𝕯𝖗𝖆𝖗𝖗𝖟 𝖋𝖋. ~ 𝕬 𝖋𝖔𝖌𝖆𝖉𝖆̀𝖘

𝟺. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

~ʜᴀʀʀʏ ᴘᴏᴛᴛᴇʀ~

Most komolyan, ez a fiú engem kikészít! Egyik pillanatban minden előzmény nélkül szerelmet vall nekem, megcsókol, simogat, másik pillanatban meg teljes mértékben ignorál!
Persze, talán ez az ami kell most nekem. Tegnap már végighallgattam Ron kioktatását, hogy mi a faszért nem átkoztam meg Malfoyt amikor megcsókolt, és bár Hermione nem tette szóvá, láttam hogy Ron oldalán állt.
És hogy mért csókoltam vissza? Jó kérdés. Hiszen utáljuk egymást... Vagy legalábbis egészen tegnapig ezt hittem. Aztán szerelmet vallott nekem. Na most ezt hova tegyem? Igazából a legjobb érzés volt ahogy hozzám ért... De nem lehet. Nem akarok feszültséget az arany trión belül. Meg amúgy is, eddig is kibírtam Malfoy nélkül, ha véget vetek ennek a hogy is mondjam... utálat extrákkal kapcsolatnak, nem fogok belehalni. Remélem...
De addigis kezdődik a kemény egy nap Malfoy nélkül! Akkor is megmutatom neki hogy kibírom! Egy Malfoy sose nyer vitát egy Potter ellen!

-Harry, hol voltál?! El fogunk késni bájitalról!-akadt ki Hermione mikor beértem a nagyterembe reggelizni.
-Menjetek nyugodtan! Elleszek én egyedül!-legyintettem, de úgy látszik ezt nem kellett volna.
-Ahaa, egyedül! És egyedül voltál eddig is? Vagy a mardekáros szőkének engedted hogy kihasználjon?-kapott a szón Hermione. Mondhatom, rosszul esett hogy a legjobb barátaim nem fogadnak el.
-Nem! Nem érdekel Malfoy! Az csak egy fellángolás volt, ami soha többé nem fog megismétlődni!-csattantam fel talán kicsit hangosabban mint kellett volna, így Seamus vigyorogva közelebb csúszott hozzám.
-Pedig az a csók nem csak játéknak tűnt!
-I...igen Harry!-érkezett meg Neville is-Tudod, M...malfoy be-be akart jutni a klub...klubbhelyiségünkbe!
-Jajj, igen! Harry, Malfoy nem is mesélte hogy feljött a klubbhelyiségünkbe, engem és Nevillet is megátkozott, Hermionet meg zaklatta!-csattant fel Ron is.
-Mivan?
-Bizony! Szóval így kezeld Malfoyt!-állt fel Hermione és Ron diadalittas mosollyal. A tenyerembe temettem az arcom. Amíg nem zárom le a Malfoy ügyet, utálni fognak...

