Anyja lánya

Régi szép emlékek

-Rhaenys! Hova bújtál bácsikád elől? Tudod, hogy nem szeretem, ha ezt csinálod-nyavajgott Aemond herceg, miközben a palota kertjében kereste unokahúgát, hogy tanítsa meg vívni. Majd a semmiből a hercegnő ráugrott nagybátyja hátára.
-Mindig nézz a hátad mögé bácsi-nevetett majd leszállt nagybátyja hátáról.
-Gyűlöllek néha-mondta mosolyogva a herceg majd vállon veregette a leányt.
-Tudom. Én is-aztán puszit nyomott a kis herceg arcára.

-Na gyere megtanítalak vívni, mert, ahogy láttam nagyon nem megy neked-nevetett rajta a lány
-Testvéreid, meg az én bátyám állandóan piszkálnak, legalább te ne csináld-kérlelte Aemond.
-Jó igazad van. Sajnálom. Tudod, hogy szeretlek én drága bácsikám aztán vagy nálam két évvel öregebb.-játszotta az agyát a kis királynő.
-Érdekes egy családunk van nem igaz?-fordult felé Aemond még két szemmel(upsz spoiler)
-Csak a szokásos Targaryen vérvonal. Tudod a vér az kötelez hercegem.-ekkor az égből leszállt Kaida Rhaenys sárkánya és várta, hogy lovasától megkapja a megérdemelt simit.

-Szia szépségem. Megvolt a mai repülésed? -érintette össze a lány a fejét a sárkányájéval.-Igen, ahogy látod már megint Aemonddal fogok gyakorolni.-erre nyuszített a sárkány-Tudom tudom kicsikém, hogy szeretnéd, hogy repüljek veled, de tudod bácsikámnak szüksége van rám. Nélkülem nem tud élni.-fordult a herceghez a lány, ki csak a szemét forgatta és mosolygott.
-Olyan gyönyörű sárkányod van. Bár nekem is lenne egy.. -mondta szomorúan a herceg, de egy kezet érzett meg a kezén, ami megfogta, majd a kéz tulajdonosa felemelte Aemond fejét és a szép szemeibe nézett.
-Tudom, hogy neked is lesz majd és csodás lovassá fogsz válni, de addig is Kaida mindig itt lesz, hogy felvidítson. Igaz Kaida?-kiáltott Rhaenys a sárkányára, ki bólogatott, majd óvatosan a herceghez dörgölődzött. Kaida annyira szelíd sárkány volt, mint akár egy kismacska.

-Köszönöm Kaida kedves sárkány vagy akárcsak a lovasod-simította meg mégegyszer a fiú az állatott.
-Na Kaida nekünk ideje mennünk, szállj magasra mint mindig.-búcsúzott el sárkányától a fiatal leány majd elindultak Aemonddal a gyakorló pálya felé.
Rhaenys azért tudott ilyen jól vívni mivel az egyik legjobb vívó tanította. Daemon Targaryen. Anyja miatt rengeteg időt töltött vele. Hisz mindig ezt mondták neki "Nincsen jobb, mint egy erős királynő, aki jól bánik a karddal, na meg persze az emberekkel"! Útközben Aemond egy gyönyörű vörös rózsát szakított le és unokahúga hajába tűzte.
-Illik hozzád-mondta mosolyogva, mire Rhaenys is mosolygott.

Majd szépen lassan odaértek a gyakorló pályára, ahol még nem volt senki. Aemond szégyelte, hogy nem tud vívni ezért kérte meg unokahúgát, hogy tanítsa. Aki persze nagy örömmel fogadta a el a felkérést. Elkezdték az edzést. Rhaenys azt gondolta Aemond nem is vívik olyan vészesen mint, ahogyan neki mondta néhány nappal ezelőtt mikor megkérte.
-Figyelj mindig arra mi van a hátad mögött. A súlyodat sose tedd csak az egyik lábadra. Mindig próbáld meg megelőzni az ellenfeled a támadásban. Próbáld őt összezavarni s akkor lecsapni mikor nem figyel rád.-sorolta a lány, majd egyszer csak Aemondra ugrott s a fakardott a nyakához helyezte.
-Sose lankadjon a figyelmed.-ezzel felállt majd felsegítette tanítványát. Aztán szorosan magához ölelte-Nem is vagy olyan szerencsélten a párbajban, egész jó vagy-suttogta.
-Köszönöm a bíztatást húgom.

