Hazudd tovább hogy utálsz!

11. Fejezet

-Ahj fogd be. Nem ezt mondtam. -vágtam rá mire csak annyit éreztem hogy felrak a pultra. -Mit csinálsz? Látod megint kezded. Ez nem jó. Mi utáljuk egy...

-Hé.. Fogd be. -mondta miközben megint lesmárolt mintha ez rendben lenne...

Én elég gyorsan eltoltam magamtól hisz nem vágytam erre. Ő csak meglepődött szemmel nézett rám. A kezét a combomra rakta mire én csak megremegtem. Ilyen "tudom hogy vágysz rám" szemmel bámúlt rám. Én csak leszálltam a pultról és a ruháim összekapkodva menni akartam haza. De hát még így se volt nyugtom mert vissza rántott és a valahogy úgy ült a kanapéba és rántott oda magához hogy az ölében foglaltam hirtelen helyet. 

-Nem. Most lesz ez elég. -mondtam és  ki akartam szállni de olyan erősen tartott hogy nem sikerült. 

-Élvezd már kicsit. Dőlj ide. -mondta mire én a hamarabb szabadulás gondolatában oda bújtam a mellkasához mire ő a hátam simogatta.

Annyira nem volt rossz. Sőt nagyon jól esett. Nyugalmat éreztem. Nagyon jó illata volt Ekhoe-nak. Biztonságban éreztem magam. Bár ezt nem igazán akartam kimutatni hisz nem szerettem volna látni Andris önelégült fejét. Bár lehetetlennek gondoltam hogy nem vette észre hogy milyen jól érzem magam a karjai között. A keze a hátamról lassan lejjebb csúszott. Egyből vörösen égett az arcom és rá emeltem a fejem.

-Nem kéne. -mondtam.

-Engedd el magad. Nem tudnád amúgy sem azt hazudni hogy nem tetszik. -mondta mire én gondolkozni kezdtem hogy biztos akarom ezt de végül csak arra jutottam hogy elengedem magam.

-Annyira nem rossz. -mondtam mire ő a pólóm alá csúsztatta a kezét. 

-Én mondtam. -mondta mire felemelt és be vitt a szobába és a hátamra fektetett.

-Héé azért ez már sok. -mondtam mire ő csak befogta a számat a sajátjával míg a nadrágom hámozta le rólam.

-Nyugi. Mi csak szórakozunk. Te is tudod... -mondta engem csókolgatva.

-H-Hagyd abba. -mondtam neki. 

-Naa.. Ne ellenkezz. -mondta mire én csak eltoltam magamtól és vissza vettem a nadrágom.

-Nem ez nem az én terepem. Nem leszek a kurvád Andris. Nem akarok egyszeri alkalom lenni. És nem azért mert te vagy és veled kapcsolatot akarok hanem mert nem akarom egy ilyen alkalomra szánni a szüzességem. Tehát most haza megyek. -mondtam miközben ki mentem felvettem a cipőm és a ruháimmal a kezembe mentem az ajtó felé.

-Nem értelek. Eddig tetszett. Fura vagy basszus. -mondta Ekhoe.

-Ez van. Szia Andris. Majd holnap talán találkozunk. -mondtam az ajtón kimenve és a kocsimba ülve .

Mikor elindultam nem értettem magam. Hogy akadhattam ki ennyire? De közben mégis éreztem hogy jól tettem. Haza felé vezető úton gondolkoztam rajta hogy biztos jól cselekedtem e. Csak úgy forgolódtak az agyamban a dolgok és a gondolatok. Hirtelen bepánikoltam hogy elkezdtem vonzódni Andrishoz. Nekem ezt nem szabad. Utáljuk egymást. Mindenki azt hiszi. Sőt mindenki így tudja. És eddig én is úgy gondoltam hogy ez az igazság. Egy elég fárasztó út után haza értem nagy nehezen. A házamba beérve csak annyit mondtam mint mindig mikor beérek miszerint "otthon édes káosz". Csak le vettem a cipőim beszaladtam a szobámba és az ágyamba vágtam magam. Csak feküdtem és bámultam a plafont. Hát mit ne mondjak csak a mai nap történéseire tudtam gondolni. Valamiért elfogott az álmosság ezért lehunytama szemeim és elaludtam. Pár órával késöbb arra keltem hogy valaki hív. Felvettem de nagyon nem tetszett hogy kit hallok.

-Hé Ivett itt vagyok a házad előtt. Nyisd ki az ajtót. Esik az eső. -mondta el Andris mire én csak annyival tudtam válaszolni hogy...

-MICSODA?...