Rejtett érzelmek ( Charles Leclerc ff.)

2.fejezet

Augusztus 26

Péntek van és már itt vagyok a pályánál. Az elmúlt napok hamar elteltek és hazudnék ha azt mondom hogy nem nézem utána Charlesnak mert hazudnék. Miután becsekoltam megkerestem a Ferrari Csapatfőnökét. Nagy nehezen meg is találtam.

- Jó napot!- köszöntem neki.

- Szia. Nyugodtan tegezük egymást. -mondta.

- Rendben.- mondtam.

- Az öltözött, majd az egyik dolgozó megmutatja. Annyi kérésem van, hogy ne törd össze az autót. - mondta.

-Nem áll szándékomban. - mondtam. - Illetve egy olyan kérdésem lenne, hogy ki lesz a másik pilóta. - tetem hozzá.

- Carlos Sainz. - mondta. - De hagylak készülődni. 2 óra múlva már autóban leszel és még át kell öltöznöd és a mérnökökkel is meg kell beszélned a dolgokat. - folytatta.

- Rendben. - mondtam, majd elment. Ezután megmutatták az öltözött, majd lementem beszélni a mérnökökkel. Mikor annyi volt az idő felvettem a felszerelést, majd a sisakot is. Nem sokkal később az egyik mérnök megszólalt.

-Szállhatsz be. - mondta. Nem kellett sok már bent is voltam és vártam mikor engednek ki.

- Rádió ellenőrzés. Hallasz? - kérdezte Mattia.

-Tisztán és érthetően. - mondtam. Ekkor láttam meg egy srácot ahogy oda megy a csapatfőnökhöz, majd felvesz egy fülest ö is és a kamerákat nézi. Aztán egyszer csak a boksz felé nézet. Ekkor jöttem rá hogy Charles az. Nem sokat tudtam töprengeni, mert Mattia megszólalt.

- Rendben. Ha készen állsz elindulhatsz. - mondta, de miután nem adtam neki választ ismét megszólalt. - Hallasz? - kérdezte.

-Igen. Elnézést. - mondtam, majd miután sikeresen elindultam eszembe jutott, hogy Charles lehet felismeri majd a hangom. Miután mentem egy melegítő kört megszólaltam. - Tudok.....Tudok most gyorskört menni vagy majd a következő körben? - kérdeztem.

- Most is tudsz, de ahogy szeretnéd. - jött a válasz. Így mentem még egy kört és utána elkezdtem a gyorskört. Az autó jól ment, de a kerekek nem nagyon akart tapadni. A leszorító erővel is volt probléma. - Mi a tapasztalatod eddig? - kérdezte Luke.

- Alapból jól megy az autó, de a kerekek nem nagyon akarnak tapadni. Főleg az 1-es kanyarban, de a többin sem az igazi. Illetve a leszorító erő sem a legjobb. Tudunk ezzel kezdeni valamit? - kérdeztem.

-Akkor gyere be bokszába. - mondta. Így is tettem. Miután nagyjából elmagyaráztam a mérnököknek, hogy min kell javítani ismét megszólalt a rádión. Ezúttal Mattia szólt bele.

- Eddig ügyes vagy. Még van vissza fél óra. - mondta

- Rendben. - mondtam, majd miután mondták hogy indulhatok ki is mentem a pályára. Nem sokkal később mentem még egy gyorskört. Most már mindent rendben éreztem.

- Most milyennek érzed?- kérdezte Luke.

- Most jó. Nincs semmi baja.- mondtam.

- Értem. - mondta , majd kis idő múlva ismét megszólalt.- És Em, menj még pár gyors kört. Legalább kettőt. - mondta. Ha eddig nem jött rá Charles hogy ki vagyok most rá fog.

- Világos.- mondtam , mire elnevette magát. Ezután mentem pár gyorskört, majd az egyik gyorskör végén megláttam a kockás zászlót. Nem sokkal később Luke megszólalt.

- Ez P2! Gratulálok Em.- halottam meg.

- Mi? - kérdeztem vissza, mert nem akartam elhinni.

- P2! Második vagy.- mondta ismét.

- Ezt nem hiszem el. Ez lehetetlen.- mondtam, de majdnem sirtam örömömben.

- Pedig elhiteted. Gratulálok.- hallottam meg Mattia hangját.

- Istenem. Köszönöm. Köszönöm, hogy vezethettem ma ezt. Mindent köszönök. - mondtam, de a végére már nem tudtam visszafogni a könnyeimet.

- Nem kell meg köszönöd. Én köszönöm, hogy elvállaltad.- mondta Mattia. Ekkor mentem be a boksz utcán.

- Kérhetek egy zsepit majd?- kérdeztem, de nem kaptam választ. Ekkor értem a boksz elé, majd miután betoltak a bokszba adtak zsepit. Ezután kiszálltam, majd mindenkit megöleltem, aki odajött a csapatból. Charles is itt volt, de a tömeg elállta az útját. Nem sokkal később levettem a fejemről a sisakot és ami alatta volt és megtöröltem a szemem. Egyszer csak egy hangot hallottam meg a hátam mögött.

- Meg egyszer gratulálok. - mondta Mattia, mire megfordultam. Ekkor vettem észre, hogy Charles is ott van vele és szerintem megismert vagy nem tudom, de furán nézet rám.

- Köszönöm.- mondta.

- Én is gratulálok.- mondta Charles.

- Magatokra hagylak titeket.- mondta Mattia. Miután bólintottam és elindultam az öltözőm felé. Charles pedig követet.

- Még mindig jól nézel ki.- mondta.

- Te sem panaszkodhatsz.- mondtam. Itt elnevette magát.

- Azért egy kicsit megváltoztál. - mondta. Ekkor értünk az öltözőm elé.

- Sok minden történt.- mondtam.

- Ha el akarod mondani akkor én itt vagyok. Legyen az bármikor.- mondta.

- Csak akkor, ha te is elmondod majd, hogy veled mi történt.- mondtam.

- El fogom és ezúttal nem hagyom, hogy eltávolodjunk. Szóval kérem a telefonod.- mondta. Oda adtam neki a telefonom.- Tessék.- adta vissza. Ekkor rezzent meg a telefonja, de nem nézte meg.

- Nyugodtan nézd meg.- mondtam neki.

- Utána megnézem csak válaszolj egy kérdésemre. Miért nem beszélsz az anya nyelveden?- kérdezte. Erre a kérdésre nem számítottam.

- Igazából nem nagyon tudom miért. Csak azt, hogy azután egy héttel beszéltem utoljára minthogy elköltöztünk. Utána már mindenkihez angolul beszéltem. - mondtam.

- Értem. Akkor ezt majd orvosoljuk.- mondta , majd megnézte ki irt neki, majd ismét megszólalt.- Mennem kell. A barátnőm megakar valamit beszélni mielőtt elindul a második szabadedzés. Majd még találkozunk.- mondta, majd elment. Szóval van barátnője. Szerencsés lehet a lány. Nekem meg nem kéne már most azt éreznem iránta amit azelőtt éreztem minthogy elköltöztünk. Ezután átöltöztem és lementem a bokszba és megkerestem Mattiát.

Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog.