Akaratlanul Beléd Szerettem... // BEFEJEZETT//

part eighteen

-igenis lay kisasszony! értettük. - próbáltak viccelődni de ez most nem jött össze.

-a szüleim még mindig nem tudják ezt a részt. -suttogtam rájuk egy "kicsit" fenyegetően-

-jólvan Lay, tőlünk nem tudják meg. - kacsintott rám Sky, és Olivia meg helyeselte.

-ajánlom is, mert ha igen, biztos, hogy ki csinállak titeket. - küldtem feléjük egy fenyegető mosolyt, közben kettő nagy kezet éreztem a derekamon. Ryo lassan magához húzott, és körbe ölelte a hasam az óriási kezeivel.

-nyugalom kislány. - suttogta rekedtes hangon. - nem fogják meg tudni. - nyugtatótt meg.

-remélem is. - nyúltam hátra és a tarkoját simogattam. Ebben a pillanatban léptek be a szüleim a konyhába.

-szia kicsim. - jött oda és adott egy-egy puszit, az én és Ryo arcára is.

- hogy aludtatok? - nézett ránk kedvesen.

-jól, nagyon is jól. - vágtam rá.

-ennek örülök. - mosolygott és hátra nézett apára, akinek a szemei tüzben égtek attól a látványtól, hogy Ryo a nyakamat csókolgatta.

-szivem, hagyd már őket. Fiatalok és jól érzik magukat, ez a lényeg, nem? - nézett anya szúrós szemmel apára.

-ez is igaz. - állt fel, mintha semmi nem történt volna és oda jött ő is meg ölelni. - megint el utazunk egy hónapra. - hajtotta le a fejét, miután el váltunk egymástól.

-rendben, tudod, hogy tudunk magunkra vigyázni. - mosolyogtam rá.

-de ha még se, akkor majd én meg védelek. - szólt közbe Ryo.

-tudom Ryo, azért merem itt hagyni a lányom veled. De ha egy haja szála is meg görbül, komolyan mondom ki csinállak. - és ezzel le is zárta a témát apa.

-tudom úram, tudom. - mosolygott apára.

-sziasztok gyerekek. - integettek és ki mentek a házból.

-na persze, egy haja szála se görbüljőn. - nevetett Olivia. - aztán este azért nyögdi......- nem hagytam, hogy be fejezze mert egy papucsot vágtam hozzá.

-kussolsz Olivia. - néztem rá szúrósan.

-hát Lay..... Úgy tűnik végül nem sikerült halknak lenni. - rázta meg a fejét Ryo, és közben nevetett.

-fogd be Adachi. - ki hámoztam magam a karjaiból és a konyhába mentem.

-mit szólsz, meg egy kör? - nevetve jött oda hozzám és az arcom a kezei közé fogta.

-na meg a faszt. - néztem fel rá durcisan.

-tudom, tudom

-fogd be Adachi. - mondtuk kórusban, és Ryo el kezdett nevetni.

-nem terveztem, de ha te rá ülsz a számra akkor el hallgatók. - vigyorgott pimaszul.

-Na biztos, hogy nem. - ráztam meg a fejem. -

-miért? - bigyeztette le a száját.

- hogy te tudj mit kérdezni, azért. - csináltam magamnak egy kávét és vissza mentem a szobámba.

Zack egy ideje nem velünk él, amit nagyon sajnálok. Mert így nincs kihez át mennem éjszaka, hogy együnk fagyit. Nincs kivel nevetni a kis kori képeken. És hát igen, ki találhattátok, hogy a barátnőjéhez költözött. Féltékeny vagyok, azért mert Zack már nem velem nevet éjjel, nem engem furikáz, és nem nekem van ott rögtön a bajban. Jó úgyan úgy segít ha kell de ez azért mégis csak szarul esik.

-jött utánam Ryo is, és le huppan mellém az ágyra, én meg majdnem ki öntöttem a kávét. - bazdmeg RYO! majdnem ki öntöttem miattad. - néztem rá szúrósan.

-most mi a bajod? - nézett rám értetlenül.

-az, hogy csak úgy rá ugrasz az ágyamra, úgy, hogy nekem itt a kávé a kezembe!

-szóval mostantól engedélyt kell kérnem, hogy le ülhessek melled? - fonta össze a karjait.

