Kenji in Borderland - Káró 10

Káró 10

Épphogy sötétség szállt le Tokióra, a város egyes részein máris felgyúlt a fény, ezzel jelezve, hogy hamarosan újabb játékok indulnak. Yamamoto Kenji maga is egy játék felé tartott. Pont a mai nap folyamán járt volna le a vízuma így kénytelen volt valamilyen módon meghosszabbítani azt.
Ahogy egyre közeledett a kormányzati hivatal felé a külvárosban, már messziről látta, hogy három másik játékos ott várakozik. Különösebben nem izgatta a dolog, céltudatosan ment és biztos volt a győzelmében. Ezen nem változtatott semmi; akárkik ellen is kell játszania.
Hezitálás nélkül lépte át a kaput ezzel megpecsételve sorsát, hisz innen már ha akarta volna sem volt visszaút. Amint a recepciós pulthoz ért, felkapott egy telefont és arca elé tartotta azt. A telefon azonnal felismerte és regisztrálta a játékba. Ennek hatására pedig Kenji-t egyre csak átjárta a játék okozta izgalom. Beteges élvezet talán, de valahol szíve mélyén mégis élvezte a játékokat. Még ha éppen a halál szélén is állt, ő mindig örömmel folytatta azt.
Mivel a játék kezdetéig némi idő még hátra volt, így addig helyet foglalt az egyik széken a három közül, ami szépen, művészi pontossággal a falhoz volt támasztva. A három másik játékos a falnak dőlve várt. Egy szemüveges lány, egy idősebb már-már őszülő ember és egy kopasz, valószínűleg katona. Legalábbis ezt gondolta a fiú, már csak abból kiindulva is, hogy egy rettentő izmos férfiról beszélünk. Némileg ennek hatására aztán átfutott az agyán, hogy midőn szerencsétlenség lenne pont most ellene egy Pikk játékot kifogni, de hamar el is úszott a gondolat...
Éppen mélyen gondolataiba merülve várt a kezdésre, mikor halk lépteket hallott. Puszta ösztön talán, de azonnal felkapta fejét és látta, hogy egy fiatal srác szőke hajjal ebben a pillanatban lépi át a kaput.
-Úristen, emberek! – kiáltott fel.
„Egy újonc...” - gondolta magában Kenji, de nem sok figyelmet szentelt neki.
-Tudjátok mi ez a hely?! – kérdezte az újonc lihegve. Nem kizárt hogy éppen a pániktól túlfűtve rohant végig a városon, míg ide nem talált.
-Üdv határországban gyerek. Sajnálattal közlöm, hogy innen már nem mész el, ha csak nem nyersz. – mondta a kopasz. A hangja nagyon baljóslatúan csengett, különösen így, egy játékra várva. – Fogj egy telefont és kezdjünk végre!
A srác kérdés nélkül vette magához az utolsó telefont. Kezei remegtek a félelemtől. Ekkor nyílt ki a szoba végében található ajtó. A játékosok kérdés nélkül bementek, ahol aztán az egy nagy kör alakú asztalt találtak, körben öt és középen további három, egy háromszöget képező, monitorral rajta. Minden monitor elött egy-egy nem szokványos szék foglalt helyet.
-Villamosszékek?! – kiáltott fel a katona meglepődve.
Kenji nem sokat gondolkozott, azonnal helyet is foglalt egyben. Majd mielőtt észbe kaphatott volna, két fém kar egyből át is fogta lábait, illetve egy a derekát, ezzel meggátolva elmenekülését. Ezt követően a többiek is így tettek. Körbe ülték az asztalt és egy szót sem szóltak közben. A szobát belengte a tipikus „játék hangulat”. Ekkor szólalt meg aztán a hang az asztal közepén található monitorokon:
-Káró 10-es
„A szerencse ma is az én pártomat fogja.” – mosolyodott el Kenji. Tudván, hogy Káró játékot sose veszít el.
- Az mit jelent? – kérdezte a nem rég érkezett fiú remegő hangon.
- A szám a nehézség. A szín pedig a játék fajtája. Pikk – erő, Káró – logika, Treff – kombinált és végül a Kör – manipuláció.
