𝐒𝐭𝐚𝐫𝐛𝐨𝐲 𝐱 𝐒𝐭𝐚𝐫𝐠𝐢𝐫𝐥 ✮ | Tom Kaulitz |

21

Másnap reggel felkeltem és egyből elkezdtem sírni. Nem tudtam másra gondolni, mint a tegnap estére. Éreztem, hogy most úgy igazán egyedül vagyok, annak ellenére hogy a fiúk teljes mértékben az én oldalamon állnak. Amikor felültem az ágyamon, valamit mintha éreztem volna magamban: valami nehézséget, ami akadályozná a mozgásomat, pedig semmi bajom nem volt. Ráadásul, az eső is elkezdett szakadni. Az fejemben csak az a kép járt, és továbbra a megannyi kérdés, válaszok nélkül. Megnéztem az órát, és még csak hajnali 5 van, ám amikor telefonomat néztem, megpillantottam hogy Bill írt tegnap este, miután elmentem:

Szia! Nagyon sajnálom ami tegnap történt az ő nevében is bocsánatot kérek! Remélem kicsit jobban vagy azóta, és ne felejtsd el ha bármi van csak hívj vagy írj! ❤️

Ennek olvasatán mégjobban elkezdtem sírni. A napokban hogy nem megyek el itthonról az is biztos. Kikapcsoltam a telefonomat, letettem az éjjeli szekrényre és visszafeküdtem az eső hangját hallgatni. Az agyam valamiért nem tudott kikapcsolni. Akármire gondoltam, a gondolataim valahogy mindig Tomra tértek vissza. Őrülten szeretem azt a srácot. Reggeltől estig nem tudok másra gondolni, mint rá. Van valami különleges benne, ami megfogott. Mindene tökéletes: a gyönyörű barna szemei, a raszta haja, az a jóképű arca, a stílusa és főleg a személyisége. Szavakba nem tudom önteni mennyire oda vagyok a fiúért, megbíztam benne. Most viszont eljátszotta a bizalmamat. Nem tudom, komolyan gondolta-e, amikor azt mondta: "szeretlek kislány". Olyan, mintha ez a sok közös emlék kárba veszett volna. Bár haragszok rá, de a szívem mélyén abban reménykedem, minden olyan lesz majd mint eddig.

Szükségem volt egy kis friss levegőre, ezért kinyitottam az ablakot. Az eső illata megcsapott, ám abban a pillanatban eszembe jutott a buli utáni séta: ugyan ez az illat szállt a levegőben, amikor Tommal kettesben sétáltunk haza a szakadó esőben. Az az éjszaka volt maga a mennyország. Minden olyan tökéletes volt. Kettesben lenni Tommal más, mint akárki mással. Amikor vele vagyok mindig felemelő érzés kap el. Furcsa, de egyben káprázatos. Hiányzik is meg nem is. Nem tudom mit tegyek. Írjak neki, vagy hagyjam a francba? Nem tudom. Felkavart a tegnap este.

-Fuuh nem bírom kiverni a fejemből.😫 -Mondtam sóhajtozva. Ám ekkor, jött az ötlet: hallgassunk zenét!
Direkt mellőztem most a Tokio hotelt, mert tudtam hogy arra is sírnék. Reggel 6 óra van, de hát énekeljük miért is ne! Sorra jöttek a pörgős számok, én pedig énekeltem. A fésűm volt a mikrofon, pizsiben az ágyamon nyomtam. Szegény tesóm, csodálom hogy még nem nyitott be! 😂