozom a közeli edző teremben.

12 óra alvás után fáradtan, kedvetlenül keltem ki az ágyból. Gyorsan össze szedtem a holmijaim és már rohantam is ki az ajtón egyenesen az utcára. Pár zebrán és útkereszteződésen átrohanva már meg is érkeztem az egyetemre. Gyorsan felszaladtam az emeletre és majdhogynem berontottam az előadó terem ajtaján. Az összes szempár rám szegeződött, én pedig próbáltam a lehető legapróbbra össze húzni magam. Leültem a szokásos helyemre, beraktam a fülhallgatóm és így vártam, hogy elkezdődjőn az óra.

Egyszer csak az ajtó kicsapodott és egy fiatalabb, jó vágású férfi lépett be rajta. Végig nézett a tömegen, szeme megállapodott rajtam. Ez nagyon nem tetszett, elfogott a pánik. Azonnal elkaptam a szemem és próbáltam rendezni légzésemet.

-Jó reggelt mindenkinek! Mark Royal vagyok. Nem nem a vodkáról kaptam a nevem, inkább ő rólam. - viccén az egész terem felkacagott kivéve engem.

-Roudlo professzor sajnos hosszú ideig nem lesz, így én vettem át a helyét erre a félévre már biztosan. Szóval csapjunk is a közepébe... sport pszichológia... ez egy elég összetett dolog. Hisz mint tudják a testi egészség alapja a lelki békesség.

Az óra nagyon lassan telt, igazából figyelni nem nagyon tudtam. Annyira nyugtalan voltam néha még remegtem is. Egyszerűen már nem bírtam Mr. Royal fürkésző tekintetét, az óra vége előtt egy fél órával össze pakoltam és elhagytam a termet.

Délután épp a városban sétáltam, úti célom egy pszichológus volt. Semmi más okom nem volt oda menni, csak hogy felirassak valami gyógyszert ami segít elaludni, túl sok gondolat járt esténként a fejemben és nem tudtam igazán kipihenni magam.

Meg is érkeztem a rendelőbe és egy aranyos recepciósnak elmondtam, hogy Dr. Elizabeth Cookshoz jöttem.

-Kérem töltse ki ezt a kérdőívet. Ha bármi kérdése van csak szóljon. - nyújtott át egy kemény táblára csiptetett papírt. Leültem a legközelebbi fotelbe és elkezdtem beírni az adataim a megfelelő helyekre. A recepciós hölgy hangja zavart meg.

-Doktor úr itt Amanda. Jött egy hölgy Dr. Cookshoz.... Nem még nem volt nála... Biztos benne?... Úgy tudom nem jól alszik és ehhez kérne gyógyszeres segítséget... Rendben beküldöm.

-Ha sikerült kitölteni, akkor ezt el is kérem. - vette el a papírt majd vetett rá egy pillantást. - Szuper, kérem kövessen. - indult el előttem. - Sajnos a doktornőnek sűrgős dolga akadt, de a doktor úr átvette a mai betegeit. Elnézést kérünk a kellemetlenségért, ha gondolja legközelebb már jöhet a doktornőhőz.

Tessék? Másik doki?? Neeem én azt nem akarom. Nekem azt mondták, hogy ő simán felir bármit amit csak kérnek tőle, mivan ha ez a doki nem fogja ilyen könnyen felirni. Éreztem ahogy meg feszül a testem és elkezdek remegni. Próbáltam vissza fogni magam, de nem sikerült.

-Minden rendben? Jól érzi magát? - nézett rám kedves tekintetével a recepciós hölgy.

-Ig... Igen, köszönöm. - vágtam rá.

-Itt is lenne az iroda, menjen csak. - tessékelt be az ajtón.

-Áh, jó napot kívánok, dr. Royal vagy..ok.-nyújtotta felém a kezét, de megakadt egy pillanatra.

-Eeee...elnézést ez egy félre értés. - már nyomtam le a kilincset, amikor hirtelen mögém lépett és neki támaszkodott az ajtónak.

-Mark Royal, örvendek az újbóli találkozásnak. - nyomatékosan nyújtotta a kezét jelezve, hogy ideje bemutatkoznom.