A srác nem felelt semmit. De nem azért, mert lett volna mit. Feje telis-tele volt meg nem válaszolt kérdésekkel, de a hang félbeszakította.
-Játék: Demokrácia
„Hogy mi?” -gondolta magában majdhogynem egyszerre Kenji és az öreg.
-Szabályok: A játék tíz körig tart. Minden kör harminc másodpercnyi gondolkozási időt biztosít. Azok a játékosok akik túlélnek a tizedik kör végéig győznek. Minden körben kapnak a játékosok egy kérdést, melyre aztán szavazhatnak „A” vagy „B” opciók egyikével. Azonban a kört nem azok nyerik, akik a helyes válaszra szavaztak, amennyiben van olyan. Hanem azok, akik azt az opciót választották, amit a játékosok közül a legkevesebben. Minden helyes szavazatért egy pont jár és minden téves szavazatért egy pont levonás. Azok akik a játék vége elött elérik a mínusz öt pontot automatikusan kiesnek a játékból. Fontos, hogy senkinek sem lehet nullánál több pontja. Illetve az a játékos aki bármilyen formában egyezteti másokkal, hogy ki mire szavazzon, az azonnali kizárásban részesül.
„Még sem egy túl békés játék. Kifejezetten kedvezőtlen páros játékosszám esetén. Hiszen ha mindkettő lehetőség egyenlő szavazatot kap, akkor mindenki fix egy pontot veszít... Ami talán négy játékos esetében még nem is olyan vészes, mivel ott még elkerülhető, de kettő esetében már igenis nagy probléma.” – futott át azonnal Kenji agyán.
Alig egy másodperc néma csend lepte be a szobát, mikor a szőke pánik áztatta hangon felkiáltott, miközben szemét egy árva könnycsepp hagyta el:
-Mi a fasz ez? Engedjetek el!!! Ez ne...
-Első kör: Mi Japán fővárosa? Tokió vagy Berlin? – hangzott el az első kérdés.
A játékosok egy része értetlenkedő arccal szinte gondolkodás nélkül nyomott valamit, kivéve kettőjüket a lánnyal.
-Nyomjunk mind ugyan arra! -dobta be a lány.
- Azonnali kizárás a jutalmunk cserébe. Kösz kihagyom! – válaszolt a katona ingerülten. Látszólag nem nehéz kihozni a sodrából.
-Amúgy is...ha nem is esnénk ki ezesetben azonnal, akkor is mind vesztenénk egy-egy pontot. Hiszen mind a arra szavaztunk amire a legtöbben... – mondta a lány
„Az egyértelmű, helyes válasz Tokió. De ezzel mind tisztában vagyunk, éppen ezért amire alap esetben kevesebben nyomnánk az Berlin, vagyis az a jó válsz, ha nyerni akarunk. Viszont ha mindenki így gondolkozik, akkor valószínűleg kevesebben nyomnak Tokióra...viszont, ha mindenki eljut idáig fejben akkor a helyes válasz ismét Berlin. És ez így folytatódik a végtelenségig. A logika jelen esetben hasztalan reménysugár mindannyiunknak.” – gondolkozott Kenji, ahogy csak bírt, majd végül rányomott a második opcióra: „Berlin”
Az idő lejárt és a monitoron felvillant a jelenlegi állás.
Yamamoto Kenji: -1
Ito Himari: 0
Hayashi Ryōsuke: -1
Makino Kenzo: 0
Suzuki Yasu: -1
Hangos nevetés hallatszott fel aztán a kopasz részéről.
-Hülye barmok vagytok mind! Túl könnyű bele látni abba a parányi agyatokba! Nyilvánvaló volt, hogy a legtöbben Berlinre fogtok nyomni, hisz az a téves válasz.
Senki egy szót sem szólt. Mind próbáltak valami logikát felfedezni, valamit amibe kapaszkodhatnak, de hiába. Az egyetlen ember még aki a lehető legmagabiztosabbnak tűnt, az a lány, Himari volt. Alig telt el egy kis idő és máris felhangzott a következő kérdés:
-Második kör: Demokrácia vagy diktatúra?
A katona ismét szinte azonnal szavazott, valószínűleg csak véletlenszerűen nyomott valamelyikre. Viszont a többiek ezúttal jobban átgondolták választásukat.
