Hazudd tovább hogy utálsz!

9. Fejezet

-Na Ivett! Mersz ugye? -kérdezte nevetve.

-Mivel felelni már nincs lehetőségem. -mondtam.

-Na akkor kedves Andris és Ivett. Ez egy közös feladat. Ti most 7 perc mennyországozni fogtok! -mondta mire mi csak magunk elé bámúltunk...

-Tudjátok mit? Legyen! Nem azért vagyunk itt hogy unatkozzunk. És amúgy is az a 7 perc nem muszáj hogy bármi olyan dologgal teljen el amit nem akarunk. -mondtam majd el is indultam egy szoba felé mivel az mégis kényelmesebb mint egy hülye szekrény.

-Na erre a válaszra se számítottam! Andris te döntesz. -mondta most Marcell.

-Hülye lennék kihagyni! -mondta majd jött is utánam.

Mi be mentünk a szobába majd le ültem az ágyra és elém állt Andris. Ekkorra már nem voltunk valami józanok. Először csak bámultuk egymást. Mintha az utálat és a vágy egyszerre érte volna el egymást és ahogy sokan mondanák pattogtak a szikrák a levegőben. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Elkezdett közeledni felém. Nem siette el a dolgokat. Már szenvedtem a lassúságtól ezért eldöntöttem hogy cselekszem. De előtte még kimondtam neki azt amit gondolok.

-Még mindig gyűlöllek! -mondtam majd közel húztam magamhoz és megcsókoltam.

-Igen! Én is téged. -mondta a csók után de amint befejezte ezt a mondatot újabb csókot nyomott a számra.

-Rettentően rosszul hazudsz! -mondtam neki nevetve miközben elfektetett az ágyon és a nyakam csókolgatta.

-Te tök jól! -mondta majd még egyszer megcsókolt mire kopogást hallottunk.

-Fasza. -mondtam és leszálltam az ágyról majd ki nyitottam az ajtót.

-Na mi volt? -kérdezte Marci.

-Unalom. Ez a nő bűn unalmas. -mondta el Andris.

-Köszönjük András kedves de még mindig borzasztóan hazudsz. -mondtam nevetve mire Marci meg Andris össze néztek. -Viszont aludni kéne nem gondoljátok? -folytattam a mondandóm.

-De! Jó ötlet! -mondta Marci. 

-Enyém a szoba! -mondtam majd vissza is szaladtam abba a szobába amiben pár másodperccel az előtt a legnagyobb ellenségemmel csókolóztam.

Az ágyra dobtam magam. Ez Ekhoe ágya volt. Ekkor jöttem rá hogy Ekhoet életemben először Andrisoztam le emberek előtt. Betakartam magam és nyugodt hangulat fogott a hatalmába. Nagyon kellet már ez nekem. Nem sokat aludtam a mostani időkben. A telefonomon beállítottam az ébresztőt és a szemem lehunytam. A gondolataim is próbáltam kikapcsolni ahogy eddig 18 éve minden este. Persze mindig rá kell jöjjek hogy ez nem megy ilyen könnyen. Viszont az álmatlanság segített és olyan 10-15 perc forgolódás után magával ragadott az álom. Persze csak költőien hisz álmodni nem szoktam. 

Másnap rázogatásra keltem. Lassan kinyíltak a szemeim. Magam előtt egy Ekhoet láttam meg. Enyhén mosolyogtam aztán kérdőn néztem rá. Mi joga neki ahhoz hogy engem felkeltsen a semmiből?

-Mi van? -kérdeztem unottan.

-Jó reggelt neked is! Már csörgött bő 2-3 órája a telód de látszott hogy fúll fáradt vagy mert nem keltél fel rá ezért hagytunk aludni de most már kelni kéne ha elakarsz jutni az interjúra. -mondta.

-Jézusom mennyi az idő? -kérdeztem a telefonom után kapva.

-10 múlt pár perccel. -mondta ki nyugodtan.

-Nem lesz időm elkészülni basszus. Meg míg oda megyek. Ahj -kezdtem el pánikolni. 

-Hát ha itt hisztizel nem is. Raktam ki neked egy pólót és pulcsit vedd fel azt. A nadrág szerintem jó a tegnapi. Öltözz aztán gyere reggelizni. -folytatta és mondta el ezeket úgy mintha anyukám készítene reggel az iskolába.

-Köszönöm -köszöntem meg neki mosolyogva.

-Alap. -mondta majd ki is ment én pedig átöltöztem és utána ki mentem a fiúkhoz.

-Jó reggelt! -köszönt Marci. 

-Neked is. -feleltem majd le ültem és kaptam magam elé egy tányért amint volt vajas pirítós és tojás rántotta na meg zöldségek.

-Jó étvágyat! Haladj még oda kell érnünk. -mondta mire érdeklődve néztem felé.

-Köszönöm de mi az hogy oda kell érnünk? -kérdeztem. 

-Én is megyek veled mert ugyan arra a podcastra vagyunk hivatalosak. -mondta el.

-Ez eredetileg így volt lebeszélve vagy most rendeztek be? -kérdeztem kissé dühösen mert én nem így tudtam.

-Ja. Nem rég lett lebeszélve. -válaszolt majd be ment a szobába gondolom felöltözni.

Én megettem a reggelim majd ezt meg is köszöntem. A fürdőbe rendbe raktam kicsit magam és utána ki mentem. Megbeszéltük hogy Marcit kirakjuk valami buszmegálló előtt mi meg onnan megyünk tovább. Hiába hajtottam neki nem akarta hogy elvigyük a úti céljához hisz "túl sok idő lenne" ahogyan ő mondta. 11:30-ra kellet oda érnünk. Nem mondom, hogy volt még sok időnk mielőtt elindultunk de annyi biztosan hogy elmosogathassak. Nem akarta hagyni Andris de ragaszkodtam hozzá hisz ez a minimum az után hogy ott aludhattam. Egy idő után csak azt vettem észre hogy ott terem mögöttem Ekhoe.

-Mit szeretnél? -kérdeztem.

-Téged. -jelentette ki mire jót kuncogtam hisz tudtam hogy csak húzni akarja az agyam vagy a reakciómra kíváncsi.

-Haha. Hát ha szeretnél valamit akkor tegyél érte! -mondtam neki kuncogva mire megfogta a derekam és megfordított hogy az arcom az ő arcával szemben legyen.

-Amit akarok mindig elérem! És amire szükségem van mindig elveszem. -mondta majd egy gyors csókot nyomott a számra. 

-Most ez volt amire szükséged volt? -kérdeztem egy csámpás mosoly kíséretében.

-Valami olyasmi. Na gyere menjünk. -mondta én pedig elzártam a csapot és indultam felvenni a cipőm.