Story of my life. ( Carlos Sainz Jr. ff.)

1. fejezet

Emiliy Martinez

Május 18

Az életem nem olyan amilyenek akartam, de nem itt lennék most, ha nem történtek volna meg. Madridban születtem. Anyám spanyol, az apám pedig mexikoi. Éltünk régebben pár évet spanyolban, de sokszor költöztünk. Aztán Angliában maradtunk. Aztán pár barátom úgy gondolta, hogy kiköltöznek spanyolba és engem is hívtak. Először nem akartam menni, de aztán több olyan esemény is történt ami miatt úgy döntöttem, hogy megyek. Így kerültem Madridba. El kell mondjam elég szép város, de nagy is, így könnyen el lehet benne tévedni ha nem vigyáz az ember. Így történt most is. Már azon gondolkodtam hogy felhívom az egyik barátom, amikor nem messze megláttam két srácot, akik nem tűntek józannak. Amilyen gyorsan tudtam meg akartam fordulni, de észrevettek.

-Mi van szépségem? Mi szél hozott erre?- amikor meghallottam ezt lefagytam. Miért mindig engem találnak meg az ilyenek?

-Mi van? Elvitte a cica a nyelvedet?-kérdezte most már a másik. Ekkor hajtott el mellettünk egy Ferrari. Rémülten néztem az autóra, hátha megáll, de ment tovább. Azok az idióták meg egyre közeledtek. Két perc múlva ismét megjelent a Ferrari vagy egy másik nem tudom és megállt mellettünk. És lehúzta az ablakot.

- Ülj be gyorsan. - mondta, de nem ültem be, mert azt tanították hogy idegen autójába ne üljek be. - Na gyere már el fogunk késni a vacsoráról. Tudod megbeszéltük, hogy ma a családomnál vacsizunk. - mondta, majd leesett, hogy segíteni akar és azért mondja ezeket, hogy a két idióta leszálljon rólam.

- Tényleg. Bocsi. - mondtam, majd gyors beszálltam ö pedig elindult. - Köszönöm. - mondtam.

- Nem kell megköszönnöd. Madrid este nem biztonságos. Nem kéne ilyen későn kint lenned. - mondta. Igen este 9 van ha nem több.

- Tudom. Csak sokszor sikerül eltévedtem. - ezután nem szóltunk egymáshoz nagyon. De sikerült megfigyelnem, hogy néz ki. Már mint amennyit láttam a beszűrődő fény segítségével. Barna haja van, ami inkább már fekete és valószínűleg a szeme is barna, bár azt nagyon nem láttam. Van borostája is. Ezután az utat néztem, majd egy kicsit elkezdtem feszengeni, mert azért egy kicsit fura. Ezt észre is vette.

-Nem foglak se elrabolni se semmi más. - mondta.

-Most megnyugodtam-aztán rájöttem hogy kB a város másik részén járunk, mert nem volt semmi ismerős. - Most hova megyünk? - kérdeztem ijedve.

- Hozzám. Későre jár és elfelejtettem megkérdezni hogy hol laksz így elhoztalak hozzám - mondta.

-Nagyszerű - ennyit tudtam kinyögni.

- Amúgy Carlos Sainz a nevem. - mondta.

- Én pedig Emily Martinez. - mondtam. Nem sokkal később leparkolt egy ház elé, majd bementünk. Miután megmutatja, hogy mit hol találok én bevonultam a vendégszobába, majd írtam a többieknek, hogy majd holnap reggel megyek haza, mert közbejött valami. Nem sokkal később anyám hívott.

~Telefonbeszélgetés~

-Szia anya-köszöntem.

-Szia kicsim- már hiányzott a hangja.

- Minden rendben van nálad? - Kérdeztem meg. Ekkor jött be Carlos a szobába kezében egy csészével. Mikor meglátta, hogy telefonálok leült az ágy szélére és várta a végét. Ha tudná, hogy meddig szokott ez tartani akkor már itt se lenne.

- Igen. Csak hiányzik a drága lányom és Spanyolország. Veled? - kérdezte.

-Minden oké. Bár még gyakorolnom kell azt, hogy ne tévedjek el itt, de azon kívül minden rendben. - mondtam. Amikor ezt mondtam láttam Carloson hogy elmosolyodik

-Már megint sikerült eltévedned? - kérdezte nevetve.

- Igen. - mondtam.

- Egyébként ugye meséltem neked, hogy alakulóban van egy dolog egy sráccal. - mondta

-Igen. - mondtam

- Szóval már egy ideje kezd komolyabb lenni vele ez a dolog és hát már össze költöztünk, csak a munkája miatt ritkán van itthon. Arra gondoltam, hogy holnap elmennék hozzád és majd pénteken találkozhatnál te is vele. - mondta a tervét.

- Figyelj anya ezt már mondtam. Akkor jössz amikor akarsz és szívesen megismerném. Van ötleted hogy pénteken hol? - kérdeztem.

-Hát szerintem Barcelonában a pályán. - mikor ezt meghallottam lefagytam.

-Most azt akarod mondani hogy el akarsz rángatni Barcelonába. - kérdeztem.

-Igen. Figyelj élvezni fogod. - mondta.

-Legalább az a pálya amire gondolok? - kérdeztem, bár tudtam a választ.

-A f1-es, igen. - mondta boldogan.

- Anya. Tudod, hogy az nem az én világom. Már nem. - mondtam .

-Csak adj neki még egy esélyt. Lehet megváltozik, majd a véleményed és találsz egy helyes srácot, aki miatt több versenyen is ott leszel. - mondta.

-Isten ments. De nekem mennem kell. - mondtam, mert nem nagyon akartam Carlost megváratni.

-Szia. Akkor holnap. - majd bontottuk a vonat.

~telefonbeszélgetés vége~

-Hoztam neked teát. - adta oda a még meleg csészét. Mikor átvettem összegért egy kicsit a kezünk és egy fura érzést éreztem.

-Köszöntem. - mondtam majd belekortyoltam.

-Hagylak pihenni. Reggel, majd haza viszlek. - mondta, majd kimenet. Ezután nagy nehezen sikerült elaludnom. 

Itt az elsö rész. Remélem tetszik.