„AAABB, AAABB, BBAAA, ABABA, BABAA... Igen ez működhetne. Ha jól osszuk el a szavazatokat mindenki túlélheti. Azonban nem beszélhetünk össze. Valahogy észrevétlenül kellene...nem, nem lehetséges. Más megoldás kell legyen.” – addig törte a fejét, míg végül már csak egy másodperc volt hátra. Erre ráeszmélve aztán gondolkodás nélkül rányomott valamelyikre, de maga sem tudta melyikre, mert mire észbe kapott már az eredmények voltak láthatóak.
Yamamoto Kenji: -2
Ito Himari: 0
Hayashi Ryōsuke: -2
Makino Kenzo: 0
Suzuki Yasu: -2
-Úgy látszik csak kettő igazán intelligens ember van... – vihogott fel ismét a kopasz.
-Befognád már?! Az isten szerelmére! – tört ki magából az újonc. Most először nem volt félelem érezhető a hangjában.
-Te nekem ne pattogj gyerek! Ha végeztünk szétverem azt a ronda pofád!
Erre aztán már nem érkezett válasz. De nem is tudott volna, mert egyből érkezett is a következő kör.
-Harmadik kör: Véget érjen a játék? Igen vagy nem?
-Ez mégis milyen kérdés?! – mormolta magában Kenji. Majd folytatta monológját magában.
„Több idő kell, hogy hadd gondolkozzak. Kell legyen megoldás, de kell még egy kis idő, hogy megfejtsem. A puszta logika hasztalan, összebeszélni nem lehet... Valami másnak kell lennie. De egyenlőre a legjobb amit tehetek, ha tippelek.” – próbálta megfejteni a játék titkát, majd csak úgy rányomott valamelyikre. Egy pillanattal később már láthatóak is lettek az eredmények.
Yamamoto Kenji: -3
Ito Himari: -1
Hayashi Ryōsuke: -3
Makino Kenzo: 0
Suzuki Yasu: -3
Meglepő mód a katona ezen körben nem érzett késztetést, hogy visítva nevessen mások szerencsétlenségén. Valószínűleg mert némileg visszarendítette a többiek reakciója.
„Engem elhagyott a szerencsém...”
-Negyedik kör: Sushi vagy Onigiri? – hangzott el a következő kérdés.
-Hé te! Kopasz! Látom igen jól megy neked, nem gondolod megosztani velünk a titkod? – kiáltott fel Kenji.
„Még ha bele is halnál.” – mosolyog meggyőzően.
-Hogy mit mondtál te kis patkány?
-Nyugalom, nyugalom. Csak azt kérdeztem mi a titka a játéknak. Te bizonyára tudod, hiszen olyan jól állsz.
-Látszik, hogy nem vagy valami okos... Nincs megoldás. Tippelni kell! Meg amúgy ha lenne se mondanám el, mert nem lehet...
„Ez most komolyan tippelget?!” – lepődött meg magában, miközben végig pókerarccal ült egyhelyben.
-Lehetetlen a Káró játékoknak mindig van megoldása... – mondta Himari.
-Ennek nincs ribanc, fogadd el! – háborodott fel a katona.
-Héhéhé csak szépen a kis hölggyel! – szólalt meg az öreg most először.
A nagy veszekedésnek hála mindannyian elfelejtkeztek a szavazásról, minek köszönhetően mind az utolsó pillanatban szavaztak.
Yamamoto Kenji: -4
Ito Himari: -2
Hayashi Ryōsuke: -2
Makino Kenzo: -1
Suzuki Yasu: -4
-Ez az! – kiáltott fel az újonc örömteli hangon.
„Ilyen nincs... Ha most nem jövök rá, akkor már soha sem” – mérgelődőt magában majd hirtelen beugrott neki egy gondolatmenet.
-Nincs több hibázási lehetőségem. – mormolta az öreg
-Ötödik kör: Egy meg egy, egyenlő három vagy egyenlő négy?
-Na jó, ez abszurd! – kiáltott fel a kezdő.
