Amikor a Tokio Hotel ismertté vált, már akkor imádtam őket, de sajnos koncertjükre elemenni még nem volt rá alkalmam. Egy naplementekor Berlin utcáin sétáltam, amikor ugyanis megláttam egy plakátot hogy a közelben lesz koncertjük. Na, gondoltam, ez...
Ez az arc volt akit láttam ma a kocsiban. *Úristen* gondoltam magamban. Ahogy aznap délután nézett rám a kocsiból felejthetetlen volt.
Elkezdődött a koncert, durva volt nagyon éltem. Kb 3 óra alatt lezajlott, ez volt életem legjobb koncertje. Az utolsó számuk után a jóképű gitáros ugyan azzal a tekintettel nézett rám, ahogy aznap a kocsiból.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tartottam a szemkontaktust. A 2 gyönyörű barna szeme végigfutott rajtam majd egy mosollyal a végén. Lementek a színpadról, és nemsokára lehetett menni autogramot kérni. A bátyámmal beálltunk a sorba, és egy durván 10 perc várakozás után sorra is kerültünk.
-Sziasztook, nagyon nagy fanjaitok vagyok, kérhetek egy autogramot és egy ölelést? -mosolyogtam rájuk -Persze , nyugodtan gyere csak! -mosolygott vissza Bill. A bátyám csak ott állt nevetve, várva hogy végezzek.
Kaptam autogramot, majd jöhetett az ölelés. Gustav volt az első, Georg a második majd Bill és az utolsó volt Tom. Mielőtt Tomot megöleltem volna pont ugyan azzal a tekintettel nézett rám, mint a kocsiból és a koncerten. Jó szorosan megöleltem és éreztem az illatát. Nem tudom szavakba önteni mennyire jó illata volt. Furcsa volt, mert Tom ölelése tovább tartott mint a többieké. Sőt, be kell hogy valljam, hogy az övé volt a legjobb. Amikor karjaink elengedték egymást Tom belesuttogott a fülembe: "majd még találkozunk". Hirtelen lefagytam, és visszasuttogtam hogy "remélem". Majd éreztem hogy Tom becsúsztatott valamit a zsebembe. *Vajon mi lehet az?* gondoltam.
Végül elköszöntünk és Tom megint csak rámmosolygott, én pedig visszamosolyogtam rá. A tesómmal elindultunk kifelé de megölt a kíváncsiság és megnéztem mit rakott Tom a zsebembe. Egy cetli volt, amin ez állt:
Remélem találkozunk még szépség. 😉 Számom: +98 766 5463 Pár napig Berlinben maradunk, ha szeretnél találkozni csak csörgess meg.
Nem akartam elhinni hogy ez megtörténik velem. Egyből elmentettem a számát, a cetlit pedig egy biztonságos helyre raktam. Ekkor épp a kocsiban ültünk, és a tesóm érdeklődni kezdett:
-te meg min mosolyogsz ennyire? -semmi közöd hozzá. 😌😂 -hát kösz. *röhögtünk el magunkat mind a ketten.* -majd elmondom később.
Hazaértünk, lepakoltuk azt a kevés cuccot ami volt nálunk, majd ledőltünk aludni. A történtek után nem akart az a mosoly elemenni az arcomról, de nagyon elfáradtam ezért viszonylag hamar el is aludtam.
