Between Waves (SZÜNETELTETVE)

Második rész

A Nap sugaraira ébredt fel Tuk, és erősen megdörzsölte a szemét. Érezte, hogy a levegőben van, egy kicsit meglepődött, de körbe pillantott és mindenfelé csak az óceánt látta kisebb szigetekkel. A Nap most kezdett el felkelni nemrég, mert az ég narancssárgás fényben tündökölt. A kislánynak már fájt a feneke, nem volt hozzászokva, nem, hogy a repüléshez, de pláne nem ennyi ideig tartóhoz.

- Ott vagyunk már? - tette fel a szokásos kérdést, amire most nem is kapott választ.

Ezzel egyértelművé vált számára, hogy még nem most fognak odaérni.

Délutánra járt az idő, mire Lo'ak felkiáltott hátulról, hogy szárazföldet lát. Bár nem volt egybefüggő, látszódott rajta, hogy ez is egy sziget, viszont sokkal nagyobb volt, mint az eddigiek. Természetesen Jake és a többiek is látták, de így, hogy Lo'ak kihangsúlyozta, mindenki jobb kedvre derült. Neteyam is elkezdte érezni a bizsergést a gyomrában, izgalom volt. Már ő is nagyon kíváncsi volt erre az új helyre.

A sziget előtt lévő tengervíz világosabb volt, öbölszerű, mivel a nyíltvíztől sziklák és hatalmas gyökerek választották el. Ahogy elrepültek fölötte, megszólalt a jelzés hang a falunak. Valamiféle kagylóval adták ki.

Egy sekélyebb, homokos részre landoltak. Neytiri segített leszállni Tuknak, aki izgatottan pillantott körül a feléjük közeledő na'vikra. Jake jelezte a feleségének, hogy az íját hagyja az ikrannál, nem tenne jót, ha most azzal köszöntenék a falut, ahol menedéket szeretnének kérni. Így a nő magához hívta Tukot és megfogta a kezét, miközben Jake vezetésével elindultak a falu lakosai felé. A férfi enyhén széttárta a karjait jelezve, hogy nem rossz szándékkal érkeztek. Neteyam követte tettét és apjához hasonlóan ő is így tett. Kiri ment leghátul magára csavarva egy zöldes kötött anyagot, nem tetszett neki, hogy mindenki így bámulta. Ez természetesen érthető volt hiszen eléggé különböztek az ottani lakosoktól. Sokkal világosabb volt a bőrszínük és rikító sárga helyett élénk türkízes szemük volt. Vastagabb, uszonyszerű farkuk volt, ehhez hasonló alkarral. Izmosabb felépítésűbbek voltak.

Lo'ak és Neteyam érdeklődve pásztázta az őket néző tömeget, amikor előtört belőle két fiatalabb na'vi, nagyjából velük lehettek egykorúak. Az előrébb sétáló izmosabb és magasabb volt, fürkésző tekintetét végig a két fiatal omaticayan tartotta. Nem szentelt túl nagy figyelmet Lo'akra, egyből rápillantott bátyjára. A két testvér megadva a tiszteletet, köszöntötték az őket kicsit sem kedves ábrázattal figyelő na'vit, aki ezt semmibe véve kerülte meg Neteyamot, szemét végig vezetve a fiún. Neteyam felhúzott szemöldökkel nézett vissza rá, egyértelműen meglepődve a másik viselkedésén. A másik tekintete megakadt a sötétkék na'vi farkán, ami idegesen himbálózott ide-oda. Az őt követő barátja is azt nézte és meg is jegyezte, hogy milyen kicsi farkuk van és egyáltalán, hogy tudnak ezzel úszni. Ezen az őket körülvevő személyek elnevették magukat, ez Neteyamnak egyáltalán nem volt szimpatikus fogadtatás, de Lo'akot most kivételesen nem foglalkoztatta különösképpen a helyzet mivel tekintetét erősen a vízre szegezte. Neteyam is odapillantott és íriszei találkoztak egy gyönyörű, fiatal na'vi lánnyal, aki éppen a vízből sétált ki. Lo'ak elmerengve nézte a lányt, miközben az félre söpörte göndör haját, majd a fiú elfordította a fejét. Ezt a jelenetet anyja és bátyja is végig nézte. Azonban Neytiri egyből máshova pillantott, Neteyam pedig öccsére nézett mosolyogva, de nem sokáig tehette, mert a még mindig rajtuk nevető na'vik elhallgattak, hála a csinos lánynak, aki rászólt a fiúkra, hogy fejezzék be. Lo'ak nem bírta ki, hogy ne köszönjön külön oda, Neteyam csak félmosolyra húzta a száját. Az öccse olyan átlátszó volt. De talán nem is baj, a lány is mosolyogva lehajtotta a fejét.