Love is always win ~Niragi ff

2. Rész

Niragi még egy pár másodpercig Chishya felé tartotta fegyverét, majd kicsit elkuncogta magát és leeresztette az említett tárgyat.
-Találok valami elegánsabb módot arra, hogy megöljelek. A fegyver túlságosan egyszerű és kegyes halál lenne neked. – köpte a törpe szőke felé a szavakat és sietősen távozott az ajtót bevágva maga után, szinte az egész szoba bele remegett. Rengeteg érzelem és kérdés cikázott újra agyamban, amik megválaszolásra vártak. Miért tartom ennyire vonzónak azt az embert, aki hidegvérrel gyilkol és húz meg nőket? De nem is ez a fő kérdés, ami megállás nélkül lebeg szemem előtt. Inkább az, miként mi történhetett vele, hogy ennyire szívtelen és érzelemmentes lett? Tudok neki segíteni? De jézusisten, mikre gondolsz Hekima? Úgy sem nyílna meg nekem teljesen.
-Köztünk vagy kislány? – gondolataimat Arisu kedves és érdes hangja szakította félbe, aki úgy mosolygott rám, mintha sejtene valamit, majd kihúzott a szobából és a fülemhez hajolt.
-Gyere egy percre beszélgetni – indult el egy szobához, feltehetően a sajátjához és kedvesen beinvitált. Nem volt nagy szoba, de annál takarosabb és rendezettebb volt. Látszik rajta, hogy mindig figyel a rendre és a tisztaságra a lakója.
-Látom megfogott Niragi. Bár nem is csodálom, mert a külsője minden nőt mágnesként vonzza. A lelke viszont annál inkább rothadt és kegyetlen. Viszont kétlem, hogy te pont ezért méláztál rajta vagy egy egész percet. Megosztanád velem, mik is voltak pontosan a gondolataidban? – vázolta fel nekem elméletét, amire egyetértően és beleegyezően bólintottam.
-Az igazság az, hogy le rí róla a rossz múltja. Látszik az is, hogy küzd azellen, nehogy valaki meglássa azt, aki régen volt. Ezt pedig a kegyetlenséggel és a nagyképűségével leplezi. Pechje van, mivel jó emberismerő vagyok. A gondolataim fő ága pedig az volt, hogy vajon tudnék e rajta se-. Arisu nem hagyta, hogy végig mondjam és a szavamba vágott.
-MEG SE PRÓBÁLD! – mutogatott felém mutató ujjával. Legszívesebben letörném.
-Soha senkinek nem fog megnyílni és nagyrészt ha beadja a derekát, akkor is csak kihasználásra hamis információkat oszt meg a lánnyal. Ezután kitalálatod mi történik.
-Megdugja – mondtam ki nyersen, amire a barna hajú elfintorodott.
-Pontosan, ahogyan mondod. Egy valami különbözik a te esetedben, mint a többi lányéban. Rád nem emelt fegyvert és nem is vitt el téged azonnal szobára. Ezt vedd hatalmas szerencsének és jó jelnek.
Meglepődött arckifejezéssel hallgatom barátom szavait.
-Tehát akkor valamilyen szinten tetszem neki – engedem útnak hangosan gondolataim.
-Simán elképzelhető, bár az érzelmei nem hiszem, hogy valaha is utat tőrnek majd benne annyira, hogy azt meg is ossza veled. – az időre nézett és fejére csapott.
-Fenébe, el felejtettem, hogy találkám van az egyik barátommal, sajnálom, de sietnem kell, később találkozunk!- integetett felém és ki sietett, majd nem sokkal utána én is ki sétáltam komótosan a szobájából továbbra is töprengve a bent hallottakon. Amint kiléptem, periférikus látásomból meg láttam, hogy valaki áll mellettem a falnak támaszkodva, ezért megfordultam. A lélegzetem is elállt, hiszen gondolataim fő eleme állt ott, Niragi.
-Áhh, akkor tényleg itt vagy. Mielőtt meg kérdeznéd, Chishya adta az infót, hogy Arisu szobájánál keresselek. – nyalta végig száját úgy, ahogyan azt a tárgyalóban is tette. De miért keresett?
-Minek köszönhetem azt, hogy megkerestél? – kérdezem kicsit hallkan.
-Csak tudod, eljátszadoztam a gondolattal, hogy talán meg kéne osztanunk egymással néhány dolgot magunkról – ekkor egyből bevillantak nyilalás szerűen Arisu szavai a kihasználásról, majd egy ötlet pattant az eszembe.
-Nem igazán vagyok rád vevő, különben is, az embernek először meg kell bízni a másikban és nem egyből a közepébe csapni – kezdek el a szobám felé sétálni, de a fekete hajú újra utamat állta.
-Hogy mersz nekem ellent mondani? – nyom a falhoz és szemeimbe néz azokkal a sötét és kiismerhetetlen íriszeivel. Nagyot kellett nyelnem közelségére, amit láthatóan észre is vett, mivel ördögi mosolya újra arcára rajzolódott.
-Hah, csak nem megijedt a kis szuka? – cukkolt, amire én az ijedségtől nem tudtam válaszolni.
-Most, amit mondok ne felejtsd el, vagy meg talállak és hezitálás nélkül lőlek agyon – köpte felém a szavait.
-Ma este a medencénél találkozunk, amint a naplemente elkezdődik és szépen beszélgetni fogunk. – eközben végig simít hosszú ujjaival oldalamon, amire megreszketek. Mind ezek után szó nélkül távozott és nagy léptekben az udvart vette célul. Csak döbbenten álltam ott és néztem utána. Mi történt vele? Mégis mi volt ez?
-Ezt el kell mesélnem Arisunak – kilépek az ajtón és a bárnál meglátom őt egy másik lány társaságában, ezért oda szaladok.
-Arisu,Arisu, valamit meg kell o- nézek a lányra és elszégyelem magam.
-Igazán sajnálom, nem akartam semmit megzavarni – hátrálni kezdek hajolgatva, amire az ismeretlen meg fogja a karom.
-Biztos te vagy Hekima, Alice sokat mesélt rólad, én Usagi vagyok – mosolyog rám sugárzó kedvességgel.
-Alice? – kérdőjelezem meg a nevet.
-Legtöbbször így hívnak, úgymond ez a becenevem. Na de mi a baj, ne aggódj, Usagi mindenről tud már – mosolyodik el.
-Hát..Niragi elkapott ahogy jöttem ki a szobádból.. – ülök le egy székre, majd ott folytattam, ahol félbe szakítottam magam.
-Először úgy tűnt csőbe akar húzni, mivel jött a megoszthatnánk egymással néhány infót dologgal, viszont ez kissé fordítva sült el, mivel meg mondtam neki, miként először beszélgetnünk kéne. Majd a falhoz nyomott és azt mondta naplementekor találkozzunk a medence partján vagy lelő.
A többiek ezt mind nagy szemekkel hallgatták én pedig nem értettem, mi a meglepődés tárgya.
-Az biztos Niragi volt? Ő mondta ezt neked? – pislogott rám meglepődve Alice.
-Teljesen biztos vagyok benne, kivéve, ha van valami hasonmása.
Usagi is csak nagy szemeit legeltette rajtam ámulatában.
-Jó nagy mákod van te lány, de hogy csináltad ezt? – értetlenkedve vakartam meg tarkóm
-Mégis micsodát? Nem teljesen értem..
-Alice arra akar kilyukadni, hogy általában aki csak ellent mond neki, arra halál vár vagy lányok esetében megerőszakolás, arról pedig, hogy találkozni akar veled, meg ne is beszéljünk!
Gondosan végig hallgattam a lány szavait, majd elmosolyodtam.
-Tehát ha jól értem ez nagyjából azt jelenti, hogy meg akar ismerni? – a két barát egymásra nézett, majd egyszerre bólintanak egy nagyot.
-Magyarul, ezt most ne cseszd el Hekima – csúszik ki gúnyosan Arisu száján a mondat, amire felnevetek. Ekkor észreveszem, hogy a nap már nyugodni készül, ezért össze rezzenek.
-Én most sietek is, mert különben szita lesz belőlem... – veszem humorosra a formát és elsietek a medencéhez. Szerencsémre előbb értem oda, mint Niragi, viszont nem sokkal utánam ő is felbukkant, kivételesen a fegyvere nélkül, ami egyből szemet szúrt nekem.
-Hát akkor betartottad, amit ígértél, ügyes kislány – borzolja össze hajam mosolyogva, de ez nem az a mosoly volt, amit eddig láttam tőle. Sokkal inkább megkönnyebbült és bíztató arcvonásai voltak és így fegyver nélkül még veszélyesnek sem volt mondható.
-Őszintén, nem szerettem volna több lyukat magamra, amennyi alapból van a testemen. – erre felnevetett, de mikor észbe kapott egyből elkomolyodott, amin én egy jót kuncogtam magamban. Leült a medence szélére és lábait a langyos vízbe lógatta, majd ezt a tettét én is követtem. Egy percig kínos csönd szállt le és csak bambultam a semmibe, amikor a hangja felébresztett bámulásomból.
-Baszott jó embereket hidegvérrel lelőni, nem gondolkodtál rajta, hogy kipróbálod? – terült el ismét egy ördögi mosoly arcán.
-Kihagynám – mondom egyszerűen és rá néztem, viszont arra nem számítottam, hogy ugyan ebben az időben ő is rám néz. Tekintetünk egybe fonódott pár másodpercig, viszont az idilli pillanatot félbe szakítottam fejem elkapásával.
-Khm, és mire gondoltál beszélgetés kapcsán? – kérdeztem megilletődve.
-Igazából én sem tudom, vagy ha tudtam is az a faszkalap Aguni elszakított a gondolataimtól és emiatt elfelejtettem. Rohadjon meg az is – sziszegte fogai között.
– Na és? Mi járatban ezen a putri helyen?
-Chishya-ék hoztak ide, mivel egyedül kerültem ide, de miért vagy most ilyen érdeklődő? – kezdem agyát húzni, remélve, hogy nem rág be rám.
Erre nem válaszolt csak ridegen tekintett rám. Végig nézte összes kis részletem és látszólag szemei kissé teltebb ajkaimon időztek el egy darabig. Ugyan ezt tettem én is, tetőtől talpig végig fürkésztem és szemeink ismét egymásra találtak. Most sokkal több ideig tartottuk a szemkontaktust. Hirtelen egyik kezét tarkómra tette és közel rántja arcom az övéhez, majd suttogni kezd nekem.
-Nem tudom mit művelsz velem te kis szuka, de elő hoztad belőlem a bizonytalan énem. Talán valamilyen vajákos vagy? – erre el kuncogom magam hallkan.
-Semmi titkom nincs, csak jó hatással tudok lenni emberekre és ahogy látom, rád is sikerült hatnom kicsit. – mondandóm közben folyamatosan ajkaim fürkészte és a sajátjait nyaldosta épp úgy ahogy szokta. Viszont a szemei másak voltak..egészen másak. Letisztultak és még talán kissé csillogtak is. Ekkor megtörte a közöttünk lévő távolságot és ajkaira húzott.