Egy ember, egy autó, egy páratlan barátság

Meglepetés

Bonnie kimászott az autó alváza alól. Hamar talpra állt, és egy ronggyal megtörölte a kezét, majd folytatta a rutinellenőrzést a molekuláris védőbevonat vizsgálatával. Egy gombnyomásra leereszkedett a műhely mennyezetéről a konzol. A technikus leakasztotta róla az olvasóbotot, ami után bekapcsolta a gépet és végigszkennelte KITT külsőjét centiről centire. Egyenletes csipogás tudatta vele, hogy a páncélzat integritása kiváló.

– Oké – tette le a botot elégedetten. A konzol visszaemelkedett a feje fölé. – Futtass egy öndiagnózist, Kitt – adta ki az utasítást.

– Azonnal, Bonnie.

Míg a jelentést várta, a nő leengedte az eddig lófarokba kötött haját. KITT pár másodperc múlva újra szólt.

– Az autó minden elsődleges és auxiliáris funkciója üzemkész.

– Remek. Akkor már csak te maradtál – bólintott Bonnie, és felnyitotta a motorháztetőt. Az asztali komputerhez két hosszú kábelt csatolt, majd a másik végüket közvetlenül KITT központi egységére kötötte, egyiket a motorházon át, másikat pedig az utastéren át. Lassú folyamat volt - nem lehetett akárhogy hozzáférni a mesterséges intelligencia legérzékenyebb részeihez. Bonnie betéve tudta, mi hol van, mégis nagyon-nagyon óvatosan mozgott, nehogy véletlenül is kárt tegyen. Végre minden a helyére került, és a nő kihúzódott KITT privát szférájából.

– Csatlakozás sikeres – mondta KITT.

Bonnie leült a fő számítógép elé, és munkához látott. A képernyőn keresztül egyenesen belelátott KITT szoftverébe. Nem volt idegen látvány. Minden kódsort és algoritmust szakértelemmel és odafigyeléssel futott végig.

– Úgy látszik, minden hibátlan – lélegzett fel pár perc csend és intenzív koncentráció után, amit KITT türelmesen kivárt.

– Oh, valóban? Semmi különös? – kérdezett vissza bizonytalanul.

– Várjunk csak – komolyodott el ismét Bonnie. – Ez meg mi...?

– Micsoda?

Bonnie egy sor kódra fordította a figyelmét. Ennek semmi keresni valója nem volna a rendszerben. Vajon hogy kerülhetett ide? Mi van, ha valamilyen vírus vagy egyéb rosszindulatú program?!

– Kitt, idegen kód került a rendszeredbe. Sejted esetleg az eredetét?

– Nincs tudomásom ilyesmiről – felelt KITT szűkszavúan. Bonnie az ajkába harapott. Muszáj közelebbről megvizsgálja, nehogy ártalmas legyen. A billentyűzetet kezdte gyámbászni. Elkülönítette a kódot KITT többi protokolljától, hogy biztonságban szemügyre vehesse.

– Hm... Furcsa – csodálkozott el.

– Láthatnám én is? – kérdezte KITT.

Bonnie meglepő módon nem ellenkezett, azonnal megadta az olvasói hozzáférést.

– Karanténban futtattam a kódot, és ezt adta ki.

– Ez csak egy sor véletlenszerű betű – jegyezte meg KITT.

– Pontosan. Nem veszélyes. A kérdés csak az, hogy mi dolga volt a központi egységedben? Egyáltalán nem egyezik a te mintáiddal, szóval attól tartok, hogy valamilyen külső beavatkozás révén került oda. De miért...?

Bonnie megtörte az ujjait. Ennek az egésznek nem sok értelme van. Kinek lehet ilyen bizalmas hozzáférése KITThez? És ha különösebb célt nem szolgál, akkor miért fáradt vele egyáltalán?

– Több mint valószínű – értett egyet KITT. –, azt viszont visszavonnám, hogy csak véletlenszerű betűkkel van dolgunk.

– Igen? – nézett fel Bonnie, és újra végigolvasta a sorokat, valamilyen rendszert keresve bennük.