Persze a szerencsémnek köszönhetően, pont dupla bájital jött, amin nyilván a mardekárosokkal kell eltöltenem két teljes órát! Sőt, Ron Hermione mellett ült és szinte senki mellett nem volt hely, már úgy voltam vele hogy lógok még egy órát amikor valaki a nevemet kiáltotta. Meglepődve néztem a fekete hajú, mardekáros lányra, aki csak a mellette lévő szabad helyre mutatott.
-Kössz-cuccoltam le mellé-Már azon gondolkodtam lógok még egy órát...
-Hát azt inkább ne! Piton nagyon kiakadt rád múlt órán hogy nem voltál.
-Ha nem ismerném azt hinném hiányol-forgattam meg a szemem, mire a Parkinson lány elnevette magát.
-Azt mondtuk Pitonnak beteg vagy. Ne tudd meg milyen fejett vágott Weasley, amikor én és Draco falaztunk neked!
-Megnéztem volna!-mondtam gyorsan, mivel bejött Piton és szikrázó szemmel rám nézett.
-Potter nem beszél! Bepótolta a múlt órai anyagot?
-Elnézést, professzor! Nagyon rosszul voltam, nem tudtam tanulni!
-Legközelebbre ajánlom a gyengélkedőt! Talán annyira nem életképtelen hogy nem talál oda!-jelentette ki fagyosan a tanár, mure csak bólogattam.
-Nyugi Potter, legközelebb majd én ápollak...-suttagta a mögöttem lévő padból Malfoy, de figyelmen kívül hagytam.
-Potter, ugye tudod hogy mindkettőtök vesztét okozná, ha végetvetnétek... ennek?-suttogta a fülembe Parkinson.
-Figyelj, te ismered szinte a legjobban Malfoyt... komolyan gondolja?-néztem reménykedően a lány szemébe. Fürkészőn nézett vissza rám.
-Őszinte leszek veled. Nekünk azt mondja hogy nem. De ismerem Drayt. Szeret téged-nézett mélyen a szemembe, mire megkönnyebbülten elmosolyodtam.
-Mit sumákoltok ti?-hajolt előre hozzánk Malfoy-Pans, ugye nem a palimat lopod?
-Malfoy, emlékesztesselek? Nem kapok semmit holnap reggelig-suttogtam a fiúnak-Nehogy te szegd meg ezt...
-Nem is fogom Potter! Vigyázz, Pinton!-mondta hirtelen, de már késő volt, megfordulva Piton jeges pillantásával találtam szembe magam.
-Potter! Ne a házam diákjait fertőzze az agymenéseivel! Malfoy, másszon le Potterről és foglalkozzon a feladatával!-mondta fagyosan, mire Malfoy visszaült a helyére, az osztály pedig sutyorogni kezdett. Zavartan a feladatba temetkeztem és néma csendben olvastam a feladott leckét.
-Potter... Weasley hetero?-kérdezte hirtelen Parkinson.
-Öhmm... asszem igen, miért?
-Csak mert olyan gyilkos tekintettel nézi Dracot... mint aki féltékeny?
-Szerintem csak kimondhatatlanul gyűlöli Malfoyt-vontam vállat majd hátra néztem az említett fiú felé. Teljesen a pergamenjába temetkezett és valamit firkált. Tejfölszőke haja az arcába lógott, és olyan aranyos látványt nyújtott, hogy hirtelen nem is értettem hogy gyűlölhettem őt több mint hat évig. Mintha megérezte volna a gondolataimat, felpillantott rám és egy naagyon aranyos mosolyt villantott felém. Visszamosolyogtam, de a szép pillanatot Piton ismételten szétcseszte.
-Potter, Malfoy! Fejenként minusz tíz pont! És holnap este büntetőmunka! Mindkettőtöknek! Parkinson, maga sem áll messze tőle! Mehetnek-intett, mivel időközben kicsengettek.

A mardekáros trio a pince felé indult, Ron és Hermione pedig rám sem pillantva indultak az udvarra, így Malfoyék után futottam.
-Malfoy!-kiabáltam utánuk, mire mindhárman hátrafordultak és bevártak-Öhmm, nem csatlakozhatok hozzátok?
-Kitagadott a Weasley meg a sárvérű?-kérdezte Malfoy.
-Igen, méghozzá tudod mi miatt? Hogy egy olyan fiúval állok szóba aki megátkozza őket és zaklatja a folyosón a lefegyverzett lányokat! Tudod mit Malfoy?! Nekük van igazuk, és nem akarom miattad elveszíteni a legjobb barátaimat! Szóval hagyj békén mostantól!-szakadt ki belőlem minden, de ahogy kimondtam megbántam. Malfoy érzelemmentes tekintettel rám nézett majd vállat vont.
-Ahogy akarod-mondta majd két barátjával együtt továbbindultak a pince felé.
Én meg ott maradtam egyedül a bájitalterem előtt, üresen, a könnyeimmel küszködve...