Between Waves (SZÜNETELTETVE)

Harmadik rész

A hullámok a szokottnál erősebbek voltak. Vihar közelgett. Ao'nung kint ült a sziklán és nézte az omaticayakat a vízben. Csak Lo'ak és Neteyam voltak ott Rotxoval. Két nap telt el az ideérkezésük óta, Kiri és Tuktirey elsajátította az ilun való lovaglást, viszont a két fiúnak csak nem sikerült. Ahogy Ao'nung visszaemlékezett Tsireya is sokkal gyorsabban tanulta meg nála. Valószínűleg a lányoknak jobban ment. Lo'ak és Neteyam csak teljesíteni akarták, mint egy próbatételt, vagy mint az Iknimayat, de az iluk mások voltak. Velük össze kellett barátkozni, rájuk időt kellett szánni.

Neteyam láthatóan csalódott volt. Mikor másnap találkoztak, mindent úgy tett ahogy Ao'nung mondta, még sem akart neki sikerülni. Pedig már hosszú ideig az állaton tudott maradni. Ao'nung még dicsérni is próbálta, de felesleges volt. Most ahogy Lo'ak és Rotxo nevettek valamin Neteyam csak enyhén elmosolyodott, látszódott rajta, hogy még mindig nincs jó hangulata. Ao'nung már kezdte megunni a bámulásukat, egészen pontosan egy bizonyos sötétkék na'vi bámulását, és elindult feléjük a vízben, amikor megjelent Tsireya, Kiri és Tuk az ilujukon.

- Sziasztok! – köszöntötte őket szokásos mosolyával a lány és Lo'ak arca még jobbkedvűre derült – Ahogy a tenger hullámlását látom, vihar fog közeledni. Szóval szerintem jobb ötlet lenne, ha ma már nem próbálnátok ráülni az ilukra.

- Persze a zátony megvéd minket, de ilyenkor itt bent is erősebbek lehetnek a hullámok. – értett egyet Rotxo.

Így a többiek is kénytelenek voltak helyeselni.

- Viszont arra gondoltam, hogy gyakorolhatnánk a légzést. – hozta fel vidáman Tsireya – Hogy hosszabb ideig tudjatok, majd a víz alatt lenni.

- Uh, ez nagyon jól hangzik! – ujjongott Tuktirey.

- Sajnálom Tuk, de ebben most nem fogsz tudni részt venni. Ehhez legalább olyan idősnek kell lenned, mint én mert ezután már csak minimálisan fejlődik a tüdőd és ilyenkor a legalkalmasabb az átszoktatásra. – mondta szomorúan a metkayina lány.

- De ha szeretnéd addig jövök veled játszani. – ajánlotta fel neki Rotxo, de Tuktirey sem repesett annyira az örömtől, hiszen eddig mind a két napot a fiúval töltötte, és Tsireya sem, akinek elkélt volna a segítség.

- Mi lenne, ha ma inkább Ao'nung menne veled játszani? – kérdezte a lány, mivel érzékelte Tuktirey arckifejezéséből, hogy most annyira ő sem vágyik Rotxo társaságára, viszont erre az ötletre Tuk arca felderült és izgalom vette át a helyét a korábbi érzésnek.

- Hogy tessék? És én ebbe mikor egyeztem bele? – kérdezte felháborodva Ao'nung, de észlelte, hogy kicsit túllőtt a célon és visszább vett.

- Nekem kell Rotxo segítsége, és szerintem Tuk is szívesen megismerkedne veled jobban. Már én is játszottam vele, csak te nem. – mondta Tsireya alátámasztva az érveivel, hiába jól forgatta a lapokat.

- Rendben. – egyezett bele, kénytelen volt, Tuktirey ujjongva úszott oda hozzá.

- Oké, akkor gyertek! Tudok egy nyugodt helyet, ahol békében gyakorolhatjuk majd a légzést.

Majd a többiek követték a lányt és Ao'nung egyedül maradt a legfiatalabb Sully testvérrel. Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a napot. Nézett le az izgalomtól csillogó szemű kis na'vira.

...

Ao'nung a víz partján ült és a homokot bámulta. Izgalmas egy tevékenység volt, de nem igazán tudott mást tenni. Tuktirey a térdig érő vízben játszott a halakkal, csak a nevetését lehetett hallani, majd egyszer csak az is abbamaradt. Ao'nungnak először nem tűnt fel a változás, aztán mikor már kezdett sokáig tartóvá válni a csend, felkapta a fejét. Tuk sehol sem volt, hirtelen elfogta az aggodalom. Egyből felállt és a vízhez sietett és elkezdte keresni a kislányt. Nem volt mély a víz szóval nem gondolta volna, hogy Tuktirey belefulladt, de már őszintén nem tudta mit higgyen. Aztán a semmiből, hátulról rávetődött a lány, úgy megijesztve az amúgy is stresszes metkayinat, hogy a vízbe borultak. Amint Ao'nung feleszmélt elfogta a düh. Tuk csak jóízűen kacagott a történteken.