Rejtett érzelmek ( Charles Leclerc ff.)

1. fejezet

Emily Gilbert

Hol is kezdjem. Monacoban születtem és 11 éves koromig itt is laktam. Aztán elköltöztünk Angliába. Néha eltöprengek, hogy mi lett volna, ha nem költözünk el. Sok mindenről kellett akkor lemondanom. Például az egyik legjobb barátomról. Mindig elkísértem gokartozni. Aztán miután elköltöztünk úgy voltam vele, hogy miért ne próbáljam ki. Ha nem jön be akkor úgy se folytatom. Most pedig itt vagyok F2-ben. Azt hogy hogy jutottam el idáig azt nem tudom. A legtöbb versenyhétvégén anyámék is itt vannak. Én a Prema-nál versenyzek. A következő verseny majd pár nap múlva lesz Belgiumban. Pontosabban egy hét mulva . Ma szombat van és majd csak csütörtökön kell majd indulnom. Nem vertem nagy dobra a mai napot , meg az egész kis szünetünket sem. A legtöbbször a barátokkal voltam. Igy terveztük a mai napomat is. A reggel hamar el ment. Olyan délután háromra átjöttek a barátaim, majd miután készlettünk el is indultunk . Nem sokat kellet mennünk, mert amit kinéztek éttermet közel volt. Miután bementünk és leültünk rendeltünk, majd Lily szolalt meg.

- És izgatott vagy?- kérdezte mire furán néztem rá.- A verseny miatt.- tette hozzá.

- Nem nagyon. Mármint már megszoktam, hogy mindig úton vagyok meg ilyenek.- mondtam.

- Értem. És szerinted melyikötök fog nyerni?- kérdezte.

- Halvány lila gőzöm sincs. Vagyis vagyunk egy páran akiknek majdnem ugyanannyi pontja van és még nem tudom mennyi verseny vissza van.- mondtam.

- Remélem te. Amúgy szerinted ki lesz f1-ben idén a világbajnok?- kérdezte. Igen ők néznek és néha velem is megnézetnek pár részletet.

- Nem tudom. Max-ra tippelnék. Mármint nem hiszem hogy a Ferrari kitalált új stratégiát vagy ha ki is találnak az jó lesz.- mondtam.

- Van benne valami.- mondta Lily. Ekkor csörrent meg a telefonom igy megnézte, hogy ki az, de csak számot irt ki.

- Ezt fel kell vennem- mondtam , majd nagy nehezen kimásztam és kimentem.

~telefonbeszélgetés~

- Igen?- szoltam bele.

- Szia. Mattia Binotto vagyok a Ferrari csapanfőnöke. Csak azért hívom, mert szeretném, hogy az első szabadedzésen a Belga nagydíjon ön vezetné az egyik autónkat.- mondta.

- Jó napot! Rendben. örülnék neki. - mondtam.

- Ezt örömmel hallom. Akkor Majd találkozunk pénteken. Addig is vigyázón magára.- mondta majd miután elköszöntünk egymástól visszamentem a lányokhoz.

~telefonbeszélgetés vége~

- Na?-kérdezte Lily.

- F1-es autót fogok vezetni majd pénteken az első szabadedzésükön.- mondtam.

- Melyik csapatnál?- kérdezte izgulva Amy.

- Ferrari.- mondtam.

- Kinek az autóját?- kérdezte most Lily.

- Nem tudom. Azt nem mondta.- mondtam.

- Rendben, de ezt megünnepeljük.- mondta Amy.

- Mi? Hol?- kérdezte Lea.

- Ma este elmegyünk egy partyra.- mondta Amy.

- Nem. Isten ments. Én nem megyek.- mondtam.

- De jössz te is.- mondta. Ezután addig nyaggattak míg belementem. Igy lett az hogy miután hazamentünk elkezdtem készülődni. A megbeszélt időre épp hogy elkészültem, majd elindultunk a party helyére. Aztán a lányok úgy döntőtek, hogy elhúznak engem táncolni, meg itatnak velem valami alkoholt. Nem nagyon jött össze nekik. Nem sokkal később leültem az egyik asztalhoz. Egyszer csak azt veszem észre hogy leül mellém egy srác de nem foglalkoztam vele egész addig amig meg nem szolalt.

- Szia.- köszönt mire ránéztem. Ismerős volt, de nem tudtam honnan.

- Szia. - köszöntem vissza, majd a figyelmemet a lányokra szenteltem akik még mindig táncoltak.

- Arthur vagyok.- mondta.

- Én Emily vagyok.- mondtam.

- És miért vagy most itt? - kérdezte.

- A drága barátaim úgy gondolták, hogy megkell ünnepelni valamit, amit szerintem meg nem és elrángattak magukkal.- mondtam.

- Értem. Nekem most mennem kell. Jó szórakozást.- mondta majd elment. Nem kellet sok és itt is termetek Lilyék.

- Tudod ki volt a srác?- kérdezte Amy.

- Nem. De úgy érzem mingy megtudom.- mondtam.

- Arthur Leclerc F3-as Monacoi versenyző és 21 éves. A bátya Charles f1-es Ferrarinál versenyez.- mondta. Mikor meghallotam a vezetéknevét meg a bátya nevét és hogy monacoiak megált egy kicsit a szívem. Akkor azért volt ismerős. Na mindegy.

- Értem. - csak ennyit mondtam. Nem kellett sokk újra táncoltak. Olyan hajnali fél 2 körül értünk haza. Miután lezuhanyoztam befeküdtem az ágyba, de nem tudtam elaludni, mert rajtuk járt az agyam. Felkeltem majd a szekrényemhez mentem és elövettem egy dobozt, amit utoljára talán a költözésünk után egy ével nyitottam ki utoljára. Miután leraktam az ágyra kinyitottam és elkezdtem nézni a képeket. Sok kép volt Charlesrol és rólam, de volt egy pár amin Arthur is rajta volt. Miután visszaraktam a szekrénybe lefeküdtem aludni ami nagy nehezen sikerült is.

Itt az első rész. Remélem tetszik.