Amikor a Tokio Hotel ismertté vált, már akkor imádtam őket, de sajnos koncertjükre elemenni még nem volt rá alkalmam. Egy naplementekor Berlin utcáin sétáltam, amikor ugyanis megláttam egy plakátot hogy a közelben lesz koncertjük. Na, gondoltam, ez...
Amikor megláttam hírtelen lefagytam. Gyorsan kikapcsoltam a telefonom hogy még véletlenül se olvassam el, ezért fogtam és ledobtam a földre.
-Te meg mit csinálsz? 😦😂 -Kérdezte megdöbbenve a bátyám. -Semmit. -Vágtam rá ijedt arccal. -😳 Tudod mit nem akarom tudni. Elindult a film, én pedig nem tudtam rá koncentrálni. Természetesen az a rohadt üzenet járt a fejemben: Vajon mit írhatott? Mivel horrort nézünk, sok benne a szaratós jelenet, ezért szerencsére valamennyire el tudja vonni a figyelmemet. Volt hogy röhögtünk, volt hogy befostunk. Egy durván 1 és háromnegyed óra múlva véget ért a film. -Huhh hát ez nem volt semmi! -Szólalt meg a fejét törölve a tesóm. -Csak nem befostál? 😱😂 -Meg ne szólalj hugi a jumpscare jeleneteknél nagyobbat ugrottál mint Michael Jordan 🤯😂 -Fogd be 😂 Van kedved még egy filmhez? Most nem horrorra na! -Najóó legyen!
Elindítottunk mégegy filmet, ezúttal nem horrort, hanem Bud Spencer Terence Hillt. Tesómmal mindketten imádjuk, ha az ember röhögni akar azok ketten a legjobbak! Nasiztunk, belemélyedtünk a filmnézésbe, közben nagyokat nevettünk. Ez is nagyjából másfél óra lehetett, amikor vége lett már mindketten ásítoztunk. -Tesó szerintem menjünk aludni 🥱 -Szerintem is 😴 Felmentünk, letusoltunk, átöltöztünk. -Jóéjszakát hugi! Aludj jól. 🥱❤️ -Jóéjt bátyus 😴❤️ Szép álmokat!
Elköszöntünk, majd bementünk a szobánkba. Beléptem az ajtón, meg akartam nézni mennyi az idő, amikor ugyanis eszembe jutott hogy lent hagytam telefonomat a földön. Na most mit csináljak? Megöl a kíváncsiság, de tudom hogy nem kéne megnéznem azt az átkozott üzenetet. Najó. Lemegyek érte. Halkan lekullogtam, felvettem a földről majd vissza felballagtam. Mardos a kétség: megnézzem, hogy tudjam mit akar mondani, vagy hagyjam, mert rosszabb lesz ha megnézem? Nem tudom! És végül: bekapcsoltam telefonomat. Megnéztem az időt, kereken éjfél volt. Nem akartam, de szemeim lejjebb csúsztak, és nekiálltam elolvasni üzenetét:
Szia! Figyelj először is nagyon sajnálom hogy ezt így kellett hallanod de most hadd viláfosítsalak fel pontosabban mi is történt: gondolom miket képzelhetsz most rólam, de fontos hogy most jól figyelj. Aznap este nagyon berúgtam Georggal, a világunkat nem tudtuk és kimentünk a kinti részre ketten baromkodni, az a hülye meg hozta a telefonját és fotózgatott miközben mindent is csináltam. KÉzen álltam, táncoltam és ami itt most számít hogy elkezdtem MAGAM ölelgetni és közben azt mondogattam hogy "Y/nt is így szeretném most ölelni" és később meg is akartam tenni de teljesen eltűntél amit megértek mert Georg mutatott egy képet ami fullra úgy sikerült mintha valakit ölelnék, de közben magamat öleltem és még mindig nagyon mérges vagyok Georgra, amiért még rá is tett egy lapáttal azzal a mondattal, hogy Uu na vajon kit ölel Tom?" ez az egész annyira hülyén jött ki de full részegek voltunk azt sem tudtuk mit csinálunk és pont azt a képet mutatta meg amin olyan mintha valaki ölelnék, de szerencsére Georg csinált utána még egy képet, amin látszik hogy magamat ölelem, és ezt most meg is mutatnám neked:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
