Éjsötét lovag

1. Éj

Az ébresztőm hangjára ébredtem fel. Nehezen kidugtam a fejem az ágyból és megnyomtam a kikapcsoló gombot a telefonomon. Nem lehet igaz, hogy már megint kezdődik ez a cirkusz. Minden áldott nap ugyan az megy újra és újra, mint egy végtelen körforgás. Csak épp a fene sem érti, miért kínoznak ezzel minket. Nem mintha a mi világunkban bárki is kezdhetne bármit egy érettségivel.

Nehezen felkeltem és ezzel kirázott a hideg, mivel kiszabadultam az én pihe puha kis ágyam meleg öleléséből. Fáradtan sóhajtottam fel, ahogy az órámra néztem. Elmúlt hét óra szóval aludtam körülbelül 5 órát, talán kicsit többet. De őszintén én a több mint tíz óra alvás híve vagyok. De az sose adatik meg nekem. Nem ebben az életben.

Gyorsan felkeltem és felöltöztem, majd átsétáltam a fürdőbe gyors elvégezni a reggeli rutinomat. Belenézve a tükörbe végignéztem magamon. Vállig érő barna hajam hullámos volt és barna szemeim fáradtak voltak. Arcom kissé sápadt volt, szemeim karikásak és rám fért volna pár óra napozás hófehér bőröm miatt. Nem hordok, sminket mivel még arra sincsen időm. Emiatt pedig úgy festek, mint egy vámpír a régi filmekből, bár ezzel nem kéne viccelődnöm.

Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és elindultam le a lépcsőn. A lányok a kollégiumban már nyüzsögtek és vidáman készülődtek az indulásra. Megláttam a szobatársamat Shaya, aki épp felém jött egy sütivel a kezében. Mosolyogva indultam el én is felé.

- Te nagyon szeretsz engem! –szólt rám szigorúan. Erre és édes mosolyt varázsoltam az arcomra.

- A világnál is jobban! Ezer hálám! –öleltem meg és elkezdtem enni a reggelimet, amit megmentett nekem a falánk tömegtől. Belém karolt és elindultunk az akadémia felé.

- Este sokáig tartott a járőrözés? –kérdezte meg, amikor kiléptünk az épületből.

- Ne is mond! Este legalább négy lánycsapat bujkált kamerával a kezükben és ajándékokkal az estiseket lesve. Szerintem hajnali kettő körül zuhantam be az ágyba. –magyaráztam el és átadtam közben neki egy csokit. Igen, ezek azok a csokik, amiket elkoboztunk tegnap.

- Na, de felügyelő! Illik ilyet? –mosolygott rám miközben elvette a tábla csokit.

- Párat az igazgató mindig odaad nekünk a sikeres járőrözés után, szóval lehet. Ennyi előnyöm hadd legyen, ha már sose aludhatom ki magamat. –dünnyögtem miközben még egy sütit kezdtem el majszolni. A hűvös szél miatt feljebb húztam a kabátom. Február eleje van és emiatt még kissé hűvös az idő, de legalább nem esik.

- Ezer hálám Tori a csokiért, de aludhatnál néha többet is. A nevelő apád igazán felbérelhetne pár biztonsági őrt, hogy ők járőrözzenek este és ne ti Zaynel. Folyton elalszotok az órán és így még büntetésbe is kerültök. Az igazgató lányának nem előnyben kéne lennie? Mert te csak a szart kapod, már bocsi. –dühöngött Shaya mellettem miközben beértünk az épület udvarába.

A Cross akadémia. Az egyik leghíresebb iskola az országban. Minden ember szíve vágya, hogy ide bekerüljön. Csak tudnám miért? Ez is csak egy suli, ami az éjjeli tagozatosok miatt híres. De ezen kívül nem nagy cucc. Mindenki esti tanuló akar lenni, csakhogy oda csak a felső tízezerből lehet bejutni. Azaz a gazdag kölykök járnak oda vagyis ők így tudják...

- Hát így jártam. De ne aggódj, bírom én a strapát. –mosolyogtam rá és kidobtam a szemétbe a szalvétámat és a kávés poharamat. Majd egy rikácsoló hangra kaptam fel a fejem.

- CROSS! –visította a nevem az osztály elnök. Miért viselem én el ezt a gyereket már korán reggel... Ráadásul miért mindig engem talál meg?