🍲Vegyes-Leves🍲 [Befejezett!]

Unokahugica, unokaöcsike, mellek és melegek

Szóval a legkisebb unokahúgomnak, - ezen rész erejéig hivatkozzunk rá L-ként - érdekes szokásai vannak. Az még hagyján, hogy kényszeresen felkapcsol minden villanyt, aminek a közelébe kerül, állandóan elsőnek kell lennie mindenben, és ha megsértődik, előszeretettel veri a bátyját, K-t. 

(Amúgy decemberben töltötte be a 6-ot, majd jövőre kezdi a sulit, testvérei egy-két évvel idősebbek, csak úgy kontextus képpen.) 

De L-nek van még egy kedvelt tevékenysége: az én csöcseim paskolása. Szinte nem telik el úgy alkalom, hogy legalább egyszer ne keverne le egyet a cicimnek ha találkozunk. Teljes erőbedobással persze, hogy nagyokat csattan... 

Nos ma, ugye húsvét alkalmával jött megint a két testvérével és az anyjával, vagyis az én nővéremmel együtt. Már a találka vége fele jártunk, készültek menni haza, amikor szegény mejjeimnek ismét el kellett szenvedniük egy támadást. Már megszoktam, nem akadtam fenn rajta nagyon, de azért szóvá tettem neki. Mire a kisasszony kijelentette, (már nem először, jegyzem meg), hogy ő szereti a női melleket. Mondom én is, megértem a motivációt. Erre a jelenetre megkaptam a bátyjától, K-tól életem párbeszédét, legjobb tudásom szerint idézem: 

K (confused alsós): Hogy egy férfi megérti, azt még értem, de hogy egy lány? Lány a lánnyal, az nem lehet... 

Én (nagyon fruity): Ó, higgy nekem, nagyon is lehet! 

Anyám (true ally): Lehet lány lánnyal és fiú fiúval is. 

K: *láthatóan nem érti* 

K, ártatlan, csodálkozó hangon: Talán egy másik országban... 

Na erre anyámmal nem bírtuk tovább, akkorát röhögtünk, csóri gyerek meg ült a padlón összezavarodva... Nem baj, majd kisegítem magyarázattal máskor, most már nem volt idő rá. De nyáron úgyis vinni fogjuk őket mindenfelé kirándulni, egy idő után csak megértetem vele. Ma megtanult az elektromos logikai játékommal áramkört építeni, szóval nem hülye a kissrác. 

Nos tőlem sajnos ennyire futotta húsvétra, remélem nem baj... Baromira elfáradtam bennük, nagyon cuki gyerekek, de szétszedték a házat meg a fejemet. Mondtam is apának miután távoztak, hogy az agysejtjeim szünetre mentek, kiköltöztek Amerikába, hozzámentek egy tehetős ügyvédhez és azóta nem írnak... Most meg szerintem megyek aludni mert holnap még ebédet is kell főznöm, dejó... Legalább spagetti lesz, az finom és könnyű, végre nem édes. Annyi sütit és csokit ettem az utóbbi pár napban, már besokaltam tőle, és még mindig van...