„Lássuk csak... Nincs olyan, hogy nincs megoldás. Minden játéknak, minden rejtvénynek vannak szabályai és megoldása. Különösen, ha az egy Káró játék. Nem lehet puszta szerencsejáték! De akkor mégis mi a franc?! Totális baromság minden kérdés... Gondolkozz, Kenji gondolkozz! Logika, logika, logika...kell lennie logikának. Tudni kell nyerni, nincs olyan, hogy lehetetlen. A páros számú játszmák... Ez az! Igen! A páros számú köröket is meg kell tudni nyerni valahogy, különben értelmetlen hülyeség az egész. Na de mégis hogyan?! Hogy is volt a szabály...? Minden játékos szavazhat.. Helyes szavazat egy pont... Helytelen szavazat mínusz egy pont... Mi van akkor ha...? A szabály nem tért ki rá, hogy mi van, ha nem szavaz valaki. Amit pedig nem tilt a szabály azt lehet. Ha nem szavazok, akkor nem változik a pontom. Ha a játék nevét is bevonjuk, akkor... Demokrácia. Van szavazati jogunk, de nem vagyunk kötelesek élni vele. Csak belemagyarázom?! Biztos csak belemagyarázom... Ez amúgy sem valós demokratikus rendszer. Hiszen...hiszen nem a többség dönt. Pont ellenkezőleg. A kisebbség... De nem jut más eszembe. Ez kell, hogy a megoldás legyen!”
Kenji gyors közelebb hajolt a monitorhoz és rányomott. Szigorúan ügyelve rá, hogy körmének kopogása hallatszódjon a monitor kijelzőjén.
Yamamoto Kenji: -4
Ito Himari: -3
Hayashi Ryōsuke: -3
Makino Kenzo: -2
Suzuki Yasu: -5
-Ne ne ne!!! Ez nem lehet igaz! Csak még egy utolsó esélyt kérek! Neeee... – ordított torka szakadtából az öreg, míg aztán a villamosszék halálra nem sokkolta.
Hirtelen mindenki hátra riadt, Kenji-t leszámítva. Ugyan is bejött az elképzelése. Őt innentől nem érdekelte semmi más.
-Suzuki Yasu kiesett a játékból!
Alig egy pillanat telt el mikor a katona ismét megtörte a csendet:
-Várjunk csak! Hogy lehet, hogy a Kenji gyereknek nem is nőtt és nem is csökkent a pontszáma.
-Az maradjon csak az én titkom... – mondta egy enyhe, beteges vigyorral a képén.
-Csaltál te rohadék! Neked is utána kellett volna menned! Ezért megöllek!
-Már ha megéled a játék végét...hisz a szerencséd tova szállt. – szólt közbe halkan az újonc.
-Mond el mit tettél!
-A viselkedésed miatt sajnos nem tartalak jogosulnak az életre! Szóval nem teszem...
"...és nem is tehetem."
-Ne hülyéskedj már te barom!
Kenji erre már nem válaszolt.
-Hatodik kör: Káró vagy Pikk?
Az előző körökkel ellentétben most senki sem szavazott azonnal. Mindannyian megfontoltan akartak dönteni. Harapni lehetett volna a levegőt a szobában, az idegesség bejárta az egészet. Persze Kenji csak várt. Mérlegelést színlelt. Majd kicsivel a kör vége elött megismételte az előző körben tetteket. Úgy tett mintha megnyomna valamit közben pedig némileg megkocogtatja a monitort. Ezzel is elhitetve a katonával, hogy ténylegesen megnyom valamit. Őt követően aztán a többiek is szavaztak. Majd egy kicsit később ismét láthatóvá váltak az eredmények.
Yamamoto Kenji: -4
Ito Himari: -4
Hayashi Ryōsuke: -4
Makino Kenzo: -3
-Mindhárman ugyan arra?! – lepődött meg a lány.
-Rohadjatok meg! Miattatok romlott még jobban a helyzetem!
-Csöndbe legyél már! Így nem lehet gondolkozni! – kelt ki magából ismét az újonc. Látszólag nagyon biztos volt magában, hisz senkitől sem próbált segítséget kérni. Bár megeshet, hogy egész egyszerűen tudomásul vette, hogy tilos és nem is próbálkozott másokat rávenni.
-Te ne...
-Hetedik kör: Hányan tovább? Hárman vagy négyen? – szakította félbe a hang.
