SEGÍTSÉG!! Beleszerettem a biasomba!!

3. Fejezet

Másnap nem nagyon akarta kidobni az ágy, de az ébresztő amit elfelejtett kikapcsolni tegnap, kényszerítette rá. Nyűgösen és nyomottan nézett az órára ami reggel hétórát mutatott, fintorogva zuhant vissza az ágyába. Gondolta alszik még egy kicsit, de a következő pillanatban az ajtaja nyitódott és barátnője frissen és üdén lépett be, majd elegánsan rávetődött hogy kelljen fel.
-Ahajj, ne már. Hagyj!-rúgta le lakótársát egy elegáns rúgással.-Alszom.
A lány sértődötten ült a földön majd felállt.
-Na jolvan, elég. Felkelek korábban, bejövök felkelteni téged hogy a Chan álom elmebajoddal foglalkozzunk, erre ezt kapom.?-mondta sértődötten karba tett kézzel. Lenanak erre kipattant a szeme és felült. -Ó erre rögtön ugrunk, igaz? Na kapd össze magad és gyere le.
Kiment és becsukta az ajtót.

Miután szenvedősen elkészült leballagott a nappaliba ahol barátnője már várta a frissen főzött kv-val. Hálásan rámosolygott és leült a pulthoz.
-És van valami ötleted hogy merre induljunk el?-kérdezte két korty között. Barátnője sokatmondóan elé rakta a laptopját amin egy pszichológus weboldala jelent meg. Lena sokatmondóan mosolygó barátnőjére nézett.
-Ugye ez csak egy vicc?-Yuna nemlegesen megrázta a fejét, majd helyet foglalt barátnőjével szemben.
-Viccet félretéve, szerintem próbáld meg mert lehet hogy segít. Ha nem akkor megpróbálunk valami mást. Lehet hogy valami érzelmi oka van. Légyszíves, a kedvemért.-mosolygott halványan mikor látta hogy Lena elgondolkodott. Lakótársára emelte fejét, majd sóhajtott.
-Jó rendben. Elmegyek. Mondjuk szerintem nincs igazad, de veszteni nem vesztek vele.

A lány mosolyogva fordította oda neki a laptopot. Lena felhúzott szemöldökkel nézte hol Yuna-t hol az eszközt. Kis idő után leesett neki hogy mit akar, majd szájhúzások kíséretében, és egy gyilkos nézéssel elrántotta az eszközt hogy időpontot kérjen. Yuna mögé sétált majd meglepődve szembesültek vele hogy nem sok időpont maradt.
-28 az utolsó ebben a hónapban, az jövő hét péntek.-lakótársára nézett aki nem értette ez miért probléma.
-Akkor jelöld be, gyerünk. Minél hamarabb annál jobb.
-De akkor dolgozunk.
-És? Holnap szólsz hogy nem mész aznap. Nem esznek meg.-francba gondolta magában, majd rányomott az egérrel.

(..........)

Eljött a péntek. Lena sajnos tisztában volt vele hogy milyen nap van, szenvedősen de elkészült majd levánszorgott az előszobába ahol barátnője teljes felkészültséggel várta.

Igen, jól gondolod, Yuna-nak dolgoznia kéne de mivel tudta -vagyis csak sejtette- hogy lakótársa fejében meg fog fordulni az ötlet hogy esetleg nem megy el, majd neki azt hazudja hogy volt. Erre felkészülve ő is vett ki szabadnapot hogy elkísérhesse "az agyturkászhoz", ahogy Lena hívta. Mikor végre elkészült elindultak a buszhoz ami alig negyedóra múlva indult a tíz perc sétára levő buszmegállóból.
Lena természetesen itt is próbálta húzni az időt, de az utolsó próbálkozás után Yuna, mint egy gyereknek, elkapta a fülét és húzni kezdte a buszmegállóig.

-Au,au,au! Nee, ez fáj! Megyek rendesen csak engedj el!-kezdett jajveszékelni mire Yuna elengedte és szigorúan nézett rá.
-Siess akkor, 3 perc és itt a busz. Elfogsz késni! Ne légy gyerekes, 22 vagy az isten szerelmére!-mikor oda értek a megállóba, szembe fordult barátnőjével és fojtatta.- Ha meg akarod tudni hogy mitől van ez az egész, akkor a sarkadra kell állnod és le kell győznöd a hisztidet. Mert akkor örökké kísérteni fog lehet.-mondta szigorúan.
Közben megérkezett a busz és felszálltak.

Lena tudta hogy igaza van, de annyira félt kiadni az elméje tartalmát másnak, főleg egy ismeretlen agy dokinak. Szorongott a gondolattól hogy beszélnie kell a problémáiról egy idegennel, aki talán meg sem érti. Pedig tudta hogy vannak problémái, feldolgozatlan traumái meg miegymás.

Húsz per busz út után leszálltak a buszról, és egy nagy üveg épület előtt álltak meg. Lena nagylevegőt vett és belépett a fotocellás ajtón majd a recepcióhoz lépett. Kifújta a levegőt és mosolyogva megszólalt.
-Jónapot. Dr. Park JaeYoung-hoz jöttünk.
-Jónapot.-köszönt a recepciós lány vidáman, majd a számítógépen kezdett pötyögni.-Lena Cooper?-Lena bólintott.
-7.emelet hármas ajtó balra.-mondta kedvesen.
-Köszönjük a segítséget.-mondták egyszerre.

-Minden rendben lesz Lena. Azt írta az internet hogy ő a város egyik legjobb terapeutája és hogy foglalkozott már ilyen páciensekkel is.-kezdett csacsogni Yuna mosolyogva simogatva barátnője hátát.
Lena csak bólogatott és halványan mosolygott. Mikor kinyílt a lift elindultak megkeresni a recepciós által mondott ajtót. Mikor az ajtó elé értek Yuna leült egy székre a folyosón és biztatóul mosolygott, majd el suttogott egy Hwaiting-et. Nagy levegőt vett és remegő kézzel bekopogott.
-Tessék! Jöjjön be!-hallotta a hangot.