Between Waves (SZÜNETELTETVE)

Első rész

A növények susogása hallatszott a késői éjszakában, a Hallelujah-hegységben nagy szelek dúltak, ezzel a hanggal még éberebben tartva az amúgy is ébren lévő na'vit. Neteyam a függőágyában próbált álomra lelni, ám a cikázó gondolatok a fejében ezt megnehezítették. Az aznapi családi megbeszélésen az apja bejelentette a terveit, miszerint el kell hagyniuk, nem csak a hegyeket, hanem az egész erdőt. Az Omaticaya klánt, az otthonát. Itt nőtt fel, minden emlék ideköti és imádja ezt a helyet. Akárcsak a testvérei. Természetesen ez az információ nem volt új számukra, mivel mikor Jake elmondta Neytirinek, a gyerekek a sátor mögött hallgatóztak.

Kiri mikor először meghallotta nem tudta szó nélkül hagyni. Hogy hagyhatják itt ezt a szent helyet, amit az otthonnak neveznek? Hogy hagyhatják itt a népet, aminek az apja a vezetője? Hogy hagyhatja itt a biológia anyját, akinek majd' mindennap elmeséli mik történtek vele? Majd annyira kifakadt, hogy felállt és elment. Mindenki dermedten nézte a jelenetet, még Lo'ak is, aki köztudottan a legforrófejűbb volt a családban. Jake nem szólt semmit, rákiálthatott volna, leszidhatta volna, hogy mégis, hogy merészeli megengedni magának ezt a viselkedést a lánya, de nem tette. És nem csak azért, mert Kiriről volt szó, hanem mert nagyon jól megértette ez milyen hatással van a lányra, akinek olyan mély a kapcsolata Eywaval.

Természetesen itt megszakadt a beszélgetés, meg akarták várni még Kiri lenyugszik, Jake tudta a legjobban, hogy ez a döntés mennyire fájhat a gyerekeinek, még ha annyira nem is, mint a feleségének. Neteyam csöndben nézte végig az egészet, sajnálta Kirit, tudta, hogy a lánynak milyen fontos Grace közelsége, még ha valójában nem is tudnak kommunikálni. Tudta, hogy Lo'aknak hiányozni fognak a búvóhelyei, amiket együtt fedeztek fel. Azt is tudta, hogy Tuknak nagyon rossz lesz itt hagyni a barátait. Ettől függetlenül ő sohase tehette volna meg, hogy így viselkedjen, vagy akár egy szemforgatást is megejtsen. Ő volt a legidősebb testvér, rá felnéztek a többiek, példát kellett mutatnia. Emellett nem akart a szüleinek csalódást okozni azzal, hogy gyerekesen viselkedik, annak ellenére, hogy még ő is az volt. Már letette az Iknimayat, vadásznak számított, felelősséggel a vállán. Ugyan még nem volt felnőtt, de egy nap át kellett vennie az apja helyét és neki kellett volna vezetnie a népet, mint Olo'eyktan.

Most, ahogy így feküdt az éjszakában várva arra, hátha el tud majd aludni, eszébe jutott, hogy egykor még a leendő vezetővé válásról beszélgettek az apjával. Még a régi otthonukban volt, az erdőben, lent ültek a szőnyegen és Neteyam új íját illesztették össze a húrral. A fiú 10 éves volt és itt volt az ideje egy rendes méretű íjra cserélni a régit, mivel eddig csak a fiatalabbaknak valóval gyakorolhatott. Eljött a férfivá válás megkezdésének ideje, ami azzal járt, hogy harcos lesz belőle, egy vadász. Megüli a saját ikranját, létrehozzák a tsaheylut és egy életre annak a bansheenek a lovasa lesz. Már alig várta, hogy ez megtörténjen, azokban a napokban ugyan az arckifejezése a szokottnál koncentráltabbnak tűnt, mégis nagyon boldog volt. Természetesen izgult. Az apja ránézett és látta, hogy a fia annyira koncentrál, hogy még a homlokát is ráncokba húzta. Finoman megpöcintette ezzel kiragadva a fiút a transzból, majd azt mondta nem kell ennyire koncentrálni, még a végén hamarabb meglátszik rajta a kor, mint az apján. Mosolyogva mondta, vicces csengéssel és közben megsimogatta Neteyam fejét. A fiú is elmosolyodott miközben bólintott és újra nekilátott. Aznap beszélgettek arról, Jake hogyan lett Olo'eyktan, és hogy mivel is jár pontosan egy nép vezetése. Bár a férfi eredetileg nem volt na'vi, az éginép szülöttje volt, mégis nagyon értett egy nép vezetéséhez, életben tartásához. Elmondta fiának, hogy majd, ha eljön az ideje társat kell választania, egy leendő Tsahìkot, aki segít majd vezetni neki a népet. Bár ez ő és Neytiri esetében egy kicsit más volt, hiszen a felesége nem számított Tsahìknak, de erről nem ő tehetett, egykori nővére miatt későn kezdte el befogadni a spirituálisabb életmódot így ez távolabb állt tőle.