Szabályaim megszegője {+18}

2.

Raven:
Az első napom határozottan nem úgy indul, ahogy terveztem.

A vezetőség kirendelt mellém valami mentort, vagy Hallgatói Önkormányzatos fontos embert, vagy mit, hogy körbevezessen és kicsit segítsen nekem, de másodpercek alatt kiderült, hogy a srác egy nőgyűlölő barom, aki engem még inkább lenézett a helyzetemet illetően. Olyan szinten felment bennem a pumpa, hogy alig bírtam ki, hogy ne üssem le, csak azzal tudtam visszafogni magam, hogy nem kellene már az első napon balhéznom. És azzal, hogy ha megütöm, akkor csak neki adnék igazat, azt pedig nem bírtam volna elviselni. De ha még egyszer össze kell futnom ezzel a majommal, biztos, hogy felképelem. Nem is értem, hogy miért nem volt jó, hogy valamelyik barátom vezessen körbe, vagy legalább olyan, akinek nincs felsőbbrendűségi komplexusa. De komolyan... hihetetlen, hogy mennyire lekezelő volt velem, csak mert én nem azonnal ide jöttem a gimi után.

Igen, állami egyetemen voltam, mert a gimiben rossz időszakom volt és leromlottak a jegyeim, ami miatt nem vettek fel azonnal ide, de át már saját erőmből és tudásomból kerültem a Borostyán Ligás Brightonra, ahova a szüleim is jártak. Senkinek, semmi joga nincs ítélkezni felettem, ahogy én sem ítélkezem mások felett. Megérdemlem itt a helyem, ezt egy ekkora barom nem vitathatja. Nekem pedig nem lenne szabad, hogy elbizonytalanítson és megint előhívja azt az énem, aki nem hisz önmagában. Pedig most jó úton haladok a kiborulás felé, ami marhára nem oké.

Megérdemlem, hogy itt legyek, megdolgoztam érte! - magamban folyamatosan ezt mantrázom, mióta először lekezelt az a seggfej.

- Nagyon vészes volt? - kérdezi a legjobb barátnőm együttérzőn, miután elmesélem neki az egész körbevezetést.

- Ez a srác egy igazi sznob, lekezelő majom volt velem - veszek elő a táskámból egy nyalókát, hogy lenyugtassam magam vele. - Vagy négyszer utalt arra, hogy jobb nálam és hogy mennyire nem vagyok idevaló. Aztán meglepődött, amikor kijavítottam, mert ordas nagy baromságot mondott, én meg tudtam a valós dolgot. És amikor egy csaj, aki pont hozzá jött és meghallotta, hogy igazam van, mellém állt, Mr. Okosabbvagyoknálad közölte velem, hogy azért ne szálljon a fejembe, mert rossz dolog elfelejteni, hogy honnan jöttem és hol lennék még mindig, ha nem Liam White lenne az apám. Egy igazi, seggfej volt, aki élvezte, hogy megalázhat.

Nem is tudom, hogy mi fájt jobban. Az, hogy mennyire lekezelt, vagy az, hogy azt hiszi, hogy csak a White név miatt vagyok itt. Ugyanis nem. Sőt, ha rajtam múlt volna, akkor anya leánykori nevével jelentkeztem volna ide, de egyrészt, ezzel összetörtem volna apa szívét, ami nem célom; másrészt, nem találnának meg a rendszerben, mert papíron Raven Hale nevű személy nem létezik a nyilvántartásokban; harmadrészt pedig, mivel nem egyszer láttak már az ember apa oldalán a tévében, valószínűleg felismertem volna. És alapvetően büszke is vagyok a White névre, ahogy arra is, amit apa elért a hokiban, de közben nehéz többnek lenni, mint Liam White lányának és ez fájdalmas.

Kimerítő egyszerre büszkének lenni valamire és közben azt kívánni, bár más lennél annál.

Látom, hogy Kinsley-ben felmegy a pumpa a szavaimtól, a következő pillanatban pedig ki is fakad:

- Bassza meg! - háborodik fel a legjobb barátnőm azonnal és a szemöldöke dühében összeszalad.

- Bassza meg! - ismétlem egyetértőn bólintva.

Mindenem be van feszülve és szívem szerint most szétütnék egy bokszzsákot, ha már annak a hülyének a hülye fejét nem tudtam, de valahogy a kampuszon erre nincs lehetőség, így kénytelen vagyok nagy levegőkkel és a nyalókámmal lenyugtatni magam. Sajnos rossz szokásom a nyalóka evése, amikor rossz passzban vagyok, de még mindig inkább ez, mint mondjuk a cigaretta.