-Jessica Grey. - hangom megremegett, szemem lesütöttem. Legszivesebben elfutottam volna.

-Nagyon örülök, kérem foglaljon helyet.

-Szóval meséljen milyen okból szerette volna meglátogatni a doktornőt!

Nem szóltam egy szót sem, hangja lágy és selymes volt. Tekintetével az enyémet kereste, de én továbbra is a szőnyeget szugeráltam.

-Akkor mondja el azt, hogy miért szaladt ki az órámról? Talán nem érezte jól magát?

Próbálkozott szóra bírni, de én továbbra se szóltam egy szót sem.

-Kérdezzen. - jelentette ki, mire én kérdő tekintettel néztem rá.

-Tessék?

-Ha én kérdezem nem válaszol, szóval kérdezzen, én válaszolok. - kezeit szét tárta majd hátra dőlt a fotelében.

Nem tudtam mit kérdezzek, nem akartam személyes kérdéseket feltenni, csak elakartam menni minnél gyorsabban.

-Ír fel altatót? - vágtam rá egyszerűen, a meglepetség látszott arcán.

-Miért van rá szüksége?

-Azt mondta nem kérdez.

-Csak át adtam a kezdés lehetőségét. - kacsintot. - Nem tud aludni vagy csak rosszat álmodik? - Vettem egy mély levegőt.

-Túl sok gondolat jár a fejemben, nehezen tudok elaludni csak ennyi.

-Ezzel miért pszichológushoz fordult, vannak már recept nélkül kapható alvás segítő készítmények is.

-Nem tudtam.

-Szerintem nagyon is tisztában volt vele. Csak próbál némán segítséget kérni.

-Tessék? Miért lenne szükségem segítségre? - hangom kicsit túlságosan is felemeltem.

-A szorongása, a depressziója és a remegése miatt például. - bele látott a fejembe ez megrémísztett.

Éreztem, ahogy a testem egyre jobban remegett. Kezdet nagyon melegem lenni és tompán láttam.

-Jennifer. Hall engem? Nyugodjon meg, nincs semmi baj. Vegyen mély levegőt és fújja ki.

Oda sietett mellém a kanapéhoz. Legugolt, arcomat kezei közé fogta és próbálta tartani egyre nehezedő fejemet. Szemei aggódást tükröztek, arcát enyhén össze ráncolta. Egyik kezét a csuklómra helyezte, mintha pulzusom próbálná megmérni, másik kezével elfektetett és felpolcolta a lábaimat.

-Ez az ügyesen vegye a levegőt, nem kell kapkodni. Reggel is pánikrohama volt?

-Tessék?? Nincs pánikrohamom!! - kiabáltam,mire ő vett egy mély levegőt.

-Jessica, ahogy az előbb is mondtam önnek problémái vannak, még akkor is ha nem ismeri el. Hazudhat nekem, de magának nem tud. Én segíthetnék, csak kérnie kell.

-Nincsenek problémáim, ha nem írja fel az altatót, akkor már itt se vagyok. - pattantam fel a kanapéról.

-Hé, várjon. - ragadta meg a kezem. Oda ment az asztalához és írt valamit egy recept lapra.

-Tessék, ez egy enyhébb altató, inkább csak arra jó, hogy megnyugtassa és kicsit segít elaludni is. 7 napra elegendőt írtam fel, ha szeretne még, akkor legkésőbb egy hét múlva várom újra. - kacsintott rám.

-Komolyan a recepttel akar megvesztegetni, hogy újra jöjjek?

-Nem akarom megvesztegetni. Kezelés nélkül nem írok fel senkinek gyógyszert, ez magára is igaz és megmondom dr. Cooksnak is, hogy ő is csak, akkor tegye meg, ha rendszeresen eljár hozzá beszélgetni. - oda nyújtotta a receptet ezer wattos mosolyával.

-Kapja be! - elvettem a receptet és ki rohantam a szobából.

-Magának is viszlát Jessica. Nem sokára találkozunk!

Sziasztok!
Egy újabb történetet hoztam nektek. Remélem tetszik nektek, ha igen kérlek jelezzétek valamilyen formában. 🫶🏻