A démon és én (dabi x reader)

2💙

Lassan kinyitottam a szemem. Egy idegen helyen voltam. Mikor jobban körbe néztem rájöttem hogy ez egy szóba. Egy franciaágyon fekszek, mellette van egy éjjeliszekrény. A szóba jobb oldalon meg egy ruhás szekrény. A falak sötét színben pompáztak. Az ággyal szemben volt egy ajtó. Lassan felkeltem, egy kicsit szédültem, de voltam már rosszabbul is. Mikor az ajtó előtt voltam megtorpantam. Remegve megfogtam a kilincset és kinyitottam. Láttam egy nappali szerű helyiséget, ez az egész szürke árnyalatú volt. Valljuk be nem szar az ízlése. A nappali felé vettem az irányt. A kanapé előtt megálltam és körbe néztem. Lehetett látni egy konyhát és ott volt egy pult. Mikor észrevettem hogy a pulton ül egy bizonyos személy és hosszasan néz engem, egy kicsit megijedtem.

-Felébredtél cicus.- Jelentette ki mikor ránéztem. -Sokáig aludtál.- Kelt fel és felém sétált.

-Ne gyere a közelembe!- Nyúltam volna a késem ért, de nem volt a helyen. Elvette. Francba.

-Nyugi cicus.- Állt meg előttem. -Nem akarlak bántani.- Próbált hozzám érni.

-Mint már mondtam ne gyere a közelembe és ne érj hozzám!- Néztem rá mérgesen, szememmel próbáltam kiutat kerseni, de semmi. -Hol van Toga? Miért hoztál ide? És-

-Fogd már be!- Szakított félbe. -Mindenre megkapod a választ, csak nyugodj le.- Kért meg rá. -Mit szólnál ahhoz ha leülnél a kanapéra és mindent elmondok.- Ajánlotta fel.

Én csak néztem rá aztán ránéztem a kanapéra. Nagyot sóhajtottam és leültem ahogy kérte.

-Jó cica.

-Ne hívj cicának!- Mondtam fenyegetően.

-Úgy hívlak ahogy akarlak, hiába vagy fejvadász engem nem tudnál legyőzni.-
Ezeket mind lenézően mondta. Nagyon idegesítő egy démon az biztos.

Leült velem szembe ugyanis a kanapé előtt volt egy kis asztal a másik oldalán meg volt egy fotel ahol leült.

-Tehát az első kérdésedre a válasz hogy hol is van a barátnőd. Őt elvitte a társam név szerint Twice. Nyugi nem lesz baja. Nem bánthatunk titeket. Amúgy is egy ilyen cuki pofit másra használnék.- Mosolygott pervezen és megnyalta alsó ajkát. Én csak megforgatam a szemem.
-Visszatérve a lényegre nem lesz baja, nem mondhatom el hogy hol van. Te sem mehetsz el innen. Hogy miért? Mert a démonok királya látni akar téged meg a barátnődet.

-A neve Toga.- Tettem karba a kezem és szúrós szemekkel néztem rá.

-Jolvan ne karmolj már cicus.- Nézett rám unottan. -A második kérdésedre választ kaptál. Szóval most hogy tudsz mindent mit csináljunk?- Kérdezte és láttam hogy egy játékos mosoly terült el az arcán. Fejét a kezén támasztotta.

-Nem azt fogjuk amire te gondolsz.- Nem tudom miert de én is mosolyogtam.

-Kár.- Kelt fel és indult el a konyha felé.
-Éhes vagy?- Nézett vissza rám.

-Úgye nem várod hogy egy démontól fogadjak el kaját?

-Nem, de ha nem eszel akkor rosszul leszel, és semmi kedvem egy embert ápolni.- Kezdett el ügyködni. Éreztem a finom illatokat. Már mióta nem ettem hiába a jó fizetés ezzel, Toga-val mindig menekültünk. Nem volt igazi otthonok máshol is kellett vadászni démonra. Sok család hálából engedte hogy náluk éjszakázunk.

-Kész van gyere.- Kiabálta nekem és rám emelte szemét. Bizonytalanul de óda mentem a pulthoz és helyet foglaltam. Elém tolt egy tál gofrit. Már régen ettem, nem is emlékszek az ízére. Félve elkezdtem enni, és nehéz bevallani de nagyon finom volt. Elkezdtem gyorsabban enni.

-Szóval ízlik.- Állapította meg.

-Nem rossz.- Néztem el egy irányba, hogy ne lássa az arcom. Viszont nem sok mindenre kaptam választ. -Miért akar látni minket a démonok királya?- Fordultam vissza felé.