-Nagyon jó tanár vagy!-lépett be a pályára Alicent Hightower.-Figyeltelek, már most látom a fiam mennyit fejlődött hála neked.
-Felség.-hajolt meg illedelmesen Rhaenys-Aemond az eddigi legjobb tanítványom, mindig meghallgatja a tanácsaim és egyre-egyre jobb lesz.
-Ezt örömmel hallom!-simította meg a leány orcáját Alicent.
-OOOO AEMOND, hát itt vagy. Már mindenütt kerestünk-lépett be a három anyaszomorító(Rhaenys csak így hívta két testvérét Jacet és Lukeot na meg persze másik nagybátyját Aegont)
-Már megint kis harcosunkkal vagy. Milyen szép. Na, hogy megy a vívás kedves öcsém-karolta át.-Tudod nem hibáztatlak régen nekem sem ment, jaj bocs hazudtam nekem mindig is ment-nevetett testvérén s vele együtt nevettek Rhaenys öccsei is, de ők nem sokáig nevettek mert egy hatalmas taslit kaptak nőverüktől. Aki elsétàlt mellettük, majd a fakardjával fejbe kolintotta a nagybátyját.
-Ha mégegyszer megalázod a kedvenc bácsikám a cipőm talpa a csinos hercegi hátsódon fog virítani.-mondta kihívó tekintettel a hercegnő.
-Ojaj, de félek.-gúnyolódott.
-Hát bácsikám jobban tennéd, ha félnél tőlem.-vigyorgott egyett majd elsétált mellettük megfogta Aemond kezét és elindultak valami harapni valót keresni.

-Köszönöm, hogy megvédtél.. ismét-sütötte le a szemét a herceg.-Nem is tudom mi lenne velem nélküled.
-Azt én sem, de örülök, hogy itt vagyok-kapott be egy szőlőszemet Rhaenys. Hamarosan itt lesz neve napja, hatalmas bált rendeznek majd a tiszteletére, bár ő nem szeretne habosbabos ruhába járni táncolni, illetve hamis mosolyt vetni minden jött ment királyi vérre.
-Nem szeretnék holnap bált édes unokabátyám.-sóhajtott fel kínjában. Gyűlölte a bálokat, mindig azt érezte, hogy kilóg a nemesek közül, kinézik, még a saját családjában is feketebáránynak érezte magát, pedig nem is tért el a hajszíne csalàdjáétól.
-Pedig van számodra egy meglepetésem-fordult a lány felé.-Egy vásáron pillantottam meg s te jutottál róla eszembe-zsebébe nyúlt és egy kis dobozkát vett elő, majd átnyújtotta a lánynak, aki mindig mellette volt, a leány elvette s óvatosan kinyitotta a csomagot.
-Hisz ez, ez valami.. hihetetlenül csodás. Életemben nem kaptam még ilyen gyönyörű és szívhez szóló ajándékot-A dobozban nem volt más, mint egy medál, melynek sárkány formája volt s a szemeit zafír kövek díszítették.
-Tetszik akkor? Féltem, hogy nem fog-súgta a herceg.
-Minden ajándék tetszett eddig, amit tőled kaptam bácsikám. Nade ez. Ez csodálatos. Sosem kaptam még senkitől sem ilyen szépet. Ohh Aemond köszönöm.-ölelte át nagybátyját.-Ezért jóuram megérdemel egy táncot holnap nevem napján.-hajolt meg.
-A felkérést asszonyom örömmel elfogadom, mivel tudom, hogy botlábú vagy, ha táncról van szó-kacagott fel Aemond.
-Héé-csapta meg-Ez most fakaró volt a szívembe, bácsikám.

-Segítesz feltenni?-nézett bele mélyen Aemond szemeibe Rhaenys.
-Hát, hogyne hölgyem-megfogta a nyakláncot és összekapcsolta.
-Minden alkalommal viselni fogom. Életem legbecsesebb ajándéka-mosolygott rá.-Holnap is viselem majd.
-Megtisztelsz vele-húzta ölelésbe a lányt, ki puszit nyomott az arcára.