| A szavak a testedbe ragadnak |
Olyan volt, mint a tavasz és a nyár közti állapot: megfoghatatlan. Hiszen mennyire nehéz megkülönböztetni a tavaszba átmenő nyarat? Olyan vékony a két évszak között a határ, hogy könnyen összetévesztheti őket az ember. Könnyű hinni a bentről naposnak tűnő időnek, ám amikor kimegyünk azzal kell szembesülnünk, hogy hideg van.
Te is ilyen voltál. Minden jó volt, legalábbis annak tűnt. Az ember sosem kérdezi meg attól, aki mindig mosolyog, hogy minden rendben van-e. Az ember sosem ajánl fel segítséget annak, akiről tudja, hogy biztosan megküzd a feladattal. Pedig mindenki elvérezhet. Az ember feltételez, remél és hisz a szemének, a szavak pedig a testébe ragadnak.
A meleg időszak jön és megy, a boldog nyári íz eltűnik, helyette keserű ősz illat lesz. Hulló levelek közt feküdtünk és még véletlenül sem értél hozzám. Azt suttogtad, hogy végre az a férfi lettél, aki talán rá tud jönni arra, hogy miért költözött belé a szomorúság. Azt feleltem, hogyha egy lármás család beköltözik egy nagy családi házba, akkor elég nehéz kifüstölni őket.
A testem nem ház, mondtad. A szavaim nem a testem, mondtam.
BINABASA MO ANG
Szavak a Testemben
Short StoryA szavak a testemben ragadnak mikor rád nézek. Arra gondolok, hogy hogyan sikerült annyira közel kerülnünk egymáshoz, hogy a lelkünk eggyé váljon. De nem mondom ki: hagyom a szavak a testembe ragadjanak örökké. Ha nem maradtam volna folyton csendbe...
