My new neighbor [Minsung] ✓

5.rész

Be léptem az evédlőbe és egyből megpillantottam Minhot. Intett hogy menjek oda.
-Szia. -köszönt egy nagyon apró mosollyal a száján-

-Sziaa. -köszöntem egy naagy mosollyal.-

-Akkor holnap reggel megyünk együtt suliba? Úgy is kirándulni megyünk. És mielőtt megkérdeznéd. Megbuktam. Azért vagyok 20 évesen 12.es.-magyarázta-

-Persze, mehetünk együtt. Kérsz macaront? -nyújtottam felé a kis sütit. Félve rám pillantot.- Nem szereted?

-Nem az hogy nem szeretem csak diétázok, rám fér. -mondta le hajtott fejjel-

-Ha nem eszed meg akkor a szádba tömöm. És nem kell diétáznod. Semmi fölösleg nincs rajtad. Inkább híznod kellene. Vékony vagy. -mondtam és felé nyújtottam egy darab macaront-

-Ezek a szavak sokat jelentenek, ugye tudod? -mosolygott halványan majd elvette azt a kis darabkát és félve de be tette a szájába.-

-Neked mi lesz a kövi óra? -kérdeztem-

-Fizika. Utálom. -mondta szomorúan- neked?

-Földrajz.

-Az szar. Ma is mész dolgozni?-kérdezte-

-Ma nem. Csak kedden és csütörtökön na meg vasárnap. Ma hétfő van. -mondtam- na neee. 6. órám tesi. Basszameg.

-Nekem is 6. órám tesi. Együtt halunk meg. -nevetett. Ez a nevetés zene füleimnek. Én csak elmosolyogtam- szereted a tesit?

-Nagyjából. Szeretem a kosarat és a focit is.

-Jó neked. Én csak a kosarat szeretem.-mondta miközben megcsörrent a csengő. Újjab unalmas óra következik...- Na akkor megyek. Szia. Majd írj.

-Okey. Sziaa. -integedtem mosolyogva majd elindultam a terem felé.-

A földrajz elment. Na de most jön életem legeslegjobb órára. Irónia. Matek jön. És természetesen nem hiányzik a tanár. Miért is hiányozna? Ez a tanár konkrét sose hiányzik. Rühellem ezt a tanárt.

Be léptem az osztályba és megpillantottam azt az embert aki a maradéknyi élet kedvemet is el veszi. A matek tanárt.

-Na hát hogyha így be toppant végre Han Jisung ezért most csinálja is meg ezt a másodfokú egyenletet. -mutatott a táblára ami tele volt valami firkás matekkal kapcsolódó feladattal. Halott vagyok.-

-Tanárnő. Ehhez nincs semmi élet kedvem. Írja inkább be az egyest.-mondtam az igazat a szemébe-

-Ezért kettőt is kap. -mondta és elő vette a naplót. De jó. Anyám megint úgy lehord mit valami rongyot. De már megszoktam. Elfogadtam hogy ilyenek a szüleim.-

Elfoglaltam a helyemet és a matek tanár dumálta a dumálni valóit.

4. órám fizika. Ez az óra kész szenvedés. Már éhen döglök. Azt tervezem hogy kövi szünetben elmegyek a büfébe és veszek valami kaját.

Minho pov:

Tesi következik. Az a szerencsém hogy Jisunggal lesz együtt. Haverok lettünk. Legalább nem egyedül koptatom a suli padot. Szünetekben eléggé össze nöttünk.

Azok a szavak amit Jisung mondott az nagyon sokat jelent. Igaz. Csak néhány mondat de akkor is sokat jelent. Már kezdem azt érezni hogy nem vagyok egyedül. Hogy van egy társam akivel nem unatkozok. Egy barátom akivel megtudom mutatnak az igazi nevetésem. Egy legeslegjobb barát.

-Szia Minhoo.-rohant ide hozzám Sung. -

-Szia Sung. -mosolyogtam rá.- haljunk meg együtt.

-Semmi kedvem nincs tesizni.-mondta-