𝐼'𝑚 𝑖𝑛 𝑙𝑜𝑣𝑒 | 𝐸𝑁-

Prológus

Do-Eun vagyok, egy tinédzser, aki lassan befejezi a sulit. Seoulba járok iskolába, a cleverly szakgimnáziumba. Ezen belül grafika szakon vagyok. Van többféle szak is. Például dráma szak, mozgókép és animáció készítő. Én egyetemre nem szeretnék menni iskola után, de majd a későbbi időkben el szeretném végezni. A suliban a tanárok nagyon kedvesek és itt mindenki tisztelet tudó. Az én osztályom egy nagyon jó közösség, és az osztályfőnök is egy tünemény.
Eleinte nagyon féltem hogy kiközösítenek, mert nagyon csendes, és visszahúzódó lány vagyok, de ezzel semmi probléma nem volt. Mindenkinek van saját szekrénye, ami sokat segít hogy ne kelljen nap mint nap cipelni a száz kilós táskát. Aki messze lakik az iskolától, ők kollégiumba vannak. Én a szüleimmel élek itt évek óta viszont lassan szeretnék egy albérletbe menni hogy önállósodjak. Van egy legjobb barátnőm Hananak hívják. Amióta ebbe a suliba jöttünk nagyon jó barátnőkké váltunk. Havonta elmegyünk nagyobb programokra, és minden nap elmegyünk iskola után sétálni. Ilyenkor megbeszéljük a kis közös dolgainkat, néha lelkizünk picit, és legtöbbször nagyon sokat nevetünk. Nagyon szeretek könyveket olvasni, és sorozatokat nézni, de csak és kizáróan k-drámát. Van egy kis naplóm amibe rengeteg érzelmet, titkot, és fontosabbnál fontosabb dolgokat írok. Imádom a szobámat díszítgetni, ugyanis jó ránézni a falamra úgy, hogy teli van pozitivitással, na meg persze kpopos poszterekkel, matricákkal és rajzokkal. Lassan három éve kpopper vagyok, ebbe még anno legjobb barátnőm vitt bele, amit egyáltalán nem bánok. Hétvégén sokat segítek a kertben szüleimnek kertészkedni, pakolni. Mindig elfáradok a hétvégen, de jó értelemben. Nagyon rossz újra kezdeni egy hetet, mivel nagyon későn érek haza az iskolából hétfőn, ugyanis vagy nincs tanítás vagy pedig délután megtartanak 1-2 órát.

✮ ✮ ✮

Ez a hétfő is nehezen indult számomra, hiszen egy fárasztó hétvége után eléggé rossz felkelni reggel hatkor. Ilyenkor lassabban készülődök el, és van hogy kapkodnom kell saját magam után.
Nagy nehezen összekészültem nagyjából egy óra alatt. Ezután lesétáltam a kedvenc kávézómba, és innen indult ez a hétfő reggelem is. Általában mindig itt kezdem a hétfő reggeleimet, ugyan is rengeteg beadandóm van amit itt szeretek nyugalomban egy ice americano mellett megcsinálni. Van egy kedvenc asztalom, s mindig oda ülök, ez ma se történt másképp. Leültem a lila bőr kör íves ülőgarnitúrára majd elővettem a laptopomat,bekapcsoltam, s ezután levettem a kabátomat, majd elhelyezkedtem és neki is álltam a tanulásnak. A hétre rengeteg beadandót kaptunk ezért szépen sorba kiírtam hogy melyiket kell először meg írnom, és hogy melyikre van még időm később megírni. Mielőtt ennek neki álltam ki kértem egy italt a pultnál.

✮

-Szia. Szeretnék kérni egy ice americanot.
-Oksi, már is hozom, egy pillanat. Jéggel vagy jég nélkül kéred?
-Jéggel szeretném.
-Okés pár perc és hozom.
-Rendben köszi.

✮

Ameddig vártam a kávémra írtam a barátnőmnek hogy ma lesz egy live amit muszáj meg néznie velem, ugyanis most volt egy kpop bandának forgatása, és folyamatosan jön ki új promó meg live. Pár perc után készen is volt az italom. Oda mentem, le emeltem a pultról, majd helyet foglaltam. Ezek után el is kezdtem írni a beadandók sorrendjét, először a hétfőit, majd a keddit, s még csak a szerdai beadandóimat írtam amikor belépett az ajtón egy magas, fiatal hamvasszürke hajú srác. A fiú beletúrt hajába, s amint belépett az ajtón, rám pillantott. Csillogó szemekkel néztük egymást, s már sétált a pulthoz italt kérni, még akkor is egy szempárt alkottunk.
Majd hirtelen felcsörent a telefonom. Anyukám hívott. Hirtelen olyan érzésem volt, hogy egy álmot szakított félbe.

✮

-Szia kicsim minden rendben van? Kérdezte vidáman Do-eun anyukája.
-Szia anyu, igen minden rendben van. Miért hívtál?-kérdezte kicsit csalódott hangon lánya.
Miközben anyukája mondta a kis dolgait a fiú le se vette szemeit Do-Eunról.
-Jaa csak annyit akartam mondani hogy lemegyek a sarki piacra kenyeret venni. Ezért ha nem leszek otthon akkor az ezért lesz de batyád Yejun otthon van.-mondta vidáman Do-Eun anyukája.
-Rendben anyu, köszi hogy szóltál.
-Nincs mit kicsim, puszillak.
-Puszi.