-Na Ivett! Mersz ugye? -kérdezte nevetve.
-Mivel felelni már nincs lehetőségem. -mondtam.
-Na akkor kedves Andris és Ivett. Ez egy közös feladat. Ti most 7 perc mennyországozni fogtok! -mondta mire mi csak magunk elé bámúltunk...
-Tudjátok mit? Legyen! Nem azért vagyunk itt hogy unatkozzunk. És amúgy is az a 7 perc nem muszáj hogy bármi olyan dologgal teljen el amit nem akarunk. -mondtam majd el is indultam egy szoba felé mivel az mégis kényelmesebb mint egy hülye szekrény.
-Na erre a válaszra se számítottam! Andris te döntesz. -mondta most Marcell.
-Hülye lennék kihagyni! -mondta majd jött is utánam.
Mi be mentünk a szobába majd le ültem az ágyra és elém állt Andris. Ekkorra már nem voltunk valami józanok. Először csak bámultuk egymást. Mintha az utálat és a vágy egyszerre érte volna el egymást és ahogy sokan mondanák pattogtak a szikrák a levegőben. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Elkezdett közeledni felém. Nem siette el a dolgokat. Már szenvedtem a lassúságtól ezért eldöntöttem hogy cselekszem. De előtte még kimondtam neki azt amit gondolok.
-Még mindig gyűlöllek! -mondtam majd közel húztam magamhoz és megcsókoltam.
-Igen! Én is téged. -mondta a csók után de amint befejezte ezt a mondatot újabb csókot nyomott a számra.
-Rettentően rosszul hazudsz! -mondtam neki nevetve miközben elfektetett az ágyon és a nyakam csókolgatta.
-Te tök jól! -mondta majd még egyszer megcsókolt mire kopogást hallottunk.
-Fasza. -mondtam és leszálltam az ágyról majd ki nyitottam az ajtót.
-Na mi volt? -kérdezte Marci.
-Unalom. Ez a nő bűn unalmas. -mondta el Andris.
-Köszönjük András kedves de még mindig borzasztóan hazudsz. -mondtam nevetve mire Marci meg Andris össze néztek. -Viszont aludni kéne nem gondoljátok? -folytattam a mondandóm.
-De! Jó ötlet! -mondta Marci.
-Enyém a szoba! -mondtam majd vissza is szaladtam abba a szobába amiben pár másodperccel az előtt a legnagyobb ellenségemmel csókolóztam.
Az ágyra dobtam magam. Ez Ekhoe ágya volt. Ekkor jöttem rá hogy Ekhoet életemben először Andrisoztam le emberek előtt. Betakartam magam és nyugodt hangulat fogott a hatalmába. Nagyon kellet már ez nekem. Nem sokat aludtam a mostani időkben. A telefonomon beállítottam az ébresztőt és a szemem lehunytam. A gondolataim is próbáltam kikapcsolni ahogy eddig 18 éve minden este. Persze mindig rá kell jöjjek hogy ez nem megy ilyen könnyen. Viszont az álmatlanság segített és olyan 10-15 perc forgolódás után magával ragadott az álom. Persze csak költőien hisz álmodni nem szoktam.
Másnap rázogatásra keltem. Lassan kinyíltak a szemeim. Magam előtt egy Ekhoet láttam meg. Enyhén mosolyogtam aztán kérdőn néztem rá. Mi joga neki ahhoz hogy engem felkeltsen a semmiből?
-Mi van? -kérdeztem unottan.
-Jó reggelt neked is! Már csörgött bő 2-3 órája a telód de látszott hogy fúll fáradt vagy mert nem keltél fel rá ezért hagytunk aludni de most már kelni kéne ha elakarsz jutni az interjúra. -mondta.
-Jézusom mennyi az idő? -kérdeztem a telefonom után kapva.
-10 múlt pár perccel. -mondta ki nyugodtan.
-Nem lesz időm elkészülni basszus. Meg míg oda megyek. Ahj -kezdtem el pánikolni.
-Hát ha itt hisztizel nem is. Raktam ki neked egy pólót és pulcsit vedd fel azt. A nadrág szerintem jó a tegnapi. Öltözz aztán gyere reggelizni. -folytatta és mondta el ezeket úgy mintha anyukám készítene reggel az iskolába.
-Köszönöm -köszöntem meg neki mosolyogva.
-Alap. -mondta majd ki is ment én pedig átöltöztem és utána ki mentem a fiúkhoz.
-Jó reggelt! -köszönt Marci.
-Neked is. -feleltem majd le ültem és kaptam magam elé egy tányért amint volt vajas pirítós és tojás rántotta na meg zöldségek.
-Jó étvágyat! Haladj még oda kell érnünk. -mondta mire érdeklődve néztem felé.
-Köszönöm de mi az hogy oda kell érnünk? -kérdeztem.
-Én is megyek veled mert ugyan arra a podcastra vagyunk hivatalosak. -mondta el.
-Ez eredetileg így volt lebeszélve vagy most rendeztek be? -kérdeztem kissé dühösen mert én nem így tudtam.
-Ja. Nem rég lett lebeszélve. -válaszolt majd be ment a szobába gondolom felöltözni.
Én megettem a reggelim majd ezt meg is köszöntem. A fürdőbe rendbe raktam kicsit magam és utána ki mentem. Megbeszéltük hogy Marcit kirakjuk valami buszmegálló előtt mi meg onnan megyünk tovább. Hiába hajtottam neki nem akarta hogy elvigyük a úti céljához hisz "túl sok idő lenne" ahogyan ő mondta. 11:30-ra kellet oda érnünk. Nem mondom, hogy volt még sok időnk mielőtt elindultunk de annyi biztosan hogy elmosogathassak. Nem akarta hagyni Andris de ragaszkodtam hozzá hisz ez a minimum az után hogy ott aludhattam. Egy idő után csak azt vettem észre hogy ott terem mögöttem Ekhoe.
-Mit szeretnél? -kérdeztem.
-Téged. -jelentette ki mire jót kuncogtam hisz tudtam hogy csak húzni akarja az agyam vagy a reakciómra kíváncsi.
-Haha. Hát ha szeretnél valamit akkor tegyél érte! -mondtam neki kuncogva mire megfogta a derekam és megfordított hogy az arcom az ő arcával szemben legyen.
-Amit akarok mindig elérem! És amire szükségem van mindig elveszem. -mondta majd egy gyors csókot nyomott a számra.
-Most ez volt amire szükséged volt? -kérdeztem egy csámpás mosoly kíséretében.
-Valami olyasmi. Na gyere menjünk. -mondta én pedig elzártam a csapot és indultam felvenni a cipőm.
YOU ARE READING
Hazudd tovább hogy utálsz!
FanfictionMilyen lehet mikor egy elég híres és ikonikus ember vagy Magyarországon? Hát ez egy nagyon jó kérdés! Őszintén megmondom hogy megélni nem olyan jó mint amilyenre az emberek gondolnak. Sok fan, fények, hírnév, mindenki ismer, pénz és egyéb ilyen dolg...