(te) egy nagyon gazdak és erős vadász család gyereke vagy Japánban.Egy olyan Japánban ahol minden sikátorban árnyékban bújnak szörnyek. Te is mint mindenki azt gondolja hogy a szörnyek nem éreznek semmit. De ez csak addig tart amíg rabszolgaként nem...
A nevem(teljes neved) egy elég erős családból szármozom. A mi családunk ölte le a legtöbb démont a nagy háborúban. Reggel szokásosan edzettem amikor apukám benyitott. "szia kicsim" mosolygott én pedig megöleltem. "Szia apa mit szeretnél?Éppen edzek..." kicsit mérges vagyok mert soha nem bízik bennem... "Hoztam neked valamit"apa kimenet és be hozott egy dobozt. Kinyitottam és egy fekete valami ugrott ki és el akart szaladni. De egy lánc miatt nem tudod. Amikor megláttam nem hittem el... Egy démon! "Neked hoztam mint szolgát"nevetett apa. " Mi?!"ideges lettem de megnéztem a démont. Teljesen fekete volt és nagy szarva volt, de még kövek is kiáltak belőle. Sohasem láttam még ilyen fura démont.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Éppen közelebb mentem volna mikor apám leütötte és evitette a szobámba. Nem tudtam semmit mondani mert apám lelépett. MI A FRANC?! MÉRT KAPTAM EGY DÉMONT!? Idegesen felmentem a szobámba de már ott volt, láncon. Ki volt ütve, meg akartam ölni de apám nem engedte volna. Kicsit közelebbről megnéztem. Nagyon fura nem csak hogy démon ami a legritkább és legerősebb szint de... Annyira ismerős... Nem ébrett fel ma ezért lefeküdtem aludni. Mi a franc ez a nap... Másnap reggel felketem akkor már fent volt. "ANYÁTOK!! HOL VAGYOK!? ENGEGY EL MOST!!" idegesen fejbe vertem erre kicsit csöndben maradt."fogd be mert most keltem!" fejbe vágtam megint. "Szemét... Hol vagyok? "meglepődtem mert sokkal kedvesebb lett.. " Az Osuka kastélyban" Láttam ahogy megijed kicsit de nem lett halál félelme mint a többinek "Értem..."össze gömbölyödött és elaludt. Fura... Én pedig el akarok menni edzeni de... Valamiért csak őt tudom nézni... Annyira... Ismerős... Közelebb ültem hozzá és csak néztem... Nem tudom mi ez az érzés vagy honnan ismerős de el kell szakadnom ettől az érzéstől! Nehezen feláltam és elmentem edzeni. Nagyon fura...
(sziasztok! Aki olvassa ezt a könyvet annak mondom hogy én akkor írok amikor kedvem de szerintem minden héten jön 1 vagy 2)