-nem ezt mondtam! - tettem le az éjjeli szekrényemre a kávét, és fel álltam.

-hát szerintem meg pont de!

-hagy tudjam már én jobban, hogy hogyan értettem! - kicsit hangosan mondtam.

-akkor mond úgy, hogy én is úgy értsem ahogy te gondolod. Mert nem fogok ki talalosat játszani, mert úgy is csak a szar lenne a vége. - emelte fel ő is a hangját.

-szóval én vagyok a baj. Oké értem. - le néztem a földre.

-nem! Nem te vagy a baj, az a baj ahogy el mondtad. - ugyan abban a hangnemben mondta mint az előbb.

-akkor miért kiabálsz velem? - néztem fel rá könnyes szemmel.

-Lay én nem akarok rosszat, csak nem úgy mondtad, ahogy te gondoltad. És nem tudom miért kiabalok. - sütötte le a tekintetét.

- sajnalom. - mentem közelebb hozza és hozzá bújtam.

-semmi baj. - puszilt bele a hajamba. Miután mind a ketten át öltöztünk, el is indultunk a suli utolsó 2 hetére. De itt még nem tudtam mi vár rám az elkövetkezendő héten. A suliba menet, Ryo kocsijában már volt egy rossz elő éreztem.

-minden oké hercegnőm? - tette rá a kezet a combomra és simogatni kezdte.

-nem tudom, van valamiért egy rossz elő éreztem. - néztem rá aggódva.

-nyugi, minden rendben lesz, és ha még se, ott leszek és még védelek. - ettől jobban kellet volna érezném magam nem? Hát csak rosszabb lett. És nem az autóval volt kapcsolatos ez az érzés, hanem a sulival. Érzem, hogy ma lesz valami baj. A sulihoz érve mind ketten ki szállva, és kezen fogva indultunk meg az első óránk termébe. Ahogy nézelődtem minden lány minket nézett. Helyesbítek, Ryo-t. Én is ra néztem hátha, látom miért nézik ennyien, de nyilván nem találtam semmit. Be mentünk a terembe és helyet foglaltunk a szokásos helyükön.

-miert néz téged mindenki? - én is rá néztem mint az osztályban lévő összes lány.

-nem tudom de ne is foglalkozz velük . - nyomott egy lágy puszit a számra.

-fel álltam és oda mentem az egyik lányhoz. - mi olyan érdekes Ryo-ban? - támaszkodtam rá a lányok padjára.

-te nem is tudod? - kezdtek el nevetni.

-mit kéne tudnom? - vontam fel a szemöldököm.

-addig jó ameddig te nem tudod, legalább nem fogod tudni meg akadályozni. - nevettek rajtam tovább. Vissza sétáltam Ryo mellé és vissza ültem a helyemre.

-na? Meg tudtál valamit? - nézet rám kíváncsian.

-semmit, azt mondták jobb is, hogy én nem tudom, mert így nem tudom még akadályozni. - szomorodtam el teljesen.

- sajnalom. - karolt át.

-nem a te hibád. - döntöttem rá a fejemet a vállára és be csuktam a szemem.

- lay nekem el kell mennem 10 percre, beszélek Noah-val. Lehet tovább is fog tartani mint 10 perc, de nem sokára jövök. - és ezzel fel is állt és el hagyta a termet. Mivel a kíváncsiságom határtalan így, én is fel álltam és követtem. Nem Noah-val beszélgetett hanem egy lánnyal, és nem is akármilyen lánnyal, Annabell-el. Annabell lassan közeledett a barátom felé és egyszer csak le kapta. Ryo nyilván el lökte magától, de az a kis kurva tovább kellete magát Ryo-nak.

-ott helyben darabokra tört benne valami. De nem tudom, hogy mi. Nem Ryo-ra haragszok, mert ő mégis csak el lökte magától. Inkább az zavart, hogy az a lány az meg mindig ott van. És, hogy Ryo nem szólt, hogy nem Noah-val beszél, hanem ezzel a lánnyal.

-Ryo meg pillantotn ahogy a földön zokogok. - Lay sajnálom....

Sziasztokkkk! Mivel ennek a storynak lassan vége így szép lassan el kezdtem írni a következő storyt, remélem, hogy az is tetszeni fog. Puszii <333

IG: its.just._.lilyy