Kardok tízes || kisbetűs ünnepnapok fanfiction ||

1. Rész

Nyár volt. Nagyon meleg, fülledt levegő volt. Egy átlagos pénteki estének indult, de nem lett az. Barátnőmmel, Evelinnel megterveztük a napunkat: lemegyünk egyet fagyizni a csajokkal (Jázminnal) a főtérre, a kedvenc fagyizónkhoz. Talán még egy kólát is beszorítunk.  Sokat szoktunk oda járni, főleg nyáron a nagy melegekben. Amikor találkoztunk a főtéren az egyik átjárónál, Jázmin mesélte, hogy ma egy tök jó banda, a kisbetűs önnepnapok fog fellépni Kecskeméten. Én sajnos nem ismertem őket, de bízok Jázmin ízlésében és meggyőzött. Tehát eldöntöttük, hogy megkérjük a szüleinket, hogy este engedjenek el a koncertre.
Fagyizás közben megmutatta Jázmin néhány videóklippjüket, hogy képbe legyek velük. Nagyon tetszett nekem már elsőre is, bár a szövegeiket nem sikerült megjegyeznem. Evelin mindeközben a dobosról áradozott, hogy mennyire édes, és, hogy az ezelőtti koncerten ránézett, és biztos benne, hogy kölcsönös szimpátia volt köztük. Közben Jázmin is elmondta, hogy neki Domi a kedvence, és egyszer megnézte az instagram storyját!
-Az volt életem legszebb napja, de komolyan! Le is screeneltem, s hetekig az volt a hátterem!
Hamar telt az idő, mire észbekaptunk a nagy pletyizésekben már 3 óra volt! A koncert 7kor kezdődött, szóval már 5 órára oda akartunk érni, hogy biztos legyen az első sor! Megbeszéltük, hogy elkészülünk és akkor 5-kor találkozunk az Ápoló előtt, viszont sajnos én a város legszélén lakok, nagyon sokáig tartott volna hazamenni, szóval inkább Evelinhez mentem. Útközben felhívtam anyát:
- Szia anya! Lehetne egy kérdésem?
- Szia kicsim! Mondd.
- Ugye voltunk fagyizni a csajokkal, és Jázmin mutatott egy tök jó együttest, akik ma fellépnek az Ápolóban. Elmehetek velük a koncertre?
- Persze, mikor lesz? Elérsz majd egy buszt vagy menjek utánad?
- Hát az utolsó buszt biztos, hogy elérem, mert 7-kor kezdenek. Köszi szépen! – még megígértem neki, hogy vigyázok magamra, és semmilyen esetben nem fogyasztok alkoholt, és letettem a telefont.
Hamar megérkeztünk Evelinhez, és mivel ugye nem voltam koncerthez illően felöltözve, megkértem Evelint, hogy adjon nekem néhány göncöt. Evelin nagyrészt picsásan öltözik, én még valami szolidat akartam felvenni, szóval nehezen kaptam bármi használhatót is a szekrényében. Végül egy sima crop-topra meg egy fekete rövidnacira esett a választásom, de ezt sem éreztem igazán magaménak. Nagyon jó hangulatban telt a készülődés, a fiúk zenéjét hallgattuk végig, már kezdem megtanulni a dalszövegeiket is. Egy gyors, hétköznapi sminket is feldobtam magamra, de Evelin mindenképp ragaszkodott hozzá, hogy csináljon nekem is egy tust, én meg végül hagytam magam. Természetesen, mint mindig, most is késésben voltunk, negyed 6-kor hívott Jázmin, hogy hol vagyunk már? Ő már az Ápolónál volt, és ránk várt.
Elindultunk, és igazából elég hamar odaértünk, mert nem volt messze az Ápoló. Természetesen, mint semmi az életemben ez sem mehet gördülékenyen: felsértette a cipő a lábamat. Nem lesz kényelmes így végig állni az estét. A kapunyitásra végül oda is értünk, már elég sokan bent voltak, de Jázmin foglalt nekünk helyet. Beengedett maga mellé, bár iszonyatosan mérges volt, hogy ennyit késtünk, és egyedül kellett sorban álljon. Még volt egy óra a kezdésig.
- Hanna, remek a tusod! – csodálkozott rá Jázmin – te csináltad?
- Sajna nem, tudod, hogy nem tudok tust húzni. Meg igazából nem is akartam, de Jázmin erőltette rám. Tényleg ne haragudj, hogy késtünk, csak nagyon elnéztük az időt!
- Már mindegy, a lényeg, hogy itt vagytok.
Hamar telt az idő, míg várakoztunk egy csomó lánnyal ismerkedtünk meg, nagyon jófej volt mindenki. Kezdés előtt nagyon kellett pisilnem, nem akartam ott hagyni a helyemet, de nem nagyon volt választásom, csak reméltem, hogy visszaengednek majd az első sorba.
- Jázmin, a vécét hol találom? Igyekszek visszajönni, csak foglald a helyem.
- A jobb oldali bejáraton bemész, ott jobbra majd a folyosó végén van a mosdó. Siess, mert mindjárt kezdenek!
- Jó, jó, sietek!
Elindultam az épületbe, de valahogy összekeverhettem a dolgokat, őszíntén nem jegyeztem meg, hogy mit mondott Jázmin, és az első ajtónál akartam bemenni. Nem volt semmi jelzés rajta, de a többin sem láttam, így gyanútlanul benyitottam. Ahogy kinyitottam az ajtót egy nagy csattanást hallottam és egyszerre sok felkiáltást. Össze is voltam zavarodva, hogy miért vannak ennyien a vécén, és mi a probléma, de a kiabálásokból megértettem: ahogy kinyílt az ajtó, Domi leöntötte a fehér fellépő ruháját vörös borral, és mindent és mindenkit szidni kezdett, hogy hogy sikerülhetett ez. Rég nem éreztem ennyi gyűlöletet valakitől, mint tőle, ahogy rám nézett, és ijedtségemben kirohantam. Azt is elfelejtettem, hogy a vécére siettem. Nem tudom miért, de potyogni kezdtek a könnyeim, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Már homályosan láttam a könnyeimtől, és nekimentem valakinek.
- Te jó ég, ilyen nincs! Ez nagyon nem az én napom. Ne haragudj! – mondtam, és felnéztem az előttem álló fiúra. Magas volt és göndör hajú.