Éjsötét lovag

3. Éj

A hétvége egy pillanat alatt elment. Pláne, hogy Zayn új edzésprogramot talált ki nekünk. Nem kellett korán kelni, de éjszaka folyamán ezerszer lépcsőzni és körbefutni az iskolát, azt rengetegszer kellett. Így tegnap este a járőrözés után fáradtan zuhantam be az ágyba. A baj az, hogy elkezdődik újra a zsivaj, sőt most még rosszabb is. Mivel holnap lesz a lányok várva várt napja.

- Te mit veszel neki?

- Ó én főzök és kötök neki!

- Én sütök!

- Én veszek neki!

- Ezek mennyire be vannak zsongva! –sóhajtott fel mellettem Shaya miközben a lányokat néztük, akik az óra végén egymással beszélgették meg mik a terveik a holnapi napot illetően.

- Hát egy évben egyszer van Valentin nap. –néztem rá és pakolni kezdtem a holmimat. –Szóval egy kicsit meglehet őket érteni...

- A lány tanulók csokival és más ajándékokkal lepik meg szerelmüket. Röhejes! –szólalt meg az asztalunk mellett Cody idegesen. –Szégyent hoznak vele a drága iskolánkra! Én erősen ellenzem ezt a szokást! –mondta és megigazította a nyakkendőjét.

- Lehet idén te is kapsz valamit. –mondta bíztatóan Shaya. Cody erre boldogan elmosolyodott és mint aki elkábult az ablak felé kezdett el mosolyogni.

- Rebecca! –sóhajtott fel és elment. Nos, igen. A drága osztályelnök halálosan oda van Rebeccáért. Nem egyszer kaptuk el őt, miközben utána leskelődött. Szánom szegényt, mivel ő próbálkozik. De ez esélytelen szegénynek.

- Azt hiszem mi idén is le vagyunk tojva! –sóhajtott fel a fölöttünk levő sorban ülő két srác. Aranyosak voltak, de az éjjelisekhez képest... Őket sajnáltam a legjobban, mert nem ezt érdemlik.

- Fenébe a hülye esti tagozatosokkal! –bosszankodtak tovább.

- Te adsz csokit valakinek? –kérdeztem Shayat a pakolás közben.

- Nem hiszem és te? Ó vágom én! Láttam ma a táskádban a süti sütős magazint! –mosolygott rám.

- Hát ez igazából nem az, amire te gondolsz... -magyaráztam, de elhallgattam Shaya jelzésére.

- Valaki egy ideje bámulna minket. –közölte, majd hátrapillantott a fölöttünk ülő Zaynre. Ő felvont szemöldökkel bámult ránk.

- Felügyelő vagy és te megajándékozod őt? –kérdezte cinikusan.

- Ez hála csoki, amiért megmentett és vigyázott rám. –válaszoltam egyszerűen és becsuktam a táskám.

- Zaynnek? –hallottam meg egy lány hangját. Mind odakaptuk a fejünket. Pár lány eléggé szuggerálta őt. De ez őt nem érdekelte egy cseppet sem. Miért kell ennek minden évben egy halom csokit kapni, pláne ha nem is eszi meg sosem. A rengeteg szerelmes levél meg kész röhej. Pláne hogy el sem olvassa őket csak a tűzre dobja őket minden évben.

- Ó tényleg itt van a mi Zayn barátunk! –vidultak fel a srácok mellette.

- Jó sportoló és kiválóak a jegyei! Te vagy a remény csillaga a nappali tagozatnak ember! –veregették vállon és belőlem kipukkadt a nevetés. Zayn erre csak fáradtan felsóhajtott.

- Kösz tesó! Ezt életem végéig hallgathatom most tőle! –bökte meg az oldalam, de én továbbra is szakadtam a nevetéstől.

- Miért? Hiszen te vagy a remény csillaga! –válaszoltam neki szarkasztikusan. A könnyeimet törölgettem és láttam, hogy ő is jót szórakozik ezen. Jól áll neki a mosoly, többet kellene mosolyognia... De a jó kedvem hamar tovaszállt.