Rejtett érzelmek ( Charles Leclerc ff.)

11.fejezet

Charles Leclerc

Örülök annak, hogy Emily újra a barátom, de nem akarom nagyon közel engedni magamhoz, mert félek, hogy ismét lelép egy szó nélkül. Aztán ma náluk ebédeltünk. Semmi sem lett elmozdítva azóta mióta utoljára voltam itt és az jó rég volt. Aztán ebéd közben szóba került a költözés oka, amit anyám először nem akart elmondani, de addig addig kinyögte. Nem tudtam, hogy apám örült volna nekem és Emilynek. Amit nem értek, hogy emiatt miért vitte el őket Em apja. Félre értés volt, amit meg kellet volna rendesen beszéni, de inkább lelépett velük és megtiltotta, hogy találkozunk és keressük egymást. Em anyja meg nem harcolt ellene, hanem ment vele és azután is távol tartott tőlem miután Em apja meghalt. De egyet tudok. Nem biztos, hogy újra olyan leszek mint akkor. Olyan, akinek szüksége van a legjobb barátjára. Időbe telt mire magamnak bevallottam, hogy többet éreztem Em iránt barátságnál mielőtt elköltöztek volna. A gondolataimból az zökkentett ki, hogy Em felált.

- Mindjárt visszajövök.- mondta, majd elment. Nem sokkal később az egyik srác is felkelt és kiment utána. Ha jól emlékszem akkor Logan volt. Tudom, hogy nem kellene, de követtem. A parkolóba ment. Miután megláttam Em-t megálltam egy olyan helyen ahol nem láthattak és figyeltem. Nem beszéltek csak Logan megölelte, csókolóztak, majd beszálltak a kocsiba és elmentek. Először utánuk akartam menni, de rájöttem, hogy nem kéne. Bár fájt a tudat, hogy Logan van vele helyettem és az hogy valószínűleg ö az akivel Em együtt van. Igy visszamentem.

- Hol vannak?- kérdezte anyám mire rá néztem.

- Nem tudom.- mondtam, de tudtam, hogy valahol olyan helyre mehettek ahova Em szerettet menni. És ez most szerintem a tengerpart volt, de nem akarok találgatni.

- Minden oké?- nézet rám anyám aggódó tekintettel.

- Persze. - mondtam. Charlotte próbált felvidítani, de nem ment neki. Egy idő után Emék visszajöttek, majd beszélgettek amiből én inkább kimaradtam. Párszor Em furán nézet rám, de nem érdekelt. Miután kibeszélték magukat elköszöntünk és mindenki ment haza.

- Tudtál arról?- kérdeztte Charlotte miután hazaértünk. Furán néztem rá, mert nem tudtam miről kellet volna tudnom.- Arról amit anyud mondott. A házasságos cucc.- válaszolta meg a fel nem tett kérdésemet.

- Nem. Egyáltalán nem tudtam semmit.- mondtam az igazat.

- És most mit akarsz tenni?- kérdezte.

- Semmit. Nekem itt vagy te. Neki ott van Logan. És már sosem lesz olyan a kapcsolatunk, mint régen volt. Bármenyire is szeretnénk. - mondtam.

- Várj. Logannel van együtt?- kérdezte.

- Igen.- mondtam.

- Honnan veszed?- kérdezte.

- Nyilván való. Tudtam, hogy barátok, de mi másért lenne itt? Miért ment Em után? Miért csókolóztak?- kérdeztem.

- És honnan tudod, hogy csókolóztak?- kérdezte.

- Követtem Logant egy ideig. Nem vagyok rá büszke.- mondtam.

- Tudom, hogy fontos neked Em. Még mindig a lelked legmélyén. Ezt tiszteletben tartom. De nem tudok segíteni, ha nem mondasz el nekem semmit.- mondta.

- Ha tiszteletben tartod akkor ne kérdez róla. Nem kell segítség. Meg tudom magam is oldani.- mondtam, majd meg sem várva válaszát elmentem egy kicsit futni, majd lezuhanyoztam és bebújtam mellé az ágyba. Egy ideig csend volt. Amig meg nem szolaltam. - Ne haragudj a kirohanásomért. Nem rajtad akartam kiadni.- mondtam.