SEGÍTSÉG!! Beleszerettem a biasomba!!

2. Fejezet

Lena ugyan már felnőtt, de iskolába jár. Másod éves középiskolás, pincérnek tanul. Kora miatt inkább magántanuló, kellemetlen lenne neki a sok tinédzser között ülni az iskolapadba. De mivel nincs érettségije, és ugyebár anélkül nem jut messzire manapság az ember, így nem volt más. Van ugyan szakmája, de azt is csak egy OKJ-s képzésen szerezte, így azzal nem sokra megy.

Most is épp az íróasztalánál ül, és tanul. Lassan közeledik az első vizsga időpontja, de ő még nem nagyon tud semmit. Gondolatai, mint mindig most is elkalandoznak. Az este megint Chan-nal álmodott, ez újabban elég gyakori. Nem tudja, sőt mi több nem is akarja kiverni a fejéből az idősebbet. Mondjuk ha szeretné se tudná, mivel szinte minden platformon "kisérti" ami persze nem az idol hibája.

Néha úgy érzi, mintha kihagyna a szíve egy ütemet mikor meglátja a színpadon, szinte a többi tag elhomályosodik mikor meglátja. Mozgása megbabonázza, hangja elkábítja Lena-t minden alkalommal.

Az ajtó kopogása zökkenti ki gondolatmenetéből. Yuna lép be rajta.
-Na kész vagy? Indulhatunk?
-Már ennyi az idő?-néz órájára majd sietve átöltözik.
Mind ketten egy közeli étteremben dolgoznak, hogy tudják fizetni a költségeket. Nagyjából 3 éve dolgoznak ott, Lena testvére, Adam szerezte nekik az állást aki szintén ott dolgozik. Amég a két lány pincérkedik, addig Ő a konyhában főz.

Most biztos felmerült a kérdés, hogyha pincérként dolgozik, akkor miért tanul pincérnek. A válasz nagyon egyszerű, szereti csinálni és ha megkapja a képesítést könnyebben fog tudni elhelyezkedni. Nem szeretne sokáig ott dolgozni, a bátya segítsége nélkül is szeretne boldogulni.

A két lány késve érkezik meg az étterembe. Kapkodva lerakják a cuccaikat, majd a kötényüket felvéve munkába is állnak. 12 órába dolgoznak, így nem minden nap kell bemenniük.

(.....)

A hosszú nap után fáradtan esik, sőt mi több, zuhan be az ágyába. Éjjel egy óra, nem ritka jelenség hogy ilyenkor esnek haza. Ugyan csak éjfélig tart a munkaidejük, de mire nyúzottan haza vánszorognak, igen csak elmegy az idő.

Igyekszik minél hamarabb lefürdeni, igaz hogy fáradt de fürdeni attól kell. Nem igazán szeret tisztálkodás nélkül lefeküdni. Miután végzett be fekszik az ágyába és lassan elnyomja az álom.

Pillanatok alatt egy koncerten találja magát. Mondanom sem kell, hogy kikén. Az első sorban áll, ugyan kell neki pár másodperc mire realizálja hogy hol is van, de utána ő is be csatlakozik a tomboló rajongókhoz. Megjelenik, az idol csak néz rá, tartja a szemkontaktust. Lenanak ugyan nehezen megy, de ő is tartja. Chan pillanatok alatt előtte terem, a kordon és az emberek eltűnnek körülöttük, az idol közeledik felé, Léna hátrál mivel tudja hogy ez nem helyes, de mégis megáll. Az idősebb közeledik felé, ajkaira hajol, Lena automatikusan becsukja szemeit. Várja hogy ajkaik össze érjenek, de ez nem történik meg, mikor Lena kinyitja a szemét Chan hátrálni kezd, majd egy magabiztos, ám de szexi mosolyra húzza a száját és kacsint,majd megszólal.
-Talán a jövőben, mikor minden a helyére kerül.
Mosolyog, és elsétál.

Lena mikor felkel teljesen le van döbbenve, nem tudja hova tegye a hallottakat. Ugyan sűrűn álmodik az idősebbel, de beszélni még nem beszélt hozzá, így ez új neki. Miután rendbe rakta magát lesétál a nappaliba, ahol barátnője teáját kortyolgatva nézi a tv-t.
-Szia Lena. Jó reggelt.
-Szia Yuna. Neked is.
Közben a konyhába ballagott és megcsinálta teáját, majd leült barátnője mellé a kanapéra.
-Ma úgy is szabadnaposok vagyunk, elmehetnénk valamerre. Moziba, vagy vásárolgatni, sétálni, fagylaltozni. Na? Melyik legyen. - nézett barátnőjére, várva a választ. Lena ugyan nem egy társasági ember, sokkal inkább introvertált mint extrovertált de barátnőjével szeretett kimozdulni. Így bele ment.
-Rendben. Mennyünk. De először ejtsünk meg egy reggelit mert éhen halok.
-Majd beugrunk valahova reggelizni.
Lena bele egyezett. Miután megitták a teát mind ketten bezárkóztak a szobájukba és elkezdtek készülődni.

Lena nem igazán szeret kiöltözni, így csak egy egyszerű zöldeskék egybe ruhára esett a választása, semmi extra felvette hozzá fekete kis válltáskáját és vett fel hozzá egy egyszerű fekete topánkát. Barátnője már kicsit magasabbra tette a mércét. Egy rózsaszín enyhén csillogó koktél ruhát vett fel, tett fel egy a ruhájához illő sminket, egy fehér telitalpút és egy elegáns ugyan csak fehér táskát választott hozzá.

Lassacskán elindultak be a városba. Először beültek egy helyi reggelizőbe majd körbe járták az összes butikot amit útközben találtak, ami Lenanak annyira nem tetszett de barátnője boldog volt tőle így tűrte. A megvásárolt dolgokat haza vitték, majd átöltöztek, hisz késő délután mentek moziba, aztán azt tervezték hogy haza fele menet megesznek egy - egy fagyit.

(.....)

Mikor vége lett a filmnek haza felé tartottak, és ették a kis fagyijukat mivel nem volt olyan hűvös, ezért megálltak egy közeli fagylalt árusnál. Miközben ballagtak Lena elmerült a gondolataiban amik a múlt éjjeli álmán jártak. Yuna csacsogását a cuki fagyi árusról nem is hallotta, ami barátnőjének is feltűnt.
-Baj van Lena? - kérdezte aggódva. - Látom ám hogy nem figyelsz rám. Mond el mi a baj.
-Nincs baj, tényleg.
-Ne hazudj, ismerlek. Na gyere mesélj. - majd egy padhoz húzta barátnőjét, és leültek. - Na mesélj. Figyelek. - és teljes testével felé fordult.

Lena nagy levegőt vett, és bele kezdett.
-Tudod egy ideje Channal álmodom.
-Mind álmodunk róla Lena. Vagyis minden STAY. - mondta nevetve.
-Nem Yuna ez más. Én nem csak a valóságban álmodok róla, hanem vele álmodok. Ő szinte minden éjszaka az álmaim főszereplője, és egyre furábbakat álmodok. Tegnap este pl azt álmodtam hogy a koncertükön voltam, ő fent volt a színpadon hosszasan nézett bele a szemembe, majd hirtelen előttem termett, minden eltűnt és elkezdett felém jönni. Akaratom ellenére meg álltam majd felém hajolt és meg akart csókolni, becsuktam a szemem, mikor kinyitottam már csak állt előttem, és mosolyogva azt mondta "Talán a jövőben, mikor minden a helyére kerül" majd hátat fordított nekem és elsétált. Mi ez ha nem fura. Nem hiszem hogy más STAY-ek vagy Chan stanok is ilyeneket álmodnak.

Yuna csak pislogott barátnőjére. Nem hitt a fülének, csak bambán pislogva nézett. Lena nem tudta hova tenni barátnője reakcióját, így forgolódott és hol Yuna-t hol valami mást nézett. Várta hogy megszólaljon. Kb 3 perc elteltével megszólalt.
-Oké. Ez tényleg nagyon fura, látom mennyire nem tudod hova rakni a dolgot, ahogy én sem. Így segítek hogy rájöjj mi a helyzet. Látom mennyire rosszul érint. Holnap bele is kezdünk, jó!? Úgyis itthon vagyunk egész nap. - Lena csak bólintott.
-Köszönöm hogy ennyire a lelkeden hordod a mentális állapotomat. Te vagy a legjobb barátnő. - mondta könnyes szemekkel, majd átölelte barátnőjét.
-Érted bármit dilis. - majd ő is könnyes szemmel megszorította barátnője vállát.

Az érzelgős pillanat után haza sétáltak, majd mind ketten be borultak az ágyukba. Persze csak egy jó kis fürdés után.

Sziasztok! Nos nem mondom, igen csak hosszú ideje nem voltam. De mentségemre szóljon ezt a részt valamiért nagyon át fontoltan írtam. Hàt nem biztos erőssé sikerült, de remélem azért olvasható.