𝕯𝖗𝖆𝖗𝖗𝖟 𝖋𝖋. ~ 𝕬 𝖋𝖔𝖌𝖆𝖉𝖆̀𝖘

𝟹. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

~ᴅʀᴀᴄᴏ ᴍᴀʟғᴏʏ~

Te jó ég!
Megcsókoltam Harry Pottert!
És Potter visszacsókolt!

Diadalittasan indultam ki Pansy és Blasie között az ajtón, miközben két barátom kérdések óriásával árasztott el.
-Draco, egy ilyen csókot nem lehet megjátszani!
-Dehogynem-legyintett Blasie-Tegnap engem is ugyan így csókolt, mégis az csak játék volt.
-Nem szerelemből csókoltalak. De szeretetből-vontam vállat.
-Te jó ég, mindjárt meghatódok-tette a szivére a kezét Pansy, majd arca ismét komolyra váltott-Pottert hogy csókoltad?
-Nem tudom... azt hiszem csak megjátszottam-mondtam könnyedén.
-Viszont szombaton együtt megyünk Roxmortsba. Akkor összejövünk, megtudjuk Blasie szívszerelmét, és Pansy, valamelyikünkkel egy igen emlékezetes éjszakát fogsz eltölteni-öleltem át az említett lány vállát.
-Eskü várom-forgatta meg a szemét.

Ezután mágiatörténelmünk volt a hollóhátasakkal. Szóval nem láthattam Pottert. Igen, azt mondtam hogy csak megjátszottam magam, de ez teljes mértékben hazugság. Minden porcikám arra vágyik hogy újra hozzáérhessek és hogy ő is hozzám érjen. Nagyon vonzó egy fiú, ha én nem lennék, biztos minden lány omolna érte. De még így is vannak szép számmal. Csajok, meleg fiuk, stb...

Az unalmas dupla mágiatörténelem után (komolyan, kinek jut eszébe egy ilyen unalmas órát kétszer berakni egymás után?!) Pansyékat meg sem várva indultam le ebédelni, és amikor beérve nem láttam Pottert, hatalmas csalódottság kerített hatalmába.
-Bazdmeg Draco, nem bírnál megvárni?-érkezett meg lihegve két barátom.
-Ahamm, persze... Nincs itt Potter.
-Bele ne halj...-forgatta meg a szemét Blasie.
-Jól van na...-ültem le durcásan és ebéd közben bárki hozzámszólt, olyan ingerülten kezeltem hogy egy idő után már meg sem próbáltak kommunikálni velem.
-Hallod, neked mi bajod van?-kérdezte Marcus Flint.
-Hagyd, szerelmes a fijú-szólalt fel az egyik lány évfolyamtársam.
-Ohóó! Valami helyes fiú?-érdeklődött Marcus, mivel ő idősebb nálam, így nem látta a Potterrel váltott csókom.
-Bezony! Harry Potterrel! Azt hogy helyes-e, már döntsd el te!-vihogott egy kissebb lány, aki foggalmam sincs honnan tud a szerelmi életemről, amikor még az életben nem láttam-Én részemről nagyon helyes-tette hozzá. Mire helyeselt pár lány, ezért egy gyilkos pillantás kíséretében felálltam és tiszta előkelőséggel indultam fel a griffendél klubbhelyiségéhez.

-Longbotton!-néztem lenézően a klubbhelyiség előtt szerencsétlenkedő fiúra-Mond a jelszót!
-N...nem... E...Ez a grif...griffendél klubbhelyisége!
-Tisztában vagyok a ténnyel-forgattam meg a szemem majd ráirányítottam a pálcámat-Depulso!-mondtam ki a bűbájt, mire a fiú vagy két métert repült hátra.
-Draco Malfoy!-csattant mögöttem Greanger idegesítő hangja-A griffendél prefektusaként felszólítalak hogy ne bántalmazd a többi diákot!
-Én meg a mardekár prefektusaként felszólítalak hogy maradj csendben!-irányítottam rá a varázspálcámat-Capitulatus!
-Malfoy! Te komolyan lefegyvereztél engem?!
-Igen. És most már védtelen vagy!-vigyorogtam rá, mire hátrált egy lépést-Mi a jelszó?
-Mit akarsz bent?
-Maradjunk annyiban hogy én kérdezek, te válaszolsz! Mi a jelszó?
-Nem válaszolok. Amúgy is-vont vállat-túl gyáva vagy ahoz hogy bármit csinálj egy védtelen lánnyal!
-Nem gondolod hogy ez nem gyávaság, hanem lovagiasság?-nyomtam a falnak és már olyan közel voltam az arcához hogy elég volt suttognom.
-Malfoy! Most azonnal hagyd békén!-szorította meg a kezem Weasley.
-Eskü, még hallgatni is fogok rád-forgattam meg a szemem. Csak hogy a fiút idegesítsem, egy lágy szájrapuszit leheltem a lány szájára.
-Most meghalsz!-ugrott rám Weasley, de egy könnyed Depuslóval őt is arrébb löktem, mit korábban Longbottomot.
-További jó szórakozást-dobtam vissza a lány pálcáját, majd elindultam lefelé immár a saját klubbhelyiségembe.
Potter a továbbiakban sem került elő, konkrétan ellógta az összes óráját és még csak nem is vacsorázott. Most komolyan, éhen akar halni? Ahh, életképtelen...
Mivel egész nap nem volt több testi érintésünk, kínzó vággyal aludtam el és azon gondolkoztam hogy azért egész évben nem lóghat...

Reggel a szokottnál sokkal korábban indultam el reggelizni, Pansy társaságába. De nem szándékoztunk bemenni a nagyterembe (legalábbis Pansy be akart volna, de nem engedtem) hanem megálltunk egy rejtett folyosón. Nem tévedtem, Potter nemsokára elsétált a folyosó előtt, mire én behúztam magamhoz és nem teketóriáztam, megcsókoltam. Visszacsókolt, de kis idő múlva elvált tőlem.
-Malfoy... ezt nem folytathatjuk..!
-Mért?-nyomtam neki a falnak.
-Nem vonzódom hozzád-suttogta.
-Ohh, tényleg?-nyomtam közelebb a csípőmet a csípőjéhez és lassan mozgatni kezdtem a derekam. Ennek következtében halkan felsóhajtott, mire felbátorodva elkezdtem az oldalát simogatni-Én viszont csak hozzád vonzódom-leheltem a szájára, majd megcsókoltam.
Végre ő is csinált valamit, méghozzá nagyon jó valamit. Becsúsztatta az egyik kezét a pulcsim alá és lágyan elkezdte simogatni a mellkasomat. Hangosan felnyögtem és még közelebb nyomtam hozzá a csípőmet.
-Na, na, na! Fiúk! Azért ennél messzebb ne menjetek egy nyílt folyosón-hatolt a fülembe Pansy hangja. Potter ijedten nézett a lány felé, majd rám egy "te tudtad hogy itt van és majdnem megbasztál?" nézéssel.
-Igen Potter, végignéztem. És elnézve titeket, igenis vonzódtok egymáshoz.
-Nem... én nem...-kezdte, de egy szájrapuszival elhallgadtattam-Holnap reggel találkozunk.
-Ezt úgy mondtad, mindha addig nem szándékoznál nyíltan megbaszni-forgatta a szemét.
-Nem is-vigyorogtam rá majd hosszasan megcsókoltam-Ezt a csókot oszd be, holnap reggelig nem kapsz semmit-kacsintottam, mire még egyszer visszhúzott magához.
-Simán kibírom-húzta ki magát magabiztosan, majd egy utolsó csókkal elbúcsúztunk egymástól-Holnap reggel ugyan itt.