Kenji most kicsit kevesebb szünetet tartva ismételte meg újonnan az eddigi cselét. A szőke srác látszólagosan nagyon idegesen próbálta megfejteni melyik lehet a helyes válasz, majd rányomott a jobb oldalira. Amennyiben jól látta a fiú. A katona az eddigi magabiztosságát megőrizve nyomott rá valamelyikre. Ő továbbra is a tippelés mellett állt. Azonban a lány nem siette el ennyire a dolgokat. Arcán látszott, hogy nagyon gondolkodik. Már-már görcsösen, ami nem is csoda annak fényében, hogy ez az utolsó esélye. Aztán rájött. Rájött ő is a titok nyitjára. Kenji kopogása árulta el, amit nem csinált egészen addig, amíg rendesen szavazott minden körben. A lány elgondolkodott az okán és rájött, hogy csak színleli a szavazást és bár enyhe félelemmel, de megtette ő is. Mert biztos nem lehetett. Aztán ismét felvillant az eredmény.
Yamamoto Kenji: -4
Ito Himari: -4
Hayashi Ryōsuke: -5
Makino Kenzo: -4
Az újonc az eredményt látva sírva fakadt, de nem kiabált... Elfogadta sorsát. Majd a a villamosszék lassan, kegyetlenül őt is megölte.
-Hayashi Ryōsuke kiesett a játékból!
„Szóval a lány is rájött. Így nem is csoda, hogy szegény újonc kiesett. Ketten szavaztak csak. Mindegy ki mire szavaz, úgy is pontot veszít mindkettő...” – elemezgette a helyzetet magában.
-A kurva életbe! Himari te is csalsz?! Legalább te mond el a megoldást! – ordított rá a kopasz.
-Oh de aranyos, megtanultad a nevem. Nagyra értékelem – kis szünetet tartott – Most már jó vagyok, mi? – nevette el magát a lány.
-Ne szórakozzatok már! Meg akartok ölni?
-Nem állt szándékunkban amíg meg nem mutattad mekkora egy véglény is vagy valójában!
-És amúgy sem tudhatjuk biztosan az ér-e, ha elmondjuk a játék titkát... Hisz nem mondhatjuk el mire is szavazunk vagyutasíthatunk rá, hogy te mire szavazz. – tette hozzá Kenji.
-Elmondhatjátok! Megtehetitek! Én is elmondtam, hogy tippelek!
„Jogos, de az valószínűleg nem volt elég konkrét a kizáráshoz. Ellenben a miénkkel.” – gondolta magában.
-Nyolcadik kör: Tűz vagy víz?
-Könyörgöm! – kiabálta a katona.
Egyikőjük sem felelt. Eljátszották, hogy szavaznak, majd hátra dőltek. A Kenzo idegesen próbálta kitalálni, mire nyomjon, de hiába. Akármire is nyom, egyedül van. Így aztán mindig a többséget képviseli majd.
Yamamoto Kenji: -4
Ito Himari: -4
Makino Kenzo: -5
Jelent meg a kijelzőn.
-Dögöljetek meg! Dögöljetek meg! Rohadékok! – ordított, míg a szék, mi vele is végzett, meg nem szakította mondanivalóját.
  - Makino Kenzo kiesett a játékból!
-Úgy látszik ketten maradtunk... – mondta Kenji.
-Igen... Köszönöm. Nélküled nem ment volna.
-Ne nekem köszönd. Magad jöttél rá.
A lány elmosolyodott, de nem válaszolt. Holott tudta, hogy nagyon is a fiúnak köszönhet mindent.
A kilencedik és tizedik kört ezután már probléma nélkül megoldották. Nyertek. Amint a kijelzőn láthatóvá vált az eredmény, szabadon engedték őket.
Kenji lassan, nyugodtan hagyta el az épületet és vette el a bejárat elé került asztalról a kártyát. Arcán szolid mosoly húzódott. Boldog volt.
-Hát ez is meg van... Vajon ha mindet összeszedem, akkor haza juthatok?! – sóhajtott fel. Majd zsebre dugta a kártyát és eltűnt a sötétben. Mire a lány kiért a fiú már nem volt sehol...