Rejtett érzelmek ( Charles Leclerc ff.)

8.fejezet

Szeptember 14 Szerda

Reggel az ébresztőmre keltem. Hiába alhatnék még nem lehet. Egyrészt azért, mert ma tartunk csajos napot Charlotte-al, másrészt így nem kell visszahangolnom magam, ha versenyhétvége van. Itt vagyunk Monacóban. Fura itt lenni. Főleg a házban, ami tele van kiskorú képekkel rólam és Charles-rol. Lily már kérdezősködött, hogy kié a ház meg ilyenek, de nem mondtam neki semmit. Ami meg engem és Logan érinti. Még mindig együtt vagyunk. Miután elkészültem lementem a konyhába és csináltam magamnak kávét. Lily már valószínűleg elment dolgozni. Nem sokkal később megkaptam Charlotte-tol az étterem címét, ahol találkozni fogunk. Mikor annyi volt az idő elkészültem és elindultam az étterembe. Nem volt hosszú az út így gyalog mentem. Amint beléptem az épületbe megláttam Charlotte-t így odamentem hozzá.

-Szia. - köszöntem neki, majd leültem vele szemben.

-Szia. - köszönt ö is.

-De fura itt lenni. - mondtam. - Mármint a futamok miatt voltam itt párszor, de úgy hogy nincs futam. Ez az első azóta. - javítottam ki magam.

- Ez érthető. - mondta. - És ha szabad megtudnom hova utazott a barátnőd?-kérdezte.

- Monaco-csak ennyit mondtam.

- Szóval tudta, hogy nem nagyon szeretnél ide visszajönni, de azért elrángatott magával. - mondta.

-Valahogy úgy. - mondtam.

- Ha szabad megkérdeznem, miért nem akartál visszajönni? - kérdezte.

- Emlékek. - mondtam egyszerűen.

- Gondolom rossz emlékére gondolsz. - mondta.

-Bárcsak. Csak jó emlékeim voltak. Csak.... - Itt elakadtam.

- Féltél, hogy ha visszajössz valami rossz fog történni. - fojttatta helyettem.

-Igen. Nem tudom, hogy miért kellett akkor elköltöztünk, de sok mindent hagytam itt hátra. Például a legjobb barátomat. - mondtam.

- Nem tartottátok a kapcsolatot? - kérdezte.

-Nem. Ő nem kereset, én meg nem tudtam rávenni magam. - mondtam.

- De most, hogy itt vagy újra egy kis ideig megkereshetnéd és elmondhatnád neki hogy érzel. - mondta.

- Tudod, ha ő nem lett volna nem itt lennék. Nem versenyeznék. A legelső gokartversenyemre is úgy mentem ha nem tetszik akkor nem megyek. Aztán jött egy gondolat hogy lehet találkozok vele újra, ha nem hagyom abba. Így legalább lett volna a szüleimnek magyarázat arra, hogy találkoztam vele, mert a másik ok amiért nem én kerestem az az volt, hogy a szüleim megtiltották. Ez be is jött. Igaz kb 12 évre rá. - mondtam.

- Szóval a szüleid nem akarták, hogy újra kapcsolatba lépj vele. - mondta.

-Igen. - válaszoltam.

- És ha jól értelmeztem ő is versenyzik, de nem azon a szinten ahol te és Monacói. - mondta.

-Igen. - mondtam.

- Akkor vagy Arthur lesz, aki még kisebb fokozatban versenyzik vagy Charles, aki feljebb. - mondta, de láttam rajta, hogy meglepődött.

- Charles volt, de nem akarok ismét közel kerülni hozzá. Egyszer már összetörtem a szívét. Mégegyszer nem akarom. Meg van barátom. Neki még vagy te. - mondtam.

- Adok egy tanácsot. Ne maradj tőle távol. Ha most ismét kilépsz az életéből akkor tényleg összetörőd a szívét újra, amit el akarsz kerülni. Láttam, hogy reagált Belgiumban a balesetednél. Meg utána elmondta, hogy régen legjobb barátok voltatok, meg azt hogy ö próbált keresni téged. Hívott, még leveleket is írt. Eddig nem értettem a dolgot, de most már értem. És mond el neki, hogy miért nem kerested. Mindkettőtöknek jót fog tenni.- mondta, mire meg lepődtem. Tényleg